Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

Horváth Vera (1926—1986)

Arbeitsumständen. Bei so gestalteten Dingen begann sie — neben sonstigen Aufgaben — die aus Trümmern herausgehobenen Bekleidungsstücke aus dem 16—17. Jahrhundert der Esterházy-Sammlung zu restaurieren. Ihr verdanken wir die Rettung dieser einmalig schönen Kollektion, und ebenso sagen wir alle Dank — wir Restauratoren, Museologen — die im Laufe der folgenden Jahre in die Textilsammlung kamen, dass sie uns mit ihrem Enthusiasmus, Sachverständnis, das Umgehen und die Beschützung der Sammlung beigebracht hatte. Sie war aber nicht nur den unmittelbaren Kollegen behilflich, neben dem Unterrichten in der Hochschule für bildende Künste am Restauratorenfach, war sie immer hilfsbereit auch zu denen, die sich an sie wandten wenn sie auch in einem anderen Institut gearbeitet hatten. Wegen der vielfältigen Arbeit blieb ihr wenig Zeit den Erfolg dieser zu publizieren. Ihr Andenken wird doch in Gefühlen von ihren Schülern und in den im Weltausmass hervorragenden wiederhergestellten Kunstschätzen ewig leben. (Emőke László) HORVÁTH VERA (1926—1986) A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum tudományos főmunkatársától búcsúzunk, a kiváló szakembernek és a nagyszerű embernek, kollégának és barátnak kijáró részvéttel. Művészettörténészi diplomáját 1955ben szerezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán. Az Iparművészeti Múzeumban kezdte el munkáját, előbb a Textil Osztályon, majd a Nyilvántartás vezetőjeként dolgozott: a múzeum első nagy tárgy revíziójának egyik szervezője és lebonyolítója volt. 1966-ban vette gondozásába a gazdátlanul maradt indiai gyűjteményt a Hopp Múzeumban. Ezt a számára új és komoly stúdiumokat igénylő feladatot példás szorgalommal és egyre mélyülő tárgyszeretettel látta el. Első publikációi a magyar és az európai iparművészet tárgyköréből szóltak, 1966-ban azonban már közölte első cikkét a Hopp Múzeum egyik indiai textiljéről. Ezeket az írásokat aztán követték az indiai műtárgyakról, elsősorban a textilekről és a plasztikákról írott beszámolói, és 1968-ban doktori disszertációja, az indus völgyi kultúráról, majd stúdiumai elmélyülésével az öszszefoglaló jellegű munkák. Ezek létrejöttében fontos szerepük volt a helyszínen végzett kutatásoknak: 1970-ben Mongóliában járt, ez az út a tibeti-mongóliai lamaista művészet tanulmányozásában volt számára hasznos. Még fontosabb volt 1973-ban az indiai tanulmányút, amely voltaképp végső indítást adott legfontosabb munkájának, a „Görög istenek Indiában — Gandhára művészete" c. monográfiájának (Akadémiai Kiadó, 1977.), amely a Hopp Múzeum igen értékes anyagából kiindulva (előzménye az Acta Orientalia-ban 1972ben megjelent tanulmánya) rendkívül