Forgács Éva (szerk.): Ars Decorativa 9. (Budapest, 1989)

MIKLÓS Pál: A Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum új szerzeménye

szólva: ecsetjátékait őrizték. Sajnos, ez a magatartás ma is eleven. Amikor — két esztendővel ezelőtt — Pekingben járva a Palota Múzeumban a korszak egyik igazán kiváló szakértőjétől kértem segítséget a kép „megfejtéséhez", azt válaszolta: „Oh, az efféle képecskék teljesen érdektelenek számunkra . . . Van itt nekünk egy egész sereg remekmű, amelyik még feldolgozásra vár ..." S undorral eltolta magától képünk reprodukcióját. Talán éppen a remekművek hiánya lesz az, ami — itt, Európában — ráirányítja a figyelmünket a kínai festményeknek erre a fajtájára. Mi ugyanis mindig, minden értelemben méltányoltuk a festői alkotásokban az eredetiséget. S én úgy vélem, ez a névtelen tekercskép eredetinek tekinthető festői élmény és teljesítmény tekintetében is, de kulturális antropológiai dokumentum értelmében is. Ráadásul a kínai „festőmesterség" és egész kultúrája dokumentuma is. Nos, ebben a minőségben sokkal érdekesebb — s még értékesebb is —, mint egy tizedrangú másolat, még ha az egy 18. századi írástudó ecsetjétől való is, és még ha az Fan Kuan vagy épp Ni Can mesterek híres képeinek parafrázisa legyen is.

8 Éppen az efféle képek — és más hasonló műtárgyak — tanulmányozása vezethet el bennünket a sinológiai művészettörténet gyümölcsözőbbnek ígérkező irányzataihoz (amit már John A. Pope is javasolt), vagyis a szociológiai és kulturális antropológiai kutatások irányába. JEGYZETEK 1 A „Fan" szóval kapcsolatban 1. a Matthews Dictionary. Shanghai, 1931. szócikkét p. 257: „Tibet, tribes living on the West of China"; valamint Lóczy Lajos művét A Khinai Birodalom természeti viszonyainak és országainak leírása. Bp. 1886. p. 753: „fancz . . . tangutok, a Nan-shan tibeti nyelvet beszélő törzsei ..." 2 Pope, John A.: Sinology or Art History — Some Notes on Method in the Study of Chinese Art. Harvard Journal of Asiatic Studies, Vol. 10. (1947) Number 3—4. p. 417. :1 Kocseskov, N. V. : Naradnoje iszkusztvo Mongolov. Moszkva, 1973. (kül. a 48. és 49. sz. illusztrációk). * Kőhalmi U. Katalin: A steppék nomádja lóháton, fegyverben. Bp. 1972. p. 161. 5 Zhou, Wei: Zhong-guo bing-qi shi-gao, Bei-jing, 1957. pp. 311—313, (és a 83. és 87. tábla illusztrációi). e Commeaux, Charles: La quotidienne en Chine sous les Mandchous. Paris, 1970. pp. 158—159. 7 Hu, Chia: Peking — Today and Yesterday. Peking, 1956. p. 62. 8 Vö. : a pekingi Palota Múzeum Évkönyvei (Gu-gonb Bo-wu-yuan Yuan-kan), különösen a Yang Bo-da (a Palota Múzeum aligazgatója és a korszak szakértője) által publikált, igen jól dokumentált forrásközlést: „Qing-dai hua-yuan guan" (A Mandzsu dinasztia korszakának festőakadémiájáról), az évkönyv 1985. évi III. számában (pp. 54—68), amelyet efféle „remekművek" illusztrálnak: „Mo Fan Kuan shan-shui tu", Tang Dai műve, és „Fang Ni Can shan-shui tu", Zhang Zongcang műve (mindkét festő akadémikus mester, de az eredetiség legcsekélyebb jele nélküli, hírhedt epigonok). A „mo" és a „fang" írásjegyek jelentése: másolat. — A másolat és eredetiség viszonyának legjobb taglalása: Robert H. van Gulik: Scrapbook for Chinese Collectors. Beirut, 1958.