Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 15. Budapest, 1977)

ától, Öskü (50 %), Előszállás (94 %) szériáinál a hypsiconch szemüreg az általános, a nagyharsányiaknál pedig a chamaeconchia. A mesorrhinia a bólyin kivül csupán a jutási szériában jelentékeny. A többi temető leletein inkább a chamaerrhinia (Kékesd, Bágyog-Gyürhegy) illetve leptorrhinia (Csákberény, Hegykő, Környe, Nagyharsány) a jelentős. A meso-brachycran férfikoponyák elsősorban a dolichocran jutási (86 %), hegykői (60 %), szebényi (40 %), nagyharsányi (66 %) és környei szériáktól különböznek. Legjobban a csákberényi férfi koponyákhoz hasonlítanak, amelyeknél szintén megegyező a mesocrania és brachycrania aránya (38-38 %), és a dolichocran jelleg is kimutatható (23 %). A hosszúság-magassági jelzőcsoport szerint a bólyi férfi széria szintén a csákberényivel mutat azonosságot. A szélességi-magassági index szerint legjobban az ösküi széria férfi koponyáihoz hasonlitanak: mindkettőnél a tapeinocrania a domináns. A mesoprosop-mesen arc miatt állitható szembe a bólyi férfi csoport a leptoprosop-lepten szebényi, ösküi, előszállási, és bágyog-gyürhegyi leptoprosop-hyperleptoprosop-euryen szériákkal. A bólyi férfiak mesoconchiájával szemben jelentős az előszállási leletek hypsiconchiája (76 %). A mesorrhinia miatt hasonlíthatók a férfi koponyák a hegykőiekhez, s különböztethetők meg a leptorrhin ösküi (60 %), és a chamaerrhin ill. hyperchamaerhhin bágyogi (62,5 %), előszállási (33 és 11 %), kékesdi (47 és 5,9 %), és a nagyharsányi (33 %) szériáktól. A NAGYHARSÁNYI AVARKORI TEMETŐ (VII. sz.) Nagyharsány a Baranya megyei Szársomlyó hegy déli oldalán található. 1957-ben az egyik gazda kertjének szőlőmüvelése közben emberi csontvázakra bukkant. Később, 1959. júniusában a pécsi múzeum következetes ásatási munkába kezdett ezen a területen Papp L. vezetésével. Különböző akadályok miatt a mentés egy ideig abbamaradt, majd 1963 nyarán újból megkezdődött. Az első ásatáskor az 1-42. sir, másodszor pedig a 43-67. sirok feltárására került sor. A régészek folytatták az 1959-ben ásott terület további vizsgálatát, s még további 19 sirt tártak fel (68-86. sirok). Papp L. szerint ez a 86 sir a korabeli temetőnek csak kb. 1/3 része (1963). A további feltárást a telkeken folyó szőlőmüvelés miatt egyenlőre abba kellett hagyni. Papp L. előzetes szóbeli közlései és feltételezései alapján a Nagyhar-