Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 14. Budapest, 1975)

ményezte a hasonlóságot a pókaszepetki anyaggal. Környe esetében a Pókaszepetkhez képest szélesebb arc és magasabb szem nem annyira jellemző eltérés, mint Tiszaderzs szempontjából. A környei anyagban protomediterrán és protoeuropoid elemek fordulnak elő túlsúlyban (TÓTH, 1971), amik bizonyos mértékig elfogadhatóvá teszik a pókaszepetki temetőhöz való hasonlóságot. A "Mitteldeutsche" (CREEL-féle) és a Reichengräber csoport, továbbá a Riegeranger-i temetők (Reichengräber) anyaga szintén közel állnak a pókaszepetki anyaghoz a PENROSE-féle értékelés szerint, bár a koponyák zöme nordicus, amit nagyobb hosszúságuk, magasabb szemüregük és felsőarcuk is igazol. LIPTÁK (1957) véleménye szerint a soros temetkezésű (Reichengräber) típus klasszikus képviselője a germánoknál található. Morfológiai hasonlósága van elsősorban a nordicus típussal, ugyanakkor az eurázsiai lánchegység magas növésű mediterránaival is hasonlóság köti össze. A Hutor-Polavec és Nyikolajevka IX-XIII. sz. -i temetők formai hasonlósága szintén kimutatható. Bled XI. sz. -i (Szlovénia, Jugoszlávia) temetője hasonlóságának értékelése során a megbízhatóság csökkent értékét figyelembe keU venni. Az anyag adatai ugyanis csak 9 méretet tartalmaznak. A mintában Cromagnoid/A és atlanto-mediterrán típusok szerepelnek. Vörösmart IV. sz. -i rómaikori koponyáinak enyhébb fokú hasonlósága a protoeuropoid és a nordicus elemek többségével magyarázható. A toponári VIII. sz. -i avarkori temető protoeuropoid, nordicus és mediterrán elemeinek túlsúlya is közel hozza a sorozatot a típus alapján a pókaszepetki temetőhöz. Csak az 52-es méret értéke tér el jelentősen: a szemmagasság lényegesen nagyobb a pókaszepetkinéL A hasonlóság sorrendjében következő csoportokat már nem érdemes külön tárgyalni, fontosabb a legtávolabb állókat vizsgálni.