Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 14. Budapest, 1975)

mert számtalan esetben - amikor az antropológus teljesen tanácstalan, pl. ha csak néhány hulladék csontocska maradt meg - a biokémiai meghatározás nélkülözhetetlen. A KOPONYÁK ÁLTALÁNOS ANALÍZISE A széria általános vizsgálata készülhet az egyes jellemzők középértékei, de a besorolási osztályokra vonatkozó gyakoriságok alapján is. Ha ugyanis a szórás mértéke nagy, akkor a középérték már kevésbé megbízható. A pókaszepetki vizsgált anyagban az esetek többségében a középértékek megbízhatók, mivel az átlag szórásértékeket (DEBETS-féle átlagértékek, ALEXEYEVDEBETS, 1964) a temető szórásértékei fedik, így az analízist a középértékek alapján végezhettem (lásd 4. táblázat). A vizsgálatba természetesen a morfológiai jellemzőket is bevontam (lásd 5. táblázat). A méretek és indexek besorolási osztályokra vonatkozó előfordulási gyakoriságát a 9. táblázat tűnteti fel. A férfi széria általános jellemzése A koponyák középhosszúak és keskenyek (dolichokran). Alakra túlsúlyban a birsoid és ovoid formák közt váltakoznak. A homlokok közepesen keskenyek, hátrafutók. A glabella-tájak közepesen fejlettek (BROCA II. III. ). A basion-bregma magasság magas. A 17:1 index közepes, a 17:8 index igen magas. A járomívek keskenyek, a felsőarcok alacsonyak (mesén). Az apertúra piriformis zömmel keskeny, magas, alsó széle anthropin tipusú. Az orr középmagas, középszéles (mesorrhin), az orrhát egyenes és convex. A fossa caninák 1-2 értékűek. A szemgödrök téglaalakúak vagy négyzetesek, keskenyek és alacsonyak (mesokonch). A palatumok középhosszúak és középszélesek (mesostaphylin). A nyakszirt középszéles az arcalap rövid. f jf f f / f ff Általában az egész férfi szeriara jellemző a dolichokrania, a magas koponyatető, a keskeny, alacsony arc, a mesorrhin orr, a convex orrhát.