Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 13. Budapest, 1974)

szögletes arcú, téglalapalakú szemüregü, közepes termetű Cromagnoid-B típusú csoport (20%). IV. Dolichokran - leptoprosop, kisközepes termetű, gracilis, kifinomult koponya relieffel rendelkező mediterran csoport (9%). V. Brachykran - hyperbrachykran csoport, melyeknél egyrészt egy rövid - igen rövidfejű, széles, alacsonyarcú, széles orrú, alacsony mandibulával rendelkező protoalpi (9 %), másrészt egy rövidfejű - keskenyarcú típuselem dominál(4%). ÖSSZEHASONLÍTÓ ANALÍZIS A temető taxonómiai összehasonlítását a Magyarország dunántúli részén és Csehszlovákiában feltárt, jómegtartású és részletesen közölt, relatíve nagyszámú következő népvándorláskori temetőkre kívánom korlátozni: Jutás, Öskü (BARTUCZ 1931), Várpalota (MALÁN 1952), Szebény (TÓTH 1961), Csákberény (TÓTH 1962), Hegykő (TÓTH 1964), Előszállás-Bajcsihegy (WENGER 1966, 1967), Kékesd (

WENGER 1968), Környe (TÓTH 1971), Nové-Zámky (HANÁKOVÁ, STLOUKAL 1965). Az összehasonlító analízisnél - szem előtt tartva, hogy az elsődleges taxonómiai jellegek az arcvázon koncentrálódnak - a főbb morfológiai jellegek - mint a koponya szélessége-bizygomatikus szélesség, felsőarc magasság-bizygomatikus szélesség, felsőarc magasság-szemüreg jelző, orrjelző-szemüreg jelző- korrelációs topográfiáját alkalmaztam úgy a férfi (Fig. 1-4), mint a női (Pig. 5-8) szériákra. A férfi szériáknál a koponya szélessége és a bizygomatikus szélesség szerint a toponári leletanyag többnyire a csákberényi, nové-zámky, szebényi, ösküi, kékesdi és hegykői leletekkel mutat hasonlóságot. A felsőarc magasság és bizygomatikus szélesség tekintetében viszonylag ugyancsak a csákberényi, szebényi, kékesdi és nové-zámkyi, valamint a hegykői leletekhez áll köze-