Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 11. Budapest, 1972)

ratív csontelváltozás, és a 434b. sz. gyermekcsontváz

on angolkór jelei mutathatok ki. Öt esetben - mégpedig a 4341. sz. női és a 4684., 4697., 4705, valamint a 4708. sz« férfi csontvázaknál - nem lehetett találni magyarázatot a kétféle kormeghatározás eltérő eredményeinek okaira. Ahol a morfoszkópikus és a biokémiai kormeghatározás egymástól lényegesen eltérő eredményeket szolgáltatott, ott a közvetlen megszemlélésen alapuló morfoszkópiku3-módszer—adta megállapítást használtam. Yilágos ugyanis, hogy e részletes megfigyelésen alapuló módszer alkalmazása során pl. egy senilis kora koponyát Iuvenil!—

íek nem lehet Ítélni; a biokémiai módszer itt bizonyos mértékben ellenőrzésre szolgálhat. Itt jegyzem meg azt is, hogy a biokémiai nem-meghatározás alkalmazását több okból is hasznosnak itélsmz hiányos csontvázak esetében is szolgáltatja a nemet, más esetekben a morfoszkópikus nem-meghatározás eredményét megerősíti, ahhoz különösen a kétséges felnőttek, továbbá s meghatározatlan fiatalkorúak esetében nyújt értékes támpontot. A HAIAUDÓSÁG PROBLÉMÁJÁRÓL ACSÁLI egyik tanulmányában (1965) a középkori magyar halandóságra vonatkozó paleodemográfiai adatokat közöl. Az ismertetett temetők között Oroszvár vizsgált népessége is szerepel üíemeskéri korábbi nem- és életkor-meghatározása alapján. A gyermek- és felnőttkorú meghaltak aránya Oroszvár esetében 0-14 éves korban 25,9 %% 15—x éves korban 74,1 %. A gyermekkorban meghaltak aránya viszonylag kies-., mert a többi kora Árpádiori temetőre vonatkozó gyermekhalandóság! arányok általában a 30 és 50 % között mozognak. A.szerző több lehetséges okot sorol fel ezzel kapcsolatban. Megvizsgálta ugyanis, hogy milyen öszszefüggésb n. van a gyermekhalandóság a melléklet es sírok arányával. Meeállapítása szerint a gyermekhalandóság és a mellék—