Dr. T. Tóth szerk.: Studia historico-anthropologica (Anthropologia Hungarica 11. Budapest, 1972)

ford.Uj.asi sorrendje: orientálóid (6$), előázsiai, alpi-IapponoId és keletbalti (utóbbi három együtt 3 %). A vizsgált lakosság 19 %~át meghatározhatatlannak találtam. A leggyakrabban előforduló turanid típus a DélSzibériában és Középázsiában már a bronzkor óta őshonos andronovoi típusnak és a keletről érkezett mongoloid elemeknek összeolvadása folytán keletkezett és tartós, több évszázadot felölelő, izolált együttélés következtében jött létre. Ezt az álláspontot a szovjet szakembereken kívül a magyar antropológia is magáévá tette. E típus a 'tatárok között is mérsékelten magas, nagyközepes termetű, a fej mérsékelten hosszú, igen széles—széles, brachy-hyperbrachycephal, az arc igen széles-széles, középmagas, sury-mesoprosop, az orrprofil és orrcsúcs egyenes, a tarkó enyhén gömbölyű, a homlok meredek, a hajszín sötét, a szemszín barna, férfiaknál ritkábban zöldesbarna. A magyarországi turanidokhoz képest az egyetlen említésreméltó eltérés az aránylag magasabb áll, melynek következtében a morfológiai arcmagasság inkább a "középmagas" felső határa körül van és az arcjelző sem kifejezetten euryprosop (alacsony), hanem jelentős számban mesoprosop (középmagas). A3., 4., 5., 6., 7., 3., 9., 10., 11., 12., 13. és 14. sz. képeken mutatom be a turanid típus legjellegzetesebb képviselőit, akiknél az ősi andronovoi és mongoloid jellegek egyaránt észlelhetők. Ezek közel állnak a szabadszállási 2., 3« és a szeremlei 2.sz. ábrán bemutatott egyénekhez, akiket Lipták is a turanidok legtipikusabb képviselői közé sorol. A turanidok között az erősen mongoloid jellegíí változat (i. és 2. sz. kép) lényegesen gyakoribb, mint a Duna-Tisza köze magyarjai között. Ezeknél a járomcsont frontálisan kissé lapultabb, az orrhát a közepesnél valamivel gyengébben kiemelkedő, és gyakori a mongolredő. A turanid típusba 30rolt egyének egy csoportjánál a túlnyomd turanid jellegek mellett a pamiri típussal kapcsolatba hozhat:' jellegeket is észleltem. Ezeknél elsősorban a kissé lehajló orrcsúcsban és a turanidok átlagához képest kissé erősebben ki-