Amerikai Magyar Újság, 2006 (42. évfolyam, 1-12. szám)
2006-04-01 / 4. szám
10 AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 2006 április Kedves Barátaim! A Mindszenty Társaság ügyvezetőjeként is küldöm az alábbi felhívást. Arra kérem, hogy juttassa el mindazokhoz, akiknek támogató segítségére, szeretetére számíthatunk. íMindszenty József bíborosnak, voít egy kérése a magyar nemzethez. Istenbe vetett hittek közölte: „Ha tudnám, hogy van egy millió imádkozó magyar, nem félteném sem az Egyház, sem a Nemzet sorsát. ” Ezt az óhajt a (Bíboros által létrehozott alapítvány felkarolta és a mozgalom évelj óta kéri a magyar testvéreket, csatlakozzanak; hozzájuk. Eddig 915.010 jelentkező van. Különösebb imát nem kémek fl. minden nap ragaszkodással végzett imát erre a célra is fel lehet ajánlani flzt viszont szeretnék, tudni, mikor érilj el az óhajtott számot. Ezért kéijütja jelentkezéseket a következő címre iMagyarországi (Mindszenty alapítvány H-1125 (Budapest Eelső Svábhegyi u. 12 elküldeni. Lehet jelentkezni telefonon is: 061/201-0979; telefaxon 061/356-8200 vagy E-mail címükön: ungmind@vnet.hu Jlz alapítvány képviselője (P.Szőke János bővebb ismertetést is ad Budapest, 2006. március 4. Tisztelettel: Lezsák Sándor Ifj. Fekete István: Fekete Istvánra emlékezve Pár évvel ezelőtt megfogadtam, hogy többé nem vásárlók új könyveket, hiszen van belőlük bőségesen a dolgozószobám könyvespolcain, s azon kívül a nappaliban, és a felségem hálószobájában is. Akár magyar könyvüzletet is nyithatnánk, ha lenne, aki manapság vásárolná a magyar könyveket. Azért így karácsony táján mindig érkezik egy-két új kötet, legtöbbször barátoktól, de van olyan is, amit magam veszek vagy rendelek. Az utóbbi hetekben több olyan könyvet kaptam, amelyekről illő és érdemes lenne beszámolót írni. Elsősorban gyermekkori barátom, keresztkomám, kollégám, egykori szerkesztőm, mentorom és állandó civakodó társam Ifj. Fekete István legújabb: Fekete Istvánra emlékezve... című könyvét említem, amelyet a Jézuska tett a karácsonyfa alá szenteste. Az új kötetről a következő rövid ismertetést találtam a hátlapon: „A szerző új kötete folytatása, kiegészítése a Fekete István az édesapám volt...nagy sikerű emlékkönyvnek. Helyet kaptak benne a korábban terjedelmi okokból kimaradt levelek és Fekete István naplójának azon részletei is, melyeket 1969-70-ben jegyzett le a kiváló író. Természetesen nem maradt ki a göllei újratemetés „ története ” sem, mint ahogy tartalmazza az új kötet az újabb méltatásokat és reflexiókat is. Ifj. Fekete István nem kívánja kanonizálni édesapja írásművészetét, hiszen ezzel maga az irodalomtudomány is mindmáig adós, ugyanakkor elkerüli a kritikai kiadás rendszeres buktatóit is: a Fekete Istvánra emlékezve...nem több és nem kevesebb, mint tisztelgés az író előtt”. S azt már én teszem hozzá, az Édesapa előtt. Ifj. Fekete István könyveiről eddig sem írtam kritikát, ezúttal sem akarok. Közel hatvan éve vagyunk testvéri barátok, három országban Magyarország és az Egyesült Államokon kívül Kanadában éltünk együtt, jóban-rosszban kitartottunk egymás mellett. Ki hinne az ilyen elfogult ítésznek, így inkább csak az ismertetésre szorítkozom. Barátomnak a legújabb kötete a nyolcadik, amely a rendszerváltozás utáni Magyarországon megjelent, és további három új könyve jön ki 2006-ban. Ezért nyugodt lelkiismerettel megállapítható, hogy a legtermékenyebb írója lett a nyugati emigrációban, szétszórtságban élő magyarságnak. Az édesapjáról írt két emlékkönyve mellett tavaly a Karácsonyok fényessége címet viselő kötete jelent meg, amely tizenkilenc karácsonyi elbeszélést tartalmaz. Legtöbbjük ismert a Kanadai/Amerikai Magyarság olvasói számára, hiszen közülük sok, a lapuk karácsonyi számaiban látott napvilágot. A további kötetei: Vük és a Simabőrűek, Kereszt- utak, Zászlóalj a Don - kanyarban, valamint az először külföldön, az emigrációban megjelent Hajótörött nemzedék és végül az első könyve az ítéletidő. Ifj. Fekete István Fekete Istvánra emlékszem... Móra Könyvkiadó, 2005. Budapest. Ára: 1980 forint. * Vagy két hónappal ezelőtt, alkalmam volt beszélgetni George H. Walker az Egyesült Államok budapesti nagykövetével, akinek feltettem a kérdést: elképzelhetőnek tartja azt a kérést, hogy a jelenleg illegálisan itt élő magyarok, számszerűit 35 - 50 ezren amnesztiába részesüljenek az 1956-os forradalom ötvenedik évfordulóján. A nagykövet úr nem tartotta valószínűnek ennek lehetőségét, azonban azt ajánlotta, hogy a szenátus külügyi bizottságának vezetőjét Richard G. Lugar - Indiana állam - szenátorát keressük meg ezzel a kéréssel. Lugar szenátor régi barátja az amerikai magyaroknak, Horváth János jelenlegi Fidesz képviselő éveken keresztül volt a szenátor tanácsadója, érdemes lenne megkeresni az amnesztia előterjesztésével. E sorok írója szerint az amerikai magyarok ezzel segíthetik leginkább honfitársaikat, és egyben megmenthetik haldokló vallási, társadalmi, kulturális és politikai egyesületeiket, valamint az újságjaikat is. Szerintem nincs ennél fontosabb munka egyesületeink számára. Harmath István
