Amerikai Magyar Újság, 2000 (36. évfolyam, 1-12. szám)
2000-07-01 / 7-8. szám
2000. júL- aug. AMERIKAI MAGYAR ÚJSÁG 13 közvélemény-kutatás oktalanságára. "Hogyan várható, kérdezzük magunkban, hogy egy közel fél-évszázados kommunista agymosással részben politikai szinvakká tett, nemzeti és vallási érzésekből többségében kilúgozott lakosság megbízható "önarcképet" alkosson magáról és nemzetéről külföldre azt kivetítendő?" A tény, hogy sem Borókai államtitkár, sem dr. Tóth István Zoltán részéről nem érkezett reakció a levelekre, jelezte, hogy úgy látszik csodára immár nem várhat a külföldi magyarság ettől az új "csodabogártól". A reményt nem szabad feladni jegyében mégis ez év január elején egy közös beadvány ment hét külföldi magyar szakember részéről, felajánlva önzetlen, ingyen és név-nélküli közremű-ködésüket a Központnak egy feállítani javasolt vegyes szakbizottság keretében. Ennek a beadványnak a sorsáról számol be Magyaródy Szabolcs "Budapesti jelentés" címmel: "Orbán miniszterelnök úr Torontóban elhangzott tanácsai alapján, nagy reményekkel indultam Budapestre. Azt reméltem ugyanis, hogy végre sikerül valami megállapodásra jutni egyes kormányhivatalokkal, az angol nyelvű magyar történelmi tárgyú könyvkiadásunk részbeni támogatásával kapcsolatban. Még szerencse, hogy a csalódásra is felvoltam készülve, így a munkatervünk otthoni részét, állami támogatás nélkül végrehajtottuk. A szlovákok és románok számára teljesen hihetetlen igazság az, hogy Magyarországra máig sem sikerült komolyabb kormánytámogatást kapnunk. Amióta megalakult az "Országimázs Központ", minden eddigi - igen gyér - forrás eldugult. Az a kifogás, hogy "azoknak sok pénzük van, kérjünk tőlük". így adódott, hogy az elmúlt másfél év alatt felhasznált otthoni, fordításra kapott, kb.1800 dollárral szemben több, mint 6000 dollárt költöttünk Magyarországon. Jó tudni, hogy pénzünknek legnagyobb részét Észak-Amerika magyar kisnyugdíjasai adják össze, igen gyakran a szájuktól megvonva a falatot. Az Országimázs Központtal tartott megbeszélések nem vezettek eredményre egyelőre. A hivatal csak az év elejétől szervezkedik, s személyzete gyakorlatlan és tájékozatlan. A külföldi magyar lobbykról és a magyarság érdekében több szervezetünk által kifejtett idegennyelvű munkásságról nem tudnak, ha igen, nem tulajdonítanak neki nagy fontosságot. Bevallásuk szerint, az előre bekért és átadott tájékoztató jellegű írásokat nem, vagy csak felületesen olvasták el. Ilyen körülmények között értelmetlen volt a kapcsolatfelvételi kísérlet. Kár, hogy még nem kértek tájékoztatást a Washington-i követünktől, Jeszenszky Gézától, aki ismeri azokat, akikkel együttműködnie kellene. Ebben a hivatalban két ügyben próbáltam eljárni. Az egyik, az etnikai nyelven írott történelmi zsebkönyvek támogatásának a HTMH-ból átirányított kérése volt. Két heti várakozás után fogadott is az irodafőnök. Miután megtárgyaltuk az ügyet, kérte, hogy adjak be egy költségvetést. Ezt meg is tettem, de mivel vannak olyan részek, amelyeket élőszóban szerettem volna előadni, személyesen kívántam azt átadni. A titkárságon nem jutottam túl, így azt faxon kellett elküldeném. Barátaimtól megbízást kaptam, hogy ajánljam fel segítségünket - ingyen, az újonnan alakult irodának. A megbízó levelet Balogh Sándor, Ludányi András, Sasvári László, Simon András, Sisa István és Várdy Béla - írók, egyetemi tanárok -, írták alá. Ezek a nevek nyilván nem jelentettek semmit számukra, ugyanis azt az utasítást kaptam írásban, hogy egy PR hölggyel tárgyaljam meg, miben tudnánk segíteni. Nos, ilyen kaliberű megbízók nevében csak döntésképes, tapasztalt vezetőkkel lehet tárgyalni. A remény még élt bennem, így mégis elmentem a találkozóra, de miután néhány perc alatt meggyőződtem arról, hogy a hölgy sem nem volt döntésképes, sem felkészülve nem volt a megbeszélésre, kifejeztem elégedetlenségemet és távoztam. Különösen az bosszantott, hogy bevezetőben kijelentette, hogy pénz nem adhat, mert... Mindezt azután jelentette ki - teljesen feleslegesen -, hogy a levélben kizárólag az volt, hogy magyarázza el, miként tudnánk segíteni. Régi barátunkkal, Németh Zsolttal, sem sikerült találkoznom a közel két hónap alatt. Tavaly még reméltük, hogy a százmilliárdos bankmentések és a sokszázmilliós tocsikolások után pár millió talán a külföldi hírverésünkre is fog jutni. Ennek érdekében, január 31-én a Duna TV reggeli műsorában kb. tízperces és március 12-én reggel a Kossuth Rádió, Vasárnapi Újság műsorában kb. tizenkétperces interjúban próbáltam felhívni a közvélemény és az illetékesek figyelmét a külföldi magyar felvilágosító szolgálat fontosságára." /Sí/-Egyiptomi és francia búvárok két 2500 éves elsüllyedt ókori városra bukkantak az egyiptomi Alexandritól nem messze a tengerben. A csoport tagjai elmondták, hogy menuszis és Herokleinon városokat a Krisztus születése előtti 6. vagy 7. században alapították. Ezer évvel ezelőtt süllyedtek el, és jelenleg tíz méterrel a víz felszín alatt találhatók Alexandriától hat kilométerre. A települések valószínűleg földrengés miatt tűntek el, vagy a tenger szintjének emelkedésével. A városok az ókorban gazdagságukról és művészetükről voltak híresek, valamint Szerapisz, ízisz és Ozirisz isteneknek emelt templomaikról.A régészek rábukkantak ízisz istennő, fekete gránitból faragott szobrára. Találtak egy fáraó fejet, ékszereket, valamint bizánci és iszlám időkből származó aranyérméket.-"A szlovákiai magyarság hetedik emléknapján, átadták a parlament képviselői által alapított Pro Probitate, azaz a Helytállásért-díjat - tudósít a pozsonyi magyar lap, az Új Szó. A kuratórium döntése alapján Burián László párkányi esperes-plébános kapta a kitüntetést. A díjazott, fiatal papként, önként kisérte el a II. világháborút követően Csehországba deportált híveit, nehogy vagyonúkon kívül nemzetiségűket és hitüket is elveszítsék. A párkányi plébánost az ötvenes években meghurcolták, évekig a lipótvári börtön magánzárkájában raboskodott.
