Amerikai Magyar Szó, 2007. május-augusztus (105. évfolyam, 292-295. szám)
2007-05-25 / 292. (293.) szám
34 MAGYAR SZÓ —A HÍD Irodalom 2007. MÁJUS 25. Kiálts rám! (32.)- iVliért nem hoztad magaddal a barátodat, nagyon szeretném már látni, valóban rendkívüli és gazdag ember lehet. Ismerlek, neked nem kell akárki. Emlékszel, mit mondtál Sanyira? Csórókkal nem tudnál még csak szóba sem állni, nemhogy ágyba bújni - nevetett, de Kata egyáltalán nem találta viccesnek.- Azt most is tartom, de hála, ezen már túl vagyok. El fogom hozni egyszer, de most csak a szilvesztert tudjuk együtt tölteni, özvegy anyukájához utazott és én miattad nem mentem vele. - Feltűnően igazgatta magán elegáns galambszürke ruháját, mely oly rafinált szabású volt, hogy- tökéletes alakja minden részletét kiemelte. Ezt még Sanyi sem látta rajta, biztos volt benne, hogy megőrül, ha meglátja. Vörös dús haja lágyan omlott a vállára, amúgy is szép arcán látszott a kozmetikus gondos keze munkája. A csizma cipzárral egy kissé elbíbelődött, majd lassan egyenesedett fel a nagyobb hatás kedvéért, melleit még jobban kitolva. Erzsikében egy másodpercre meghűlt a vér, amikor megpillantotta a ruhára tűzött brosst. Sápadtságát Kata is észrevette, de annak tudta be, hogy elámítottá ez a drága ékszer látványa. Valóban, de mert egy percre azt hitte, hogy ugyanazt látja, amit ő látott a Sanyi Öltönye zsebében. Ámulata viszont nem tartott soká, mert belátta, hogy nevetségesen képzelődik megint, Kata viszont nem értette elképedése okozta falfehér arcát, ezért hozzáugrott és átkarolta.- Nana, barátnőm! Utoljára akkor láttalak ilyennek, mikor elárultad, hogy kisbabát vársz... Csak nem? - sziszegte a fogai közt.- Ugyan, dehogy, mit nem gondolsz! Igaz, én nem bánnám, de Sanyi..., neki egyelőre..., szóval még arról sem beszélünk sose, hogy' össze kellene házasodnunk.- Illetve a Sanyi nem akar, mert te már nem egyszer felvetetted - mondta Kata, de rögtön vissza is szívta volna, hiszen most elszólta magát. - Ezt te mondtad nekem - hazudta. Ekkor szaladt Luca visítva és átkarolta mindkét lábát. Kata átnyújtotta neki a szatyrot.- Menj a szőnyegre, és ott bontsd ki, nehogy megfázz itt a kövön! Ez pedig a tiéd, Erzsiké.- De Kata, nem kellett volna - restell- te el magát, mert teljesen kiment a fejéből, hogy ő is vegyen, valamit-, hiszen én nem...- Nem is kell, elég, hogy vacsorára hívtál, manapság már az sem olcsó mulatság - magában azonban teljesen mást gondolt. Megindultak végre az ebédlő felé, de még visszahúzta barátnőjét.- Nagyon kérlek, ma, csak legalább ma nem mutasd ki az ellenszenvedet Sanyi iránt, egyetlen estére függesztd fel a gyűlöletedet!- Ugyan, Erzsiké, hiszen mindaz már a múlté. Kit izgat, neked jó, az a lényeg, a te életed, úgy éled és azzal, akivel akarod - bújt arcához. • Luca már a dokival a szőnyegen ült és házat építettek az ajándékba kapott színes kockákból. Fel akart állni, hogy üdvözölje a lányt, de az. visszatartotta.- Csak nyugodtan, Gabi bácsi, hiszen addig nincs baj, szokták mondani, míg az ember játszani tud. én is beszállok.- Egy pillanat, rögtön jövök - szólt be Erzsiké. Behúzta az ajtót, majd háttal nekitámaszkodott és mélyeket sóhajtott. Biztos, hogy csalt hasonlít az az ékszer, különben is ez csak egy7, az meg három volt. Elment a józan esze? Ugyan Már mindannyian az asztalnál ültek, és vacsorához készülődtek. Erzsiké jobbján Sanyi ült, a másik oldalon a doki és természetesen mellette Luca. Az asztalfőn a mamának kellett helyet foglalnia, bár nagyon hadakozott ellene. A másik oldalon az ikrek, Sanyival szemben Kata és mellette egy7 üres teríték, mikor csengettek. Sanyi megjegyezte:- Vársz valakit, vagy csak elszámoltad magad? - mutatott a tányérra.- Ez titok - indult Erzsiké az ajtó felé, de csak pár kántáló gyerek volt, kiknek vitt is ki édességet, meg aprópénzt. Azt hitte, a Tibi jön, de úgy látszik, ma már meggondolta magát. Visszaült, de még nem adta fel. [üli L iTlnij r Megjelent a regény keménykötésben az Egyesült Államokban is. Hívja ••1 j ; az elérhetőségéről! »• iPTT 3 m mit keresne Katánál, mikor semmi közük egymáshoz, meg különben is a barátjától kapta. Úgy látszik, ez a divat, ezt sem hitte volna, hogy ebben is divatoknak. Úgy nézett ki, mintha egyedi darabok lettek volna. Végül megkönnyebbült; ha Kata ilyet kapott a gazdag udvariójától és csak egyet, akkor ugyan mennyit érhet az övé? Hálás szívvel gondolt szerelmére, mennyire szeretheti, ha időnként titkolja is. Szinte kettesével szedte a lépcsőt. A szobába Sanyit fekve találta, de boldogan nyugtázta, hogy az új öltönynadrág van rajta, a szék karfáján pedig a kabát. Halkan szólongatni kezdte.- Sanyikám! Szerelmem! Elaludtál? Gyere, kérlek, hiszen vendégeink vannak... Hallod? - lehajolt és végigpuszil- gatta arcát, kezét.- Hogy? Kik? Ja, igen, drágaságom, csak szörnyen álmos vagyok - dorzsöl- gette szemét, mintha most ébredne mély álmából.- Kata is itt van, de nagyon kérlek...- Rendben, megígérem, kedves leszek, majd meglátod. Gyönyörű ez a mai nap.- Az sem volt szép tőled, hogy7 csak úgy felvonultál, biztos nem esett jól a dokinak.- Ugyan, hagyd már ezt a marhaságot, hisz előttünk áll az egész este - húzta fel a cipőjét, majd átölelte Erzsikét. - ne idegeskedj, minden rendben lesz.- Imádom a meglepetéseidet - folytatta Sanyi súgva, Erzsiké visszasúgta:- Bizonyára nem ezt fogod mondani, ha meglátod. A ty úkhúslevest nem győzték dicsérni, a mama meg is jegyezte:- Kislányom, ebben utolérhetetlen vagy..., meg sok másban - tette hozzá.- Ehhez én is csatlakozom - tette fel két ujját a doki. Kellemes hangulatban vacsoráztak, beszélgettek. Sanyi is kitett magáért, jó- pofáskodott, viccelődött, és amin Erzsiké is meglepődött, Katának is nagy figyelmet szentelt. Éppen a hidegtálért indult, mikor ismét csengettek. Most Sanyi állt volna fel, de Erzsiké leintette.- Hagyd, úgyis kifelé indulok. Tibi állt az ajtó előtt, sajnos szemmel láthatóan már jócskán felöntött a garatra. Rögtön a konyhába invitálta, hol az első dolga az volt, hogy egy jó erős feketét beleerőltetett. Szája sírásra állt, bizonyára a gyenge idegzetének nem használt még az alkohol is. Hiába, aki ennyi évet lehúzott a börtönben, az nem tud egykönnyen visszatérni a normál életbe, kiváltképp, ha már előtte sem a tisztességes viselkedés volt rá jellemző.- Tibi! - rázta meg a vállát - szedd össze magad, próbálj egy kicsit ellazulni és erre az estére elfelejteni a múltat.- Hiszen... éppen azon Így... igyekeztem - sírta most már el magát.- Meglátod, minden rendben lesz, jól fogod magad érezni, ás tnég megsúgok neked valamit - a füléhez hajolt. - Itt van Kata is, tudom, hogy bolondultál érte. Tibi másodperc alatt mintha kijózanodott volna, mennyit járt ezután a lány után, csak hogy láthassa, mióta hazajött, miatta járja az utcát, hátha összefut vele. Vele megállt az idő, ő még mindig azt az általános iskolás kislányt látja maga előtt, akibe őrülten szerelmes volt reménytelenül. Tibi betoppanása valóban mindenkinek meglepetést okozott. A mama nem tudta sírását visszafojtani, ahogy átölelte, a fia jutott eszébe. Erzsiké erre nem gondolt, hogy milyen mély sebeket szaggat fel anyjában a fiú látványa.- Nagyon aggódtam érted, mikor megtudtam, mi történt veled, de legalább már itthon vágj7, szegény anyád megnyugodhat végre. Lajos fiam viszont azóta sem ad életjelt magáról, pedig hallgatom mindig a rádiót, abban szoktak burkoltan üzenni a disszidálok, Szív küldi vagy mi a neve - ült vissza, arcát a kezébe temette és hangtalanul sírt tovább. Sanyi viszont úgy felugrott, mintha bolha csípte volna. Alig bírta kivárni, hogy az asszony elengedje, kezet fogott vele, de az arca szemlátomást a duplájára dagadt a dühtől, összevissza beszélt, hogy mennyire örül, meg hogy mit keres itt, így elárulta magát, hogy bizony egyáltalán nem örül a látogatásnak.- Nyugi, Sanyikám, hiszen meghívott vendég vagyok, nem egy betolakodó.- Nem vagy te vendég, Tibi - szólt gyorsan a mama. - hiszen majdhogynem családtag vág)', az én drága fiam barátja. Úgyhogy csak ülj le szépen, oda Kata mellé, mindjárt tálalunk neked is. Istenem, de jó látni kettőtöket, habár az én...- Köszönöm, Mariska néni - a fiúkra nézett. - Te jó ég, csak nem ők az ikrek? Hisz ezek már felnőtt legények... és a kislány - nézett tanácstalanul végig a jelenlévőkön.- Nézz rá jobban, kire hasonlít? - gonoszkodott Sanyi, közben lopva Erzsikére nézett, aki arca lángvörös lett, szemében a könyörgés alázatos fényével, lábai reszketésével annyira szánalmas kiszolgáltatott látványt nyújtott, hogy a doki jobbnak látta, ha közbeszól.- Azt tudod, hogy a Jóskát megölték a forradalom alatt? Látod, nem csak téged, de ilyen ártatlan áldozatokat is szedett, a gyerek apját elvitte, mielőtt még megismerhette volna - felállt, odament Erzsikéhez, kihúzta a széket és leültek, miközben mélységesen megvető tekintettel Sanyi felé fordult.- Töltene nekünk egy kupicával, hadd igyunk az új vendég egészségére is. Tibi végül nem tudta elkerülni, hogy Katát ne üdvözölje, mivel a helye is ott volt mellett. Félénken, hangjában furcsa remegéssel nézett vele szemben.- Kata! Téged biztos nem ismertelek volna meg, ha az úton szembejössz velem. Neked... a filmvásznon lenne a helyed... - lehalkította a hangját, - amilyen gyönyörű vagy. (folytatjuk)
