Amerikai Magyar Szó, 2007. május-augusztus (105. évfolyam, 292-295. szám)
2007-05-25 / 292. (293.) szám
A FÁJÓS FOGÚ OROSZLÁN- Az az annak idején akkor volt - mondta Aromo amikor, ami elmúlt, az lett a jövendő, és ami ezután lesz, az volt a múlt.- Beletörött, aj, beletörött! - ordított föl Szörnyeteg Lajos.- Ö, neked is a fogad? - esett kétség!« Mami nti.- Nem, néma fogam. Az agyvelőm.- Mibe törött bele?- Hát ebi« az egészbe. Amit Aromo mond. Igaz, nem tudtam olyan gyorsan követni, ahogyan mondta, még csak ott tartok, hogy mikor a róka volt a tyúknak a legjobb móka... Hogyhogy, amikora róka megeszi a tyúkot... akkor miért móka?- Na, ebből elég - mondta Mikkamakka. - Csak locsogtok, lefetyeltek itt, neki meg, szegénynek - Bruckner Szigfridre mutatott -, egy7 szörnyű Kaik van a szemfogán.- Az, ám - bőd ült el Bruckner Szigfrid -, majd elfelejtettem...- Ne ordíts, kérlek szépen - mondta Mik- katnakka inkább üljünk össze, és találjunk ki egy hathatós módszert.- Milyen módszert? - kérdezte Nagy- Zo árd.- Hathatóst.- Az milyen ?- Olyan, amitől biztosan elmúlik Bruckner Szigfrid fogáról a lyuk.- Helyes - kiáltott Vacskamati akkor ne is hathatóst, hanem héthetöst találjunk ki. lé! - intett Mikkamakka. - Tehát kettős feladat: Bruckner Szigfrid foga kilyukadt, Szörnyeteg Lajos agya beletörött. Rajta, elő a mentő ötletekkel! Egy darabig gondterhelten bámultak maguk elé valamennyien. Es persze megint Ammónak jutott eszébe legelőször a megoldás. Azaz, várjuk csak ki a végét! Mert Aromo igen vészjósló ábrázattal emelkedett fel a helyéről.- Úgy döntöttem - kezdte, de Ló Szerafin uLmcnyeJ! Aromoles^tóanraö^fii''íWv.t|) 1 ’ i'- Úgy döntöttem, miszerint.» rfj- Ezeket a miszermtekethag)^j^^||ibfejt||-: tett mé tg esen Bruckner Szi gflM í$ÍM|í j^fe^^lkoztam egy miszenip^l^ í^fe^^^lshazudozott nekem ||l|3bgetT! iy^^ntitóÁttekből. Az ámbároi|©lm^ri ^%^P|raHn|éréldből is elegenpá|í|tiaAl meg az ;frn bátorodtól i»pp te találkoztál cgym^te|' ittfelij mi az a miszerin^y'ltf|Vjji jV ^vocsÖebüapot visel^^ralyf|ttá‘ pmul Brtó^er Sz^frid kajádat if- Szerinted mi az a miszerint?- Mi lenne - rántotta meg a vállát Btuckner Szigfrid -, egy kötőszó.- Szitakötőszó - szólt közbe Vacskamati. Aromo haragosan a közbeszólóra villantotta a szemét; majd ismét Bruckner Szigfridhez fordult.- És te találkoztál egy’ kötőszóval?- Most mondtam. Sárga kalucsnit viselt. Csokorny...- Es hazndozott?- De mennyire!- Halljátok? Ez megőrült! - nézett szét se- gélykéiően Aromo.- Egyáltalán nem őrült meg - mondta halkan Mikkamakka -, fenébe a miszerintek- kel! Térj a tárgyira!-Jó, de ne só Íjatok közte! Bruckner Szigfrid foga azért lyukadt ki, mert sohasem mosott fogat. Jó, jó - nézett az izgő-mozgó oroszlánra -, mondjuk azért, mert csak annak idején, semmikor se mosott fogat. Tudomásom szerint ókelme legalább százéves, esetleg.- ne szólj közte, mert abbahagyom.- esedegszáztizenöt, de maradjunk csak a száznál. Naponta öt percet kellett volna eltöltenie fogmosással, az annyi mint., izé... - Aromo az égre emelte a tekintetét, és számolt így’ hangzott: - Zözö- zizizözözuzu - és már mondta is -, az annyi mint évi ezernydcszázhuszonöt perc. Az nagyjából, ugye, évi... zözözizi- zuz.u, évi harmincnégy óra, az. száz év alatt, zözözizizözizö, száznegyvenkét nap, és még a szökőnapokat bele se számítottam. Azt javaslom tellát, hogy’ közadakozásból vegyünk kétszáz fogkefét és kétezer-négyszáz tubus fogkrémet, s amíg el nem fogy’, azaz száznegyvenkét napig Bruckner Szigfrid éjjel-nappal egyfolytá- b an mossa a fogát. Pótolj a a múl asztástí Aromo elégedetten leült. (folytatjuk) — A közéj ikorban kult úra tekintetében Pozsony volt az ország első városa. Köztiszta- ság dolgában azonban még itt is sok volt a kívánnivaló. A legtöbb ház lakói a maguk szemetét egyszerűen az utcára liordták ki, szeméthordó kocsik pedig; még non voltak akkoriban. Az árok menti utcák lakosiga még az elhullott állatokat is - macskától a lóig, - az árokba hányta. A sok szeméttel járó vásárokat a város főterein tart«Jtták, s izeket nem vásár után, hanem előtte söpörték tisztára... Az dső utcaseprők a ló. század közegén jelentek meg. Ekkor vetnek ki a polgárságra egy adónemet; amelynek jövedelmét m itták tisztán tartására fordtották. Az állandó utcaseprők feladata csak a kocsiutak rend- be»tartása volt. A járdák söpréséről a háztulajdonosoknak kellett gondoskodniuk. S hogy ne feledkezzenek meg e fontos esztétikai és kceegészségügyi feladatról, a városi «ár- torony hói trombitaszóval figvdrnezr ették őket. Ami a városok higiéniáját illeti, nem kdl a Nyugatéiért szégyenkeznünk. 1185-ben tatáit, ltugy Fükij) Ágost király egyszer kBlézert (oafotájának ablakából Párizs utcáim, 5 elájult a bóztól. A14. században afrancia királyok renddetekkel kötelezték a háztulajdonosokat az utcák tisztántartására - az a tény azonban hegy újalib meg újabb rend eletek k bocsátására vök szükség, arra vall, hogy az eredmény nem lehetett nagy. A 17. században Párizsaik félmillió lakosa volt - de a világváros utcái messzire bfizlöttek. III. Károly spanyol király tervbe vette Madrid utcáinak megtisztítását; ekkor az orvosok testületé memorandumot intézett a királyhoz, amelyben kifejtették: Madrid levegßp olyan egészséges, hogy az csak veszélyes Idiet, ha a tisztogatás által megváltoztatják. MM Im ZELK ZOLTÁN Tavaszi dal Egy, kettő, három, négy. kis őzike, hová mégy?- Elóg hogyha tudom ái: tavasz, dé futok ál! Egy, kettő, három, négy, te kis nyuszi, hová mégy ? - Se erdőbe, se rétre:’ a szép tavasz déle! Egy, kettő, három, négy’, te kis madár, vígan légy: olyan szép dalt daloljál, szdfo legyen 3 tavasznál! MONDÓKA Hátamon a zsákom, zsákomban a mákom, mákom közt a rákon, kirágta a zsákon, kihullott a mákom, megszökött a rákom. Mi szánja károm, szedje fel a mákon! NADÁNYI ZOLTÁN Anyu Tudok egy’ varázsszót, ha én azt kimondom. egyszerié elmúlik Ha kávé keserű, ha mártás savanyú, csak egy’ szót kiáltok, csak annyit, hegy: anyu! Mindjárt jporcukorhull kávéba, mártásba, csak egy’ szóba került csak egy kiáltásba. Keserűből édes, msszlföl csuda jó lesz., sírástel mosolygás, olyan csuda-só ez. "Anyu, anyu! Anyu!” hangzik este-reggel, jaj de sok haj is van ilyen kis gyerekkti. "Anyu! Anyu! Anyu!” most is kiabálom. Most semmi baj nincsen, mégis meg nem állom. Csak látni akarlak, anyu, fényes csillag; látra, ahogy’ jössz, jössz, mindig jössz, ha hívlak. Látni sietséged, angyal szelídséged, odabújni hozzád, megddra téged. T 1 Mióta söjjrik^az utA NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ