Amerikai Magyar Szó, 2007. május-augusztus (105. évfolyam, 292-295. szám)

2007-05-25 / 292. (293.) szám

X I 20 MAGYAR SZÓ —A HÍD ............. M AGA ZI N____________ ___________ _________________________2007. MÁJUS 25. KONYHA A cukor Az ember minden korban törekedett az ételek ízesítésére. Kezdetben a mé­zet és a cukornád kipréselt levét alkal­mazták. Csak később Ismerték fel a cukrot tartaknazó répa jelentőségét. A cukornád tízezer éves növényünk, indiai nádfele, amely "méhek nélkül ad mézet'. Kalandos története során be­járta afél világot, kiindulva Uj-Guine- átál, Indián, Egyiptomon, Afrikán, Szicílián keresztül eljutott a trópuso­kra. Az Újvilágba Kolumbusz vitte el, és a hatalmas gyarmati ültetvényeken gyorsan eltelj cdt. A cukor gyártásánál a levágott hosszú és erős nád szárakat összetörték, a belső részéből kinyert édes nedvet főzéssel sűrűvé tették, és nagy tömbökben kris­tály osították ki Ezeket a hatalmas, bar­na színű nycrscukortömbökct meg­őrölték, és hordókba téve szállították Európába, ahol finomították, és így használták fd. Ebben a koiban Magyarország a ham­burgi finom íróki s'd szerezte be a cukr­ot de persze nálunk is próbálkoztak az előállításával, a hazai alapanyagok fel- használásával (juharfa, korisfa nedvé­vel kukoricaaárral sót, még répával is kísérleteztek), de ezek a próbálkozások vág)' eredménytelennek mutatkoztak, vagy' igen költségesnek bizonyultak. A változást a háború hozta. Napóleon 18Ü6-ban zárlat alt vette a szárazföldet és ezzel lehetetlenné tette a gyarmatok­ról Európába áramló nyerscukor beho­zatalát. Mivel a cukornád termeléséhez alkalmatlanok voltak az itteni körülmé­nyek, Magyarországon is félértékelő­dött a hazai előállítás Ehetősége, és fe­lépült az dső olyan özem, ahol meg­próbálkoztak a cukotfőzéssd. Ekkor mára nálunk is termelhető cukorrépát használták fel. A század vegére a répa­cukor-előállítás akkorát fejlődött, hog)' a gyarmatokról étkező nádcukor tele­sen kiszorult a piacról. így alakult ki a magyar cukoripar. A kereskedelemben kapható cu- korfojták • • Fehér cukor • Nyers cukor (nádcukor) ■ Barna cukor A hollók agyafúrtságát mutatja a zsákmánnyal való bánásmódjuk. Kuta­tók megfigyelték, hogy- a dögön lakmá- rozó fekete madarak - a ragadozó emlő­sökkel ellentétben - nem tömik tele ma­gukat hússal, belsőséggel, hanem "spáj­zolnak1’: a megszerzett darabokat rej­tekhelyre viszik, és eldugják ínségesebb időkre. A zsákmányt - nyulat, őzet, szarvast- többnyire nem ők, hanem farkasok, medvék, rókák ejtik el. Am a hollók perceken belül megneszelik, hol lehet ingyen lakomához jutni, és rajokban je­lennek meg a tetemnél. Ott pedig po­kollá teszik a medve, farkas, róka életét. Kutatók megfigyelték, hogy célirányo­san csipkedik a ragadozók hátát, farkát, jól kiszámítva, mekkorát képes ugrani az "otromba zsákmányejtő" anélkül, hogy elérné őket. Amíg a négylábú va­dász egy-egy hollót hajkurász, a többi­ek lázasan tépik ki az. őket megillető részt a tetemből. Grünauban kiszámol- ták, hogy? magányos vadász (medve, hi- úz, róka) esetén az elejtett préda 90 szá­zaléka a hollóké lesz. Feltehetőleg ezért is vadásznak például a farkasok fal tó­ban: ha öten-hatan lakmároznak az, elej­tett állatból, a hollóknak kevesebb esé­lyük van a hús elorzására, mint ha ✓ egyetlen farkasnak kellene fölvenni ve­lük a harcot. Az osztozkodás is érdekes dolog. A hollók szeretik a zsákmány egy részét rejtekhelyen eldugni. A legdörzsölteb- bek azonban vígan lakmároznak a dö­gön, közben viszont kifigyelik, hová rej­tik el kevésbé óvatos társaik a jó falato­kat, hogy aztán az dső adandó alkalom­mal kifosszák a rejtekhelyét. Am a hollók többsége nem olyan os­toba, hogy? óvatlanul hagyná magát meglesni a jó falatok ekiugása közben. Ezért az alkalmi tolvaj gondosan ügyel arra, nehogy fölkeltse "áldo­zata" gyanúját. "Vasa­karattal kell vigyáznia arra, hogy mindaddig megtartóztassa magát, amíg a zsákmányt elrej­tő fajtársa el nem tűnik. Egy állat számára ez hi­hetetlenül nehéz dolog” - mondta Thomas Bug- nyar etolőgus. Ha nem fajtársakról van szó, a hollók egé­szen másként viselked­nek A farkasról példá­ul nem sok "gógyit" fel­tételeznek: ha meglát­ják, hogy? elássa z.sákmánya egy részét, leplezetlenül bámulják a kör­nyező fákról, majd miután távozott, egy­szerűen kiássák és felfalják a maradék dogot. Ha viszont egy? másik hol­lót észlelnek zsákmánya el­rejtése közben, a többiek szán­dékosan úgy tesznek, mint­ha nem érde­kelné őket a do­log: unottan mászkálnak a földön, vagy pedig tollazatukat tiszto­gatják. Bugnyar azt is megfigyelte, hogy a tolvaj madarak egymást is kifür­készik. Az egyik holló megjegyzi magá­nak azokat a fajtársait, akik vele együtt tanúi voltak egy el rejtési folyamatnak Emellett azt is megjegyzi, hogy? mdyik holló melyik rejtekhely "feltöltésének" volt a szemtanúja - és ennek megfelelő­en cselekszik. Először azt a lelőhelyet fosztja ki, amelyet más hollók is láthat­tak - a többi várhat... A nemi érettséget elérő hollók egész életre szóló párt választanak maguknak - akárcsak a csókák, a hattyúk és a gó­lyák. Addig azonban kisebb-nagvobb csapatokban élnek, amelyek a társas élet számos jellemzőit mutatják. A rangsorban elfoglalt helyük megvédése vagy magasabb pozícióba kerülés érde­kében a madarak célirányosan kötnek szövetségeket. Az egymással baráti vi­szonyban lévő hollók konfliktusok ese­tén összetartanak, mi több: egymástól nem lopnak olyan gátlástalanul, mint többi fajtársuktól. A grünaui telepen dolgozó Marciké Stöwe még vigasztalási jeleneteknek is tanúja volt. Ha például egy7 dvakodás- ból az egyik holló vesztesen került ki, társa vigasztalva borzolgatta csőrével annak tollazatát. "Megható volt látni milyen gyöngédségre képesek ezek a hatalmas csőrök" - mondta Stöwe, altit néha kételyek fognak el az intézetbeli szereposztást illetően. "A hollók alapo­san szemügyre vesznek mindent, amit csak csinálunk Alapjában véve nem mi figyeljük meg őket, hanem a hollók bennünket." A tea -10. rész i A JEGESTEA TÖRTÉNETE Richard Belchynden an­gol kereskedő Amerikában próbálta az indiai teát 1904-ben népszerűsíteni. Ellátogatott a St. Louis-i világkiállításra, ahol egy nagyon meleg napon ne­hezen talált vevőt portéká­jára, ezért úgy döntött, hogy a teát jégkockákra önti, bármilyen furcsa is, így született meg a jeges­tea. A teaszakértük a je­gestea készítésére a követ­kező módszert javasolják: áztassunk 60 g teát egy li­ter frissen engedett hideg vízbe legalább 3 órán át, de még jobb, ha egy éjsza­kán át történik az áztatás. Ezután szűrjük át az italt egy nagyobb kan­nába és tegyük hűtőbe. A lehűtött tea tálalása úgy történik, hogy egy pohárba jégkockákat teszünk és erre öntjük a korábban lehűtött teát. Ci­tromkarikával és kevés cukorral, vagy esetleg friss mentalevéllel le­het ízesíteni és még frissítőbb nyári ital varázsolható belőle. A kandiszpálca Európában már elterjedt, Ma­gyarországon még alig ismerik. Hangulatos kiegészítő teázás alkal­mával, hiszen ötletes keveréke a cu­korszórónak és a teás kanálna k. A cu­kor egy fa pálca végén van, és aho­gyan a forró teát kavargatjuk, akan- disz cukor fokozatosan feloldódik benne.

Next

/
Oldalképek
Tartalom