Amerikai Magyar Szó, 2007. május-augusztus (105. évfolyam, 292-295. szám)

2007-08-29 / 295. szám

2007. AUGUSZTUS 29. .,y-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------n n mim , i ..nn„i ■■ -.Tm . rr --'Vnn ,,■ mnnnnnnnn. Irodalom - moeaik magyar szó—a híd 15 Kiálts rám! (34.) Mika Gizella [Elír TI Hí] r T 1 Megjelent a regény keménykötésben az Egyesült Államokban is. Hívja A Á [mi? szerkesztőségünket az elérhetőségéről! íjihJ Jobbnak látta, ha véget vet ennek a vitának, mielőtt elmérgesedne. Felkap­csolta a kinti villanyt, ezzel talán elér valamit. Jól sejtette, abbahagyták és megindultak befelé. Katán gondolko­dott tovább, hogy tudja így színlelni a barátságot, ami számára mindig is szent dolog volt, a mai napig tart fiatalkori barátsága, soha sem szenvedett csorbát, olyan erős kötelék ez kettőjük között. Erzsiké is azt hiszi, mégis mennyire al­jas dolgot művel vele ez a nő, félő, ha egyszer fény derül rá, a csalódásba be­leroppan. Az elmúlt napokban nyomozásba fo­gott és az eredmény nem okozott meg­lepetést számára. Ezek ketten úgymond együtt élnek, ami pedig azt a bizonyos munkahelyet illeti, hát bizony a Sanyi nem dolgozik, legalábbis ott nem, ahol állítja, ez biztos. Mélyet sóhajtott, saj­nálta szegény Erzsikét és ezek a dolgok csak a töredéke annak, amit sejt, ami már régen foglalkoztatja a férfivel kap­csolatban, de most már nem adja fel, végére fog járni a dolognak. Újra felvillant előtte Erzsiké boldog­ságtól ragyogó arca, mikor átadta neki a pénzt azzal a mesével. Sohasem tudhat­ja meg, hogy ő vásárolta fel, így is ku­darcként élte meg, hogy nem kelt el időben, azt hitte, benne van a hiba, már-már feladta, hogy valaha is ecsetet fog a kezébe. Tudja, hogy csakis az anyagilag megszorult helyzete miatt lett ilyen kétségbeesett, hiszen világhí­rű festők vannak és voltak, kiknek a mű­veit csak halála után értékelték, életük végéig meg majdhogynem nyomorog­tak, mégis mindent kifestettek maguk­ból, mert ez éltette őket. A szobában már újra együtt volt az egész társaság, Tibit viszont nem lehe­tett tovább tartóztatni, éppen búcsúz- kodott, fáradtságra hivatkozva köszönte meg a vacsorát. Sanyi kapott az alkal­mon, és felugrott a székről magára kap­va zakóját.- Várj, haver, kikísérlek - de Tibi ta­lán meg sem hallotta, már a kapuban ér­te utol. - Na, akkor megbeszéltük, tar­tod a pofád, ha nem akarsz megint a sitt­Orgonák Amikor ősapánk fújta a kürtjét, Szülte az orgona az első fürtjét, „ringatta karjain, hozta a házba, kergette ősömet szerelmes lázba: óráról-órára aráját leste S orgonajátékkal zárult az este! Mikes Balázs 2007. május 19. Szülőföldemért Milyen jó, hogy mindenkinek van szülőföldje, ahol meglátta a napvilágot, s a küzdőteret. re kerülni - lökte oldalba a teljesen kiké­szült barátot. - Lajos meglépett mind­kettőnk részével, az, hogy az a bross kiesett a dulakodás közben, az csak a vé­letlen műve volt. Tibi lassan felemelte a fejét, keze fe­jével megtörölte a hideg ellenére verej­tékező homlokát.- Nem tudom, Sanyi, végül is mi az igazság, de azt tudom, hogy most, amit Katán láttam, az egyedül többet ér, mint az egész szajré. Ne mondd azt ne­kem, hogy öt év alatt egyszer sem ke­rültél olyan helyzetbe, hogy értékesíte­ni kellett volna ahhoz, hogy éhen ne dö­gölj - mondta halkan, félve, de az egész ékszertémánál jobban fájt neki, hogy ezek ketten... Micsoda álnok kígyó az a nő, így becsapja a barátnőjét. Fájt neki, de egyetlen pillanatban ki is ábrándult belőle.- Nem hiszem el az egész mese egyetlen szavát se - mondta végül hatá­rozottan, kemény akart most az egyszer lenni, de a biztonság kedvéért pár lépést hátrált. Több se kellett Sanyinak, utána lé­pett és torkon ragadta úgy, hogy az le­vegő után kapott.- Az idegeimre mégy, haver! Nem bírod felfogni? Pofa be végre, vagy két kezemmel fojtom beléd a szót - majd elengedte, de Tibi annyira megtántoro- dott, hogy elterült a hóban. Erőtlenül próbált felállni, közben megkapaszko­dott Sanyi lábában és könyörgő szem­mel nézett fel rá. Sanyi előtt ismerős volt ez a jelenet, ezért is kapta olyan hir­telen el fejét az a jól ismert gőz. Lajos is így nézett rá vérző szájjal, akkor húzta meg a ravaszt. És most ez is! Az istenfá­ját! Kirántotta lábát a kezei közül és be­lerúgott. Ezer szerencse, hogy nem volt nála semmi ölőszerszám, mert újra megtette volna. Szemei vérben forog­tak, feje lángvörös lett, agyába a vértó- dulás ütemesen kattogott. Még egyszer rúgásra emelte lábát, amikor egy autó fényszórója rájuk világított. Berti körülbelül tíz perccel ezelőtt ér­kezett és pár házzal odébb egy letisztí­tott szakaszon állította le a rendőrko­Emberi kötelesség, hogy bármi nehézség árán, vagy máshol szerzett gazdagságban, mindég is gondolj rá! Tegye e föld lelked boldogabbá, ha máshova szólít életed sora, legalább gondolatot kicsalni, de többre is képes, e szűkebb haza. Bár a szülőföld tiszteletnek veszi a szeretet szóbeli kifejezését, ne zárjad azt magadba, szavakat erre is találhatsz. Ha mostohán fogad olykor a szülőföld, akkor se fordulj el tőle, mert nincs még olyan föld, mely ezt a kifejezést zárná szívedbe. Elcserélni lehet egy gazdagító földdel, mi megtörtént már, de szellemedben, lelkedben legalább, mindenkor hazavár. Szeretlek szülőföldem! Bensőmben mindig nyugtalanság jár, csit, nem akarta később indulás előtt még terhelni a vén autót a hóakadállyal, úgyis nehezen indul. Akarva akaratla­nul észrevette a két férfi heves vitáját az Erzsikéék kapuja előtt, így ülve várta a fejleményeket. Már az első rúgásra ki­ugrott a kocsiból, de visszalépett a fény­szóró miatt, most futásnak eredt. Sanyi észrevette és mielőtt bármit is szólha­tott volna, készségesen próbálta barátját felsegíteni, közben buzgón seperte ka­bátjáról a havat. Pillanatok alatt fordí­tott tenyérrel letörölte Tibi száján meg­repedt sebből kisercent vért és hogy nem vegyék észre, szorosan a melléhez vonta arcát. Az egész kép egy idillikus baráti segítséget nyújtó helyzetté válto­zott.-Jó estét, jó estét! - előzött meg min­den esetleges kérdést. - A barátom töb­bet szívott a kelleténél, de semmi baj, mással is megesik néha - jobb kezét Ber­ti felé nyújtva széles vigyorral próbált úrrá lenni a kialakult helyzeten. Berti nem tudott mit tenni, megke­rülte őket, feltétlen kíváncsi volt a má­sik fél arcára is, de Sanyi ölelésétől kép­telen volt bármit is észlelni.- Én nem úgy láttam a helyzetet pár perccel előbb. Éiatalember, szabad tud­nom, hogy érzi magát? - próbálta kihá­mozni. - Segíthetek valamit?- Nincs semmi, ha mondom - fonta még szorosabbra kezét Sanyi.- Nem magát kérdeztem - majd újra Tibihez fordult, - hanem önt.- Ha azt mondom, rendben, akkor rendben, kolléga - folytatta Sanyi.- Én magának nem vagyok semmifé­le kollégája - nyúlt most már a belsőzse­bébe Berti és Sanyi elé tartotta az iga­tudnunk kell, a végső óránkon ő is szeretettel visszavár. Verba Maya 2006. július 14. Bekecs Emlékezés Az idő szép, Nyugodt a lég Vár szobámba' A bő karosszék. Számolgatom A tűnő éveket, S kik voltak régen Nekem oly kedvesek, Oróluk révedek. Létezésük ma Nem más mint képzelet, zolványát. - Legyen szíves arrébb men­ni - tolta meg a férfit. Tibi abban a percben felegyenese­dett, szinte vigyázbavágta magát bár­mennyire is nehezére esett. Megtanul­ta, hogy mi jár annak, aki nem engedel­meskedik hivatalos személy felszólítá­sának.- Köszönöm, valóban megártott a pia, de már nincs semmi baj. Berti az elemlámpájával az arcába vi­lágított.- Hiszen maga vérzik, jó ember, len­ne szíves elmondani, hogy szerezte a sé­rülést, hiszen a hó olyan puha, mint egy pehelypaplan.- Már mikor kifele jött, nekiment a kapunak...- Nem érti, hogy nem magát kérdez­tem? Vagy esetleg elő is állíthatom ma­gukat, akkor talán megered a nyelve! - hajolt Tibi felé. Az előállítás szóra mindketten meg­rettentek. Egyéb sem hiányzik.- Elnézést - lépett hátrább Sanyi, mi­közben még annyi ideje maradt, hogy megszorítsa Tibi karját, fenyegetés­ként. (folytatjuk) Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mozaik@ahid.com S mikor én elmegyek, Viszem emléküket. Nem tudom van-e Valaki még, Kiben a régi ismeret él. És azt, amit emléke rejt, O soha el nem felejt. Javítás Az április 4- i .zárnunk moziak rovatá­ban a “Munkaszolgálatom története” című írásban a következő elírás történt: “...századparancsnokunk a ref. pap volt...” javítva: “...századparancsnokunk a ref. pap Fiá­ra...” I I

Next

/
Oldalképek
Tartalom