Amerikai Magyar Szó, 2007. május-augusztus (105. évfolyam, 292-295. szám)
2007-08-22 / 294. szám
Irodalom - Mozaik «r [hIIt »MOMtWMOMWWWOMmWWWWWOtWOWWWOOOMWWWOMOWWOOOO««» ^ 2007. AUGUSZTUS 22. MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Kiálts rám! (33.) Mika Gizella w LE] Megjelent a regény keménykötésben az Egyesült Államokban is Hívja JY szerkesztőségünket (\ ^ az elérhetőségéről! B ]- Azért csak gyere, hogy adjak egy puszit - húzta le karjánál fogva a székre és egy jó nagy baráti csókot nyomott az arcára, hogy oldja a fiú szemlátomást nagy zavarát, a kezébe nyomta a poharat. Tudta, hogy szerelmes bele, ami régen nagyon idegesítette, de ma már élvezi a zavart, kutató férfiszemeket, örömét leli benne, ha megvető, lekezelő pillantásokkal tud válaszolni a neki nem tetszőknek. Az viszont nem kerülte el a figyelmét, hogy Tibi hosszan, már-már furcsán szemléli a mellén csillogó brosst. Sanyi viszont továbbra sem csitult. Vacsora közben mindenki igyekezett különféle témákról beszélgetve elterelni a figyelmet Tibi múltjáról, az összes kellemetlen dolgokról, de Sanyi mindig valami olyan mondott, ami vagy Erzsikét, vág)7 Tibit szúrta meg. Kata is kezdte magát feszélyezetten érezni, nem az az alkalom van most, hisz végtére ez a szeretet ünnepe. Alighogy befejezték a vacsorát, Sanyi felállt és arra kérte Tibit, miközben a többiektől elnézést kért, hogy menjenek ki egy kicsit beszélgetni, hisz olyan régen nem találkoztak. Szélesen mosolygott, jelezvén, hogy minden rendben van, valóban csak egy kicsit négyszemközt szeretnének maradni. Alighogy elhagyták az ebédlőt, az udvaron rögtön egymásnak estek. A doki egész idő alatt úgy tett, mintha nem érdekelné a dolog, Lucával volt elfoglalva, pedig a füle radarként működött és szemei is hol az egyik, hol a másik fiút pásztázták. Meg volt győződve arról, hogy valami el-, vagy leszámolni valójuk van egymással, egyáltalán nem úgy viselkednek egymással, mint két rég nem látott jó barát. Titokban az órát leste, hátha a fia mégis szabaddá tudja magát tenni, ez a fiú is - gondolt Bertire - tönkre fog menni a nagy hivatástudatban, semmi magánélete sincs, ezáltal semmi öröme, pedig lehetne már végre újra saját családja, gyerekei, neki unokái, akik megédesítenék öreg napjait. Bent a szobában közben Erzsiké megfőzte a kávét és feltálalta. Kata barátnője után ment a konyhába. Nárcisz Hexameterben a sima papír Macerái folyton, hogy: "Mi a friss hír?'- "Nem sok a változás, senki se "ill"- S házunkat őrzi a kis defodil!" Tavaszi sárgában jő a nárcisz, Harmatos ajkain: káinos "kiss". Szemügyre veszi az összes tüzér S anyóka: kezében rózsafüzér. Nyáron, ha bántja a perzselő nap, Védi egy szerelmes szalmakalap, Ősszel vagy utána: minden kiég,- Embert és virágot elkap a Vég S álmodik mélyen, ha néma a "hill",- Várjál, segítek mosogatni - tette le kezéből az összeszedett csészéket. Nem kerülte el figyelmét, hogy olyan gondterheltnek látszik, olyan, mintha valami nyomasztaná, de nem tette szóvá, hisz tudja, ismeri, bármi baja lenne, ma nem tárulkozna ki, nem akar ünneprontó lenni.- Nem, ma nem mosogatunk, végtére is ma ünnep van, az edények várhatnak, hanem gyere, ülj le, beszélj nekem arról a csodálatos férfiról, aki ellopta a szíved - közben szemét le nem vette a brossról. - Tőle kaptad?- Persze, már kérdezted, nem olyan nagy ügy, de úgy látom, itt mindenkinek felkeltette az érdeklődését - megfogta ő is. - Ezek után már én is nagyobb becsben fogom tartani. Egymásba karolva indultak vissza a szobába, Luca már a doki ölében aludt. Izgalmas napja volt ma, nem csoda, ha elnyomta az álom. Erzsiké a karjába akarta venni, de nem engedte.- Hagyd csak, majd én beviszem az ágyába. A mama is nagyokat ásítva állt fel és megindult az alsó ház felé.-Jöjjön kérem, erre - mutatta az utat, - jobb, ha nálam alszik ma, különben is hiába van fent a gyönyörű gyerekszoba, ideig-óráig eljátszogat benne, de aztán megunja és addig sír, míg Erzsiké le nem hozza. Ezt szokta meg, itt érzi jól magát. A fiúk szobája előtt elhaladva észlelték, hogy valami humoros előadás lehet a tévében, mert azok egyre csak hahotáz- tak. A mama bekukucskált a résnyire nyitva hagyott ajtón, majd lassan behúzta maga után.- Hiába, na. Nem tudom élhinni, hogy azok ott a dobozban nem látnak minket. Az este is köszöntem annak a férfinek, és ő mondta, hogy jó estét. A doki elmosolyodott, de csak magában nem akarta megsérteni vele az asz- szonyt.- Mit mondott még, Mariska? Csak ennyit, hogy jó estét?- Igen. Azaz, hogy előtte többen is beszéltek valami híreket, aztán köszönt az az egy. Azt mondják a gyerekek, hogy Hexameterben a kis defodil. Mikes Balázs 2007. május 12. Kérdés, nincs felelet Volna szavunk, mire Válasz ritkán adó... Beszélgetés folytán Állítva tagadó... MIÉRT... lehetelen Felelni konokság: Nem tapad rá törvény Képletes biztonság? Nem találtál?... Tagadd, Állítni ne merjed...? —Hol egyenlő alap? • Mifelénk, ha terjed... minden nézőnek köszön úgy általában, de én ezt nem hiszem - rázta meg a fejét. - Én már csak ilyen maradi asszony maradok. A szobába érve előbb felkapcsolta a nagyvillanyt, majd mikor a gyereket lefektették, eloltotta és az éjjeli kis lámpát kapcsolta fel, hogy fel ne ébredjen a nagy fényre a kislány. Ö maga leült az ágy szélére, egy kicsit elfeledkezett róla, hogy a doki is ott van, mert lehajtotta fejét és csak merengett maga elé.- Akkor én nem is zavarom, pihenjen maga is, Mariska, biztosan álmos.- Megmondom őszintén, nem is annyira az álmosság gyötör, hanem inkább a fiamról, a Lajosról szeretnék gondolkodni - mondta szomorúan. A doki leült az ágya szélére és átölelte a vállát.- Látom, hogy a Tibi megjelenése eléggé felzaklatta, de szeretném megkérdezni, hogy lehet, hogy nem érzi ugyanezt nap mint nap, hiszen a másik barát itt él magukkal már évek óta - kutatta az asz- szony arcát, ez a kérdés már régen, még a Tibi megjelenése előtt jóval foglalkoztatta. Mariska megvonta a vállát.- Nem is tudom, igazából magam sem értem. Talán akkor, még mikor ideköltözött, volt bennem remény arra nézve, hogy egy szép napon ő is betoppan, vagy ír, vagy üzen. Teltek az évek, a lányom élettársa lett, akkor már nem annyira a fiam barátját láttam benne - szipogott. - Most, hogy a Tibit megláttam, szembesültem azzal, hogy Maris, mire vágysz te vén bolond, hiszen már öt év eltelt, talán még több is - hangosan felzokogott. - Már nincs mibe kapaszkodnom, már Felelősség csakis Ismert dologért van... Ami nincsből jöhet Lenne írhatatlan... Született hazugság?- Elcsépelt fogalom- Tévedt tapogatás,- Tudatosult szorgalom... Minden viszonylagos csak Isten és halál lettek az állandók mind más hányadán áll... Szép míves vers célja: Míg egy szemrebbenés Valamit sejtet? Magunkra ébredés... Németh Gyula 2006. október 10. nincs mit remélnem. Túl sok idő - borult a doki vállára, ki hagyta, hogy végre ő is sírja ki magát valaki vállán, hisz az ő vállai már oly sok könnyet szívtak magukba. Megsimogatta őszbe vegyülő kontyát, de nem talált vigasztaló szavakat, nem akarta áltatni és olyan szavakat mondani neki, amit maga sem hitt. Az egész kérdés előtt ő is tanácstalanul, áll, hiszen valamilyen formában már tudniuk kellene, hogy él- e, vagy sem. Kis idő múlva udvariasan felállt, tudta, hogy magára akar maradni fájdalmával. Visszafelé tartva kinézett az előszoba ablakán. Nem is annyira előszoba volt ez, hanem olyan stunner féle, ami összekötötte a kis házat a naggyal, remek megoldásnak és főleg ideálisnak találta, együtt élhet több generáció is úgy, hogy nem zavarják egymást, mégis bármikor elérhetőek egymás számára. Az utcai lámpa fénye bevilágította az udvart, úgy látta, hogy a fiúk már nagyon indulatosan tárgyalnak egymással, mindkettő hadonászik a kezével, sőt a Sanyi még lökdösi is az egyre jobban hátráló Tibit, hisz nem kétséges kettőjük fizikai ereje közti tetemes különbség a Sanyi javára. (folytatjuk) Kedves Olvasók! Továbbra is szeretettel várjuk lapunk Mozaik rovatába írásaikat, verseiket. Köszönjük! mozaik@ahid.com Madaram A tenyeremben ölelem A lelked Madaram a messzi Tájról Simogató sugarakkal Fogva Nehogy túl messzire Szálljon S már nem tudható Miért Mindig így lett volna Ha messze száll a Madár A lelkünk összefonna. Péterfiy Gyöngyi 1994. október 12.
