Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-04-18 / 290. szám

2007. április is. Gyerekeknek magyar szó-a híd w GYEREKEKNEK • • ' • ■ ÍÍ:|::|ll|:;illl .iiiiii IfP*' W . P - :.'2;‘v ^ | Lázár Ervin A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ VACSKAMATI, A NAGY, EGYETEMES, VILÁGMÉRETÚ CSALÓ Vacskamati igencsak működött.- Úgy fogtok tisztelni, mint a sicc - mond­ta működés közben. És zörgött-börgött az üvegekkel, pancsi- kált a gyanús lében, labdázgatott a vá­ny adt barackokkal. Na persze Aromo azonnal elhúzta a szá­ját.- Ha egy macskaféle azt mondja, hogy sicc, annak jó vége nem lehet - mormogta. De Vacskamatinak aztán mormoghatott. Vacskamati zavartalanul zörgött-börgött, pancsikált és labdázgatott tovább. Azaz nem egészen zavartalanul, mert Ló Szera- fin megkérdezte:- És mitől fogunk úgy tisztelni, mint a S1CC.’'- Ez az! Mitől?! - bődült el Bruckner Szig­frid.- Attól, hogy gazdag leszek - mondta nagy büszkén Vacskamati.- Mint a sicc? - kérdezte Szörnyeteg Lajos.- Igen. Mint a sicc! - mondta megvetően Vacskamati.- Ha szabad érdeklődnöm, mitől fogsz meggazdagodni? - kérdezte gúnyosan Bruckner Szigfrid.- Nem látod? - mondta Vacskamati -, ba­rackbefőttet csinálok...- Ezekből a ványadt barackokból? - hehe- részett Ló Szerafm. megvásárolják a befőttedet, mert azt gon­dolják, hogy csodabefőttet vásárolnak cso­dabarackból. Odahaza kibontják, és vá­nyadt, töppedt, vacak, mogyorónyi barac­kot találnak az üvegedben.- Akkor aztán lesz haddelhadd - mondta Bruckner Szigfrid.- Bizony - folytatta Ló Szerafm -, sose mo­sod le magadról, hogy nagy, egyetemes, világméretű csaló vagy. Az emberek köp­nek, ha találkoznak veled.- Sőt, pöknek - bólogatott Szörnyeteg I^a- jos.- Bizony, köpnek és pöknek - vette át a szót sugárzó arccal Aromo -, és soha többé egy szavadat sem hiszik. Árulhatsz nekik ak­kora barackot, mint egy úritök, akkor sem veszik meg, mert azt hiszik, becsapás.- Megrendül benned a bizalmuk - mondta komoran Bruckner Szigfrid. - Te nagy, egyetemes, világméretű csaló.- De hát ez nagyszerű! - ugrándozott Vacskamati.- Miért volna ez nagyszerű? - nézett rá szemrehányóan Ló Szerafm.- Gondoljátok, hogy bevesznek akkor ab­ba a könyvbe is, aminek az a címe, hogy Nagy, egyetemes, világméretű csalók?- De be ám! - rikkantott Bruckner Szigfrid -, még a fényképed is benne lesz. Szemből is, meg profilból is.- Nagyon jó fénvképarcom van - suttogta boldogan Vacskamati. - Híres ember le­szek. Nagyon híres. Mióta fürdóznek az emberek A tisztasági fürdőnek változatos és nagyon érdekes története van. Ötezer esztendős fiir- dőkulníráról beszélnek az Indus folyó melletti Mo- hendrso-Daro romjai. Egy fürdő maradványait is meg­találták, 7x13 méter nagy­ságú medencével, melyet oszlopsor választott el a ka­binoktól. A krétai paloták­ban fürdőszobát és fürdőká­dat találunk. Az antik fürdő­kultúrát a rómaiak a világ- birodalom minden zugába elvitték, a provincia minden városában megtalálhatók a nyilvános fürdők. Róma vá­rosában hatalmas, fényűző­en berendezett fürdők - mint pl. Caracalla vagy Diocletianus thermái - szol­gálták a lakosság tisztálko­dását, szórakozását, sőt művelődését is. A hi­deg, langyos, meleg medencéken, gőzfürdő­kön kívül sportcsarnokok, könyvtárak is csat­lakoztak a pompás fürdőépületekhez, melye­ket mozaikok, falfestmények, szobrok díszí­tettek. A római birodalom bukása után eltűnnek a luxusfürdők, de még a "sötét" évszázadokban sem hiányzik a tisztálkodás igénye. Tudunk a hun és avar fejedelmek fürdőiről; az óbolgá­rokról feljegyzik, hogy- naponta fürödtek; a bi­zánci császárok pedig, ha útra keltek, bőrmedencés magyar fürdőt és fürdősát­rat; vittek magukkal. A kö­zépkori várakban fából ké­szült kádakban, dézsákban tisztálkodtak az emberek; a városokban pedig fürdő- házak nyíltak, ahol a fur- dősök, borbélyok borot­váltak, köpölvöztek is. A fürdőházaknak meglehe­tősen rossz hírük volt, be­zárásukra azonban még­sem erkölcsi megfontolá­soktól került sor, Iranern azért, mert a járványokat terjesztették a közös für­dők. Ebből aztán sokan azt a következtetést vonták le, hogy a fürdés, mint olyan, egészségtelen. A higiéniai mélypontot Európa a 17-18. század­ban érte el. XIV Lajos napi toalettje abból állt, hogy' vízben; lábamat két hétben, néha minden hé­ten mosattam, számat reggel, ebéd és vacsora után mindenkor, és gyen­gén a kezemet is hideg vízzel mostam; kezemet gyakran, de orcámat ha­csak valami por, sár vagy valami gaz nem érte - so­hasem mostam, hanem a borbély, mikor hetenként rabságomig a szakállamat elborotválta. A fejemet ta­lán 25 esztendeje van, hogy meg nem mosták." Ismeretes a törökök fürdőkultúrája; náluk a mosdás, fürdés vallási elő­írás volt. Budának a kö­zépkorban is látogatott "hévizeit” ők építették ki kupolás fürdőkké. Érdekes azt is megemlíteni, hogy a dölvfös bécsi Hofburgban nem volt fürdőszoba ad­dig, amíg Erzsébet királyné ki nem könyörög­te a felséges férjétől, Ferenc József császártól ezt a kiváltságot a maga számára. A berlini császári palotában pedig még rosszabb volt a helyzet. Ha I. Vilmos császár fürödni akart - mégpedig őfelsége minden héten egyszer megengedte magának ezt a luxust -, a közeli Hotel Adlonból hozatta át a pilótába a bádog fürdőkádat. reggel parfümbe mártott kendővel letörölte arcát, s néhány csepp rózsavizet öntött a kezé­re. XV In jós korában a versailles-i palotában végzett munkálatok során egy befalazott he­lyiségre bukkantak, amelyben egy fürdőkád állt. Nem tudván mit kezdeni a díszes meden­cével - Pompadour márkinő utasítására - át­alakították szökőkútnak. De hogy magyar történeti adalékokkal is szolgáljunk e furcsa tisztaságiszony felől, be­mutatunk egy7 részletet Bethlen Miklós ön­életírásából. íme, hogyan vélekedett egy ma­gyar főúr, ez az igen képzett, kitűnő férfi a 17. században: "Ritkán fürödtem, kivált hideg- Ványadt? Még hogy ványadt?! - neve­tett Vacskamati. i V#{ haMä^^lÄfi^rge^to^^r Í jrtio^^fennkol ten. - A barack íMl \^etEt^-;Vtlágg^tfe' W ; j-J ^nö^..i^^^^T^Z£"-ss^<rintet^ ,’ yác^oGgWy-M^ me|t^t«erké<íhettek al ®Pä«ä® Ettől a szónoklattól még Aromóba is némi kis tisztelet költözött. Odasütött hát ő is. Vacskamati meg mint egy bűvész fölka­pott egy ványadt barackot, magasra emel­te.- Mi ez? - kérdezte drámai hangon.- Egy dió - suttogta Szörnyeteg Lajos.- Nem téged kérdeztelek - mérgelődött Vacskamati.- Azt akartam mondani - védekezett Ször­111^^ ti. ­- Hát bizony... - >yV- Nem kétséges, jól moiía^iiiv^|iqt’-. ka, gyöszöcske, csenevészI^Bé^tifí­gyeliétek! v\ ImMj Meglóbálta a feje fölött a baracl^l,5^,ttiinf SSff^rarázsló, belehelyezte az 'előtte ifin [^^^^I^S^ottesüvegbe. \ J|’| \ f y' csodálkozástól. Ajfraljfcj ! Mj báfe^^orának látszott a J^^nesütj ™SÖ>®t egy sárgadinnyééiül ÚÚj\j “ fflliát ez az! - mondta büszj^iy^j&j emberek kapkodr^'íc^^ll, a Ben ^^m^ltáa Ez az én na^Ó^é^píst^- -^^mérőfe találmányojnp^l UH \ \1 ■}ij. Au\ ^jobbanmondy^-^'aj^ ii^^,|e^^ni;es, 1 ^i^míta Aromp. || Íiipi^iÍ- Még kérdi! Nagyítóüvegből csinál befőt- tesüveget, és még kérdi! Vacskamati kivirult.- Akkor ez azt jelenti... ez nem jelenthet mást, mint, hogy én eg)7 nagy, egyetemes, világméretű csaló vagyok! Ló Szerafin bólintott.- Az bizony. Az emberek majd boldogan

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom