Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-04-11 / 289. szám

I VACSKAMATI VIRÁGJA- Tényleg kár - mondta aztán, és újra gon­dolataiba mélyedt.- De hiszen akkor... - kiáltott Vacskamati.- Mit akkor?- Ma április tizenötödike van!- És akkor mi van?- Hát a születésnapom!-Jé, majd elfelejtettem! - ugrott fel Mikka- makka, és felragyogott az arca. - Isten él­tessen! Kiszaladt a tisztás közepére.- Fiúk - kiabálta -, Vacskamatinak születés­napja van! Elő is sereglettek mind. Ló Szerafin, Nagy Zoárd, Bruckner Szigfrid, Aromo, Szörnyeteg Lajos és Dömdödöm. Ott sü- rögtek-forogtak Vacskamati körül.- Isten éltessen, Isten éltessen! - kiabálták. Bruckner Szigfrid hirtelen elhallgatott. De olyan feltűnően, hogy a többiekbe is belefulladt a szusz.- Mi történt? - kérdezte Nagy7 Zoárd.- Csak... csak... elég furcsa - mondta Bruckner Szigfrid, és Vacskamatihoz for­dult. - Már tizenöt éve ismerlek, és eddig egyszer sem volt születésnapod.- De ma kedd van - mondta Vacskamati.- Az mindjárt más! - kiáltott Bruckner Szigfrid. A többiek meg suspitoltak. Összedugták a fejüket, sutyuru-mutyuru. Vacskamati meg úgy tett, mintha nem tudná miről van szó. Pedig hozzá is elhallatszott, ahogy Dömdödöm azt mondja: "Dömdö­döm." Ezt pedig csak az nem érti, aki mind a két fülére süket. Vág)7 még annál is jobban. Merthogy Dömdödöm azt mond­ta* *adjúnL ía-Ító|pMAÍíafeáí^4 |Í|fe jöttek zükberj, odanézz, a ke/ükben egy cserép ;Lf]gásNŐÍt, zöld is volt. sárga is volt, kék’ is v< >lt, ésuda egv virág \ ulr. Letiltok volna .Vacskatmtn! Irult-pjndt, ntogatta, dédelgctte^cézgcrte, kheígel 1W«, Igeábpldogi-olt , \ i&ä Á virág meg! C miti.i N/vlrvny vvegtuv VaésLamati \ irágpp A/t hiszitek torodotf vele? \\sio, törődött ,\zr hiszitek, öntöz-' te? Nem öntözte, út hiszitek, kapálgatjjtJ. Nem kipálgatta. A?t hiszitek, r&nézett? Nem nézett rá. AyLy A virágnak odalett zöldje, saigaja, Klója, 'Üelije, köihVkÜözIitt^foiänyädozört. Egészen addig, amíg egyszer csak nagy mérgesen azt nem mondta Dömdödöm, hogy "dömdödöm".- Hallottátok? - mondta Ló Szerafin. - Dömdödöm azt mondta, hogy dömdö­döm. Hogyne hallották volna!- Bizony nem gondozza a virágját.- Bizony nem öntözi.- Bizony rá se néz.- Bizony hervadozik szegény virág.- Bizony komyadozik. így beszélt Ló Szerafin, Nagy Zoárd, íVr(Mr^, BaickBer Nzjgfridjr INwdiklötn lÉtl - sápítoZótt Vacskanji- tí. - Pedig az én virágom. Vacskamao .vi­rágja. Mindig tudtam. Né bárpidjatok1- Hát akkor gondozd! Ji |! j m|’ U y- Hát akkor öntözd! s*\o *- Hát akkor törődj vele! ^ ;, J l, A virág hervadt volt, fonnyadt^vplpjde1 fobßgsaiijiagyon dörömbölt akkra'aúivéi Dörömbölt boldogan. \ácskamao ijieg ;Ptoi#özte reggeltől estig, estitől ‘reggelig, jéipíílta naphosszat, csak'fi^Aer­vir% gyökere- j § M'jlhj Es bet nap múlva azt mondtató \. | : | fi I- Ubrfytelek. kapáltalak, két napja csak Mi led foglalkozom, mégis kgfifÍMtöáí úipgis Sjérvads^Mi lesz mápii'^éss® fessék zöldelleiUjteSsdylilálláÚi; tessék ké­mmi fjjilj V'i) \l Na. erre megint összeseiyglett Ló Szcra- fifij Nagy Zoárd, Vrorno. Bruckner Szig­frid', Szörnyeteg Lajos es I )omdi »dirin (j- Mif képzelsz - móridtá Ló Szeráféi -, hó­napokig nem törődtél vele, és most azt hi­szed, két nap alatt virulni fog?!- Zöldelleni!- Sárgállani!- Lilállani!- Kékelleni!- Dömdödöm!- Úgy határoztunk - mondta Bruckner Szigfrid -, hogy elvesszük tőled a virágot. -Jaj, ne! - esett kétségbe Vacskamati.- De igenis elvesszük!- Dömdödöm - mondta ekkor Dömdö­döm. Csodálkozva néztek rá.- Azt mondod, hogy kérdezzük meg a vi­rágot is?- Döm. Megkérdezték hát a virágot.- Akarsz Vacskamatinál maradni? A virágnak szép virághangja volt.- Igen - mondta.- De hiszen nem öntözött!- Tudom - mondta a virág.- De hiszen nem kapálgatott!- Tudom - mondta a virág.- De hiszen rád se nézett!- Tudom - mondta a virág.- Aztán meg agyonöntözött.- Tudom - mondta a virág.- Agyonkapált.- Tudom - mondta a virág.- Sápadt lettél.- Tudom - mondta a virág.- Csenevész lettél.- Tudom - mondta a virág.- Akkor meg miért maradnál nála?! - mor­dult rá Bruckner Szigfrid.- Azért, mert szeretem - mondta a virág.- Miért szereted? - háborgott Aromo.- Csak - mondta a virág. Vacskamati táncra perdült, ugrált a virág­ja körül, alig látott az örömtől.- Meglátod, rendesen öntözlek, kapállak, törődöm veled ezután - mondta a virág­nak. A virág meg azt mondta:- Hiszi a piszi. És olyan boldog volt, amilyen még soha. Mióta használnak szappant Liebig, a nagy7 német kémikus mondása szerint, valamely nép kultúrájának legbizto­sabb mértéke a szappanfogyasztás nagysága. Hangzatos mondás, csakhogy7 nem egé­szen igaz. Számos ősi kultú­rát ismerünk, melyben nem használták a szappant, de is­merték a fürdést. A görögök és rómaiak fürdőikben szap­pan helyett bizonyos föld­fajtákat, alkálitartalmú anyagokat használtak; ezt il­latosították is. Egyszerű "to­alettszappan" volt a babliszt. Hát a niliát mivel mos­ták? legtöbbször csak "fo­lyóvízben", patakokban vagy7 folyók partján; sulyko­lással távolították el a rahá- bói a szennyeződést. A fűre kiteregetett rahát aztán a nap szívta szép fehérre. Nauszikaa, a phaiák királylány éppen ruhát mos társnőivel a tengerparton, amikor rátalál a hajótörött Odüsszeuszra. Gudrun, a fogoly germán her­cegnő viszont kényszermunka gyanánt végzi a mosást - ás az Északi-tenger hidegebb, mint a Földközi! Már az ókorban is tisztították azonban a ruhát vegyszeres úton. Az úgyne­vezett "derítőföld" vagy "kallóföld" magába veszi a gyapjúból a zsírt, a lúgok a zsírral pedig oldható ve- gyületeket alkot­nak. A fahamu- ból készült lúgot évezredekig használták ruha mosására. Is­merték a habzó anyagot tartal­mazó szappan- gyökeret is. Az idősebb Plinius szerint szappant vagyis sapo-t elő­ször a gallok és a germánok készítettek, de nem tisztál­kodásra, hanem a Injuk szőkítésére. A mai ér­telemben vett szappan első biztos említése 385-ből származik. 800 táján már általánosan elterjedt a szappanfőzés. Faggyút és hamu­zsírt főztek össze nagy7 üstökben. A kenőszap­pant a 12. század óta ismerik. A faggyúból főzött szappanok bizony nem voltak kellemes illatnak. A kemény toalett­szappant az arabok találták fel, olívaolajból és fahamu lúgjából ké­szítették. Illatosítot­ták is, de ezt az im­port luxuscikket csak a jómódú emberek tudták megvásárolni. A múlt században terjedt el jobban a nö­vényolajból készült szappan. Nagyüzemi gyártása William H. I xver nevéhez fűző­dik. Nemcsak kelle­mesebb illatú és job­ban habzik, mint a faggyúszappan, ha­nem olcsóbb is, különösen ha melléktermé­két, a glicerint nem hagyják benne, hanem só hozzáadásával kicsapatják belőle. A glicerin a robbanóanyagok gyártásának fontos alap­anyaga. Az élelmes Mr. Lever néhány cv alatt milliomos lett. Fritz Henkel pedig a mosószó­dát keverte vízüveggel - ő a mosópor atyja. József Attila Gyöngy Gyöngy a csillag, úgy ragyog, gyöngyszilánkokként potyog, mint a szöllő, fürtösen, s mint a vízcsepp, hűvösen. Halovány bár a göröngy7, ő is esámpás barna gyöngy7; a barázdák fölfűzik, a bús földet díszítik. Kezed csillag énnekem, gyenge csillag fejemen. Vaskos göröngy7 a kezem, ott porlad a szíveden. Göröngy, göröngy, elporlik, gyenge csillag lehullik, s egy7 gyöngy lesz az ég megint, egybefogva szíveink. 1928. júliús. 6. I A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom