Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-04-04 / 288. szám
26 MAGYAR SZÓ-A HÍD Hagyományok 2007. ÁPRILIS 4. A pészach Nagyböjt és hús vét . 1 Április 2-tól Április 10-ig tv ) Hamvazószerdától Április 9-ig A pészach az egyik legnagyobb, évente megtartott zsidó ünnep, az Egyiptomból való kivonulás emléknapja. Eredetileg az i. e. 9. században az aratás ünnepe volt, és valószínűleg ká- naáni hatásra alakult ki a másik két mezőgazdasági ünneppel, a pünkösddel és a sátoros ünnepel együtt, azonban fokozatosan elvesztette természeti jellegét és történeti magyarázatot kapott. A hétnapos ünnep előestéjén (Nizán hónap 14-én) egy egyéves, hibátlan bárányt öltek le, amelyet a csont megtörése nélkül sütöttek meg, és ko- vásztalan kenyérrel fogyasztottak el maradéktalanul. A húsvéti lakomán, amelyhez legalább tíz és legfeljebb húsz személyre volt szükség, kovászta- lan kenyeret (maszóth, "macesz") és keserű salátát ettek. A lakoma közben ünnepélyesen ürítették borral telt kely- heiket, miközben a legidősebb résztvevő a legfiatalabb kérésére elmondta a Biblia alapján az egyiptomi szabadulás történetét. Az egy hétig tartó ünnep minden napján különleges áldozatokat mutattak be a jeruzsálemi templomban, az első és a hetedik napon szombati munkaszünet volt, az ünnepet követő szombat utáni napon pedig egy marék friss gabonát kellett felajánlani. Ezek az ősi szokások az idők folyamán sokat módosultak, az ünnep és annak lényeges tartalma azonban ma is megvan a zsidóknál. Napjainkban az ünnep előestéjén ünnepi vacsora keretében az egyiptomi kivonulásról szóló rabbini- kus hagyományokból olvasnak fel. így aztán a régi európai termékenységünnepek maradványa lehet például a tojásfestés, a tojások kultusza, amely nehezen vezethető le a héber pészach- ból, a bárányáldozatból, vagy a keresztény Jézus-kultuszból, vagyis Isten Bárányának, Krisztusnak a keresztáldozatából. A tojások ajándékozása, festése Kelet-Euró- pában maradt meg a legtartósabban, és Magyarországon különösen divatos ma is. Hímes, maiakhoz, hasonlóan díszített tojásokat egyébként már avarkori sírokban is találtak hazánk területén. (Ha László Gyulának, a neves archeológusnak igaza van, és a kettős honfoglalás már az avarkorban megkezdődött, akkor ezek már az ősmagyarokra is utalhatnak, ám ez korántsem biztos történeti-régészeti tény. S azt is tudni érdemes, hogy - mint arról később szó lesz - a germánoknál is fontos termékenységi szimbólum volt a tojás.) Más termékenységi szimbólumok húsvétkor A villőzés, a lányok megcsapkodása zöld ágakkal, szintén Magyarországon ismert húsvéti szokás. A villőzést zöldág-hordásként is azonosíthatjuk, a zöld ágak pedig a megújulást szimbolizálják. A virágvasárnapnak, a húsvéti ünnepi körnek az egyik része ez is, akárcsak a barkaszentelés, amelynek a pogány hitvilágban bajelhárító szerepe volt, a kereszténységben pedig Jézus Jeruzsálemi bevonulását ünnepük általa. A virágokról egyébként sem kell bizonygatni, hogy a megújhodás, a tavasz, illetve legtöbbször a szerelem jelképei is. A húsvét hétfői locsolás, az ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusban gyökerezik. A víz tisztító ereje a kereszténységnél a kereszteléshez kapcsolódik, vagyis itt is összekapcsolódik a pogány és a keresztény hitvilág. (folytatMiért április elseje az ugratások napja? Gergely naptár A régi francia naptár szerint az esztendő április 1-jén kezdődött. Ezen a napon ősi szokás szerint az ismerősök ajándékokkal lepték meg egymást. IX. Károly király 1564-ben elrendelte, hogy az esztendőnek azontúl január 1- jén kell kezdődnie. Ehhez képest az ajándékozások időpontja is áttolódott január elsejére, de a régi évkezdet még sokáig kísértett az emberek emlékezetében. Eleinte április 1-jén is küldözgettek ajándékokat, majd - tekintettel a kettős költségre - az április elsejei aján- dékozgatás egészen elsorvadt, értékes ajándékok helyett inkább tréfákat küldtek, s végre kialakult az a szokás, hogy a hamis évkezdetet hamiskodással ünnepelték meg. Válaszunk illusztrálásaként ismertetünk egy régi, de sikerült áprilisi mókát. Szerzője Toulouse grófja, XIV Lajos francia király fia. Az áldozat: Gramont márki. Március 31-nek éjszakáján, mialatt a márki aludt, a gróf cinkosaival kilopatta a ruháját. Minden egyes darabot felfejtettek, és megint összevarrtak, de szőkébbre. Reggel a márki fel akarja húzni a nadrágját: nem fér bele. Riadtan nyúl mellénye után: nem tudja begombolni. Ugyanígy jár a kabátjával. Javában küszködik, amikor rányitja az ajtót az egyik cinkostárs: "Az istenért, márki, mi történt önnel? Egészen meg van dagadva!" A márkiról gyöngyökben hull a veríték; valóban borzasztó betegség üthetett ki rajta. Orvosért futtatnak, az orvos - szintén beavatott - vizsgál, receptet ír, és gondterhelten távozik. Szaladnak a recepttel a gyógyszerészhez, az visszaküldi, hogy nem érti... Nem is érthette, mert ez volt ráírva: "Accipe cisaüa et dissue pur- punctum..." "Végy ollót, és vágd fel a - mellényedet..." Azt hiszem, vita nélkül elfogadható igazság: másokon nevetni könnyebb, mint magunkon - még áprilisban is. Gondoljunk csak arra, éppúgy vonatkozik a napok, hetek, hónapok múlására, mint a napos, esős, szeles idők "járására", s csak a XVIII. század végén alkottuk meg ebből az idézőjelbe tett kifejezésből az időjárás szót. Régen az emberek felsőbb hatalmak kénye-kedvétől függő jelenségnek tulajdonították az napsütést, az esőt, valamint az évszakok változását; úgy hitték, hogy az áhított esőt vagy a tavasz beköszöntését az istenekhez közel álló, velük kapcsolatot tartó személyek: papok, varázslók közbenjárására érheti el az égieknél. Érthető hát, hogy a naptárt, mint az égiek és földiek kapcsolatának jelképét nem pusztán emberi ügynek tekintették. Bármennyire is ésszerű, a csillagászat akkori eredményeit figyelembe vevő elvek alapját tervezték a Gergely- féle naptárt, a reform hátterében is egy vallási szempont állt: a húsvét változó naptári helyének évenkénti pontos megállapítása. A húsvét ugyanis rendhagyó szerepet töltött be abban a naptárban, amelyet a római birodalom romjain keletkező új európai államok a klasszikus örökségből átvettek, méghozzá bizonyos vallási színezettel. A húsvét eredete a zsidó hiedelemvilág hagyományain alapul, akik holdnaptáruk szerint a tavaszi napéjegyenlőség közelébe eső holdtöltekor ülték meg ezt az ünnepet. A kereszténység ezt új tartalommal töltötte meg, mint Krisztus feltámadásának napját, de a naptári helyét többé-kevésbé a zsidó szokásokhoz igazodva állapították meg. A különféle keresztény közzösségekben más és más gyakorlat alakult ki, míg végre az első niceai zsinat 323-ben egységes rendelkezést hozott: a húsvétot a tavaszi napéjegyenlőség utáni holdtöltére következő első vasárnapon kell megünnepelni. E szabálynak megvolt az a nagy előnye, hogy évszázadokra előre meg lehetett határozni a húsvét naptári helyét. Ehhez az a megfigyelés nyújtott segítséget, hogy a Hold fázisváltozásai tizenkilenc évenként azonos naptári napra esnek. így divatba jöttek az elkövekező húsvétok naptári napját feltüntető táblázatok. Ezek mind abból indultak ki, hogy a tavaszi napéjegyenlőség március 21-éré esik. Az ezredforduló táján viszont már aggodalmaskodva figyeltek fel arra, hogy a tavaszi napéjegyenlőség siet; nem március 21-éré, hanem előbbre esik. Helyesek-e akkor a húsvét időpontját feltüntető táblázatok adatai? Valóban a niceai zsinat előírásának megfelelő napokon ünneplik-e a húsvétot? Ilyen meggondolások hozták létre a Ger- gely-féle naptárreformot, amely a Julián- naptár késését sikerrel korrigálta. Meglepő pontossággal állapították meg az év hosszát: 365, 2425 napban, a valóságos érték: 365,2422 érték helyett. A naptárreform adós maradt azonban a tudományos magyarázattal; ezt a hiányt csak két évtized múltán pótolta Christophoros Clavius, egy jezsuita matematikus. A késedelem miatt a kor nem egy tudományos vezető alakja idegenkedve fogadta a Gergely-naptárt bírálta többek között Tycho Brahe és Kepler is. Az új naptár elfogadásának kérdése azonban csakhamar vallási kérdéssé vált. Locsolóversek Korán reggel útra keltem, Se nem ittam, se nem ettem. Tarisznya húzza a vállára, Térdig kopott már a lábam. Bejártam a fél világot, Láttam sok-sok szép virágot. A legszebbre most találtam, Hogy öntözzem, alig vártam. Piros tojás, fehér nyuszi. Locsolásért jár egy' puszi. "Kerékpárral érkeztem, harminc métert fékeztem, Marci vagyok igen laza, locsoljak vagy menjek haza?" (folytatjuk)
