Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-04-04 / 288. szám
18 MAGYAR SZÓ-A HÍD MAGYAR KÖZÖSSÉG 2007. ÁPRILIS 4. A new yorki Kossuth szobor - 3. rész Józan Miklós unitárius püspök a felsőház koszorúját tette le. Dezső János beszéde után lord Rothermere koszorúja következett, majd az amerikai magyar protestáns egyházak képviselői mondtak rövid beszédeket. Utoljára magyar földet helyeztek el a szobor talapzatában, amely földet Kossuth monoki szülőházától, budapesti szobrától és más történelmi nevezetességű magyar helyekről hoztak. Öt óra elmúlt, amikor a feledhetetlen ünnep végétért. A kommunisták itt is, valamint a többi amerikai városokban is megpróbálták az ünneprontást, de minden eredmény nélkül. Este hatalmas bankett volt a Commodore Hotelben. A következő napok is szakadatlan tevékenységben teltek el. Szép gesztus volt, hogy március 18-án, vasárnap Berkó Gézának a Woodlawn temetőben levő sírját is megkoszorúzták. Ugyaneznap este hangversennyel búcsúztatták el a zarándokokat, amelyen az akkor itt tartózkodó Berkes Béla híres cigánybandája mellett Gergely Erzsébet, Várady Rózsi, Pa- taky Vilma, Vajda Frigyes, Koháry Marilla, Grill Lola és mások szerepeltek. Vasárnap éjfélkor a zarándoksereg vonatra ült, hogy az ország fővárosába, Washingtonba utazzék. A washingtoni látogatás legfontosabb eseménye az a fogadtatás volt, amelyben Calvin Coolidge elnök részesítette a vendégeket. Soha ekkora magyar sereg nem özönlötte el a Fehér Házat és annak parkját. Az elnök természetesen nem fogadhatta a több száz főnyi sereget magában az épületben, csak annak vezetőit, de szívesen megtette, hogy a Fehér Ház irodaépülete előtt lefényképeztesse magát az egész csoporttal, amely így a zarándoklat egyik legérdekesebb képévé lett. A zarándokok azonban ennek dacára is megtekintették a Fehér Házat, úgy, mint a többi turisták. A zarándokokat a Fehér Házban történt fogadtatás után gróf Széchenyi László követ látta vendégül, majd az országház megtekintése következett. Ugyanazokban a történelmi nevezetességű tanácskozó termekben, ahol maga Kossuth Lajos is megjelent és beszélt, Dawes alelnök, a szenátus elnöke és Nicholas Longworth, a képviselőház elnöke fogadták a magyarokat, az alkalomhoz illő beszédek kíséretében. Március 20-án Washington György mount ver- noni kastélyának és sírjának megtekintésére került sor, ahol Kossuth szintén megfordult. Természetesen koszorút helyeztek el a "haza atyjának" egyszerű sírjára is. Pittsburgh volt a következő állomás, amely minden várost felülmúló arányokban és fénnyel fogadta a magyar zarándoksereget, amiben a legnagyobb része Kline polgármesternek volt. A magyarság nagyszerű munkát végzett az előkészítésnél, úgy hogy a fogadtatás páratlan melegségét sehol másutt nem sikerült felülmúlni. Pittsburghben nem a kommunisták, hanem a kis antant népek emberei próbáltak kellemetlenkedni, siker nélkül. Cleveland magyarsága hasonlóképpen kitett magáért, a város hivatalos vezetőségével együtt. Az amerikai magyar Debrecen, az addigi egyetlen amerikai Kossuth szobor helye amúgy is érezte, hogy a zarándokok amerikai útjának kimagasló állomásává kell tenni városukat, amely amúgy is székhelye volt a Kossuth hagyományoknak. Ezt teljes mértékben sikerült is elérni. A magyarság hatalmas küldöttsége várta a befutó vonatot. Dr. Cherna, a Szabadság szerkesztője Pittsburghig elébe ment a zarándokseregnek. Előzőleg a város vezetőivel is minden megállapodás megtörtént: a város vendégeinek tekintette a zarándokokat, akiknek a megtiszteltetés minden formáját megadta, főképpen a kedves emlékű William R. Hopkins városi "manager" révén, aki az akkori város alkotmány szerint a metropolis első embere volt. Hopkins a városházán történt fogadtatás alkalmával hatalmas történelmi tudásra valló beszédet mondott, hálával emlegetve, hogy Kossuth Clevelandben is hirdette az igazi demokrácia tanításait. A clevelandi napok legnagyobb eseménye a Kossuth szobor előtti ünnepség volt március 25- én, vasárnap délután. A szobornak 1902-ben történt leleplezése óta valószínűleg sohasem állott akkora tömeg ott, mint ezen a napon. A város hatalmas emelvényt építtetett a szobor előtt a küldöttség vezetői számára. Kommunista okvetetlenkedés itt is volt, ami azonban nem tudta megzavarni a leír- hatatlanul lelkes ünnepet, amelyet este egy minden részletében óriási arányú bankett követett a Masonic Hallban. Buffalo városának és Niagara Fallsnak megtekintése következett ezután, ahol tekintélyes számú magyarság lelkes és szíves ünneplése semmiben sem maradt mögötte a többi magyar kolónia ünnepének. Buffalo vidéke igen hideg márciusban, úgyhogy a világhírű vízesés megtekintése hóviharban történt, ami természetesen sokat rontott a páratlan élményen. A hivatalos körök itt is kitettek magukért. Schwab polgármester feldíszíttette a városháza tanácstermét, s beszédében elmondta, hogy nemrég járt Magyarországon, amelyet úgy megszeretett, hogy máskor is vissza fog menni. Buffa- lotól március 29-én búcsúztak el a Kossuth zarándokok, hogy visszamenjenek New Yorkba. New Yorkban kisebb arányú, de szívességben és bensőségben éppen oly értékes ünneplések következtek. Az állam kereskedelmi kamarája, a város egyik legnagyobb bankja, a Rotary Club és több más intézmény rendezett fogadtatásokat a zarándoksereg kiválóbb tagjai tiszteletére, akik közül különösen néha Hegedűs Lóránt volt pénzügyminisztert ünnepelték, aki minden alkalmat megragadott, hogy a magyar nemzetre vonatkozó igazságokat kihangsúlyozza előkelő és befolyásos hallgatói előtt. A zarándokok, akiknek túlnyomó része mindjárt visszatért Magyarországra, március 30-án éjjel hagyták el az Egyesült Államokat a "Majestic" nevű hatalmas hajón. Április 6-án érkezett meg a hajó Cherbo- urgba, azok kivételével, akik Southamp- tonon keresztül Londonba mentek, hogy Lord Rothermere előtt tisztelegjenek, aki április 7- én fogadta őket. A lord egyik beszédében ezeket mondotta: "A magyar nemzet legjobban Kossuth nevében és eszméiben forrhat össze. Kossuth neve még ma is a legjobb összekötő kapocs Magyarország és a külföld között." Kik voltak a 488 lélekből álló zarándoksereg nevezetesebb tagjai íme egynéhány név, akik közül ma már bizonyosan kevesen élnek: Alexander Imre Jásznagykunszolnok megye alispánja, gróf Apponyi Rezső, dr Balassa József egyetemi tanár, Bencs Kálmán nyíregyházi polgármester, gróf Bethlen Pál, feleségével, Bródy Ernő képviselő, Chikán Béla pesterzsébeti polgármester, Csizmadia András orosházi képviselő, Dán Leó nagykereskedő, Gróf Edelsheim Gyulay Lipót és felesége, Egyed Zoltán író, Éndrey Béla városi főjegyző, Hódmezővásárhelyről, Erődy Harrach Tihamér képviselő, Fábián Béla képviselő feleségével, Farkas Mátyás győri polgármester, Harsá- nyi Zsolt író, Hegedűs Lóránt volt miniszter, if). Hegedűs Sándor író, Horvay János szobrász, Jármy Béla volt főispán, Jé- key László földbirtokos, Józan Miklós unitárius püspök, Justh Jánosné, Kapy Béla evangélikus püspök, Kele István apátplébános Jászberényből, Kozma György közjegyző, Krakker Kálmán váci polgármester, Kun Andor újságíró, feleségével, Latinovich Endre felsőházi tag, Lázár Andor későbbi miniszter, Liber Endre budapesti városi tanácsos, Lukács György volt miniszter, Meczner Béla jogakadémiai tanár, Módly Zoltán tábornok, feleségével, Morandini Mihály volt főispán, Ná- nássy Andor képviselő, Nemess Antal, címzetes püspök, a koronázó templom plébánosa, Paizs Ödön író, báró Peré- nyi Zsigmond volt miniszter, Platthy György képviselő, Pólya Tibor festőművész, gróf Pongrácz Vilmos Pál nagybirtokos, Békés megyéből, Salusinszky Imre "Az Est" szerkesztője, Sárkány Gyula ceglédi polgármester, Sem- sey Aladár újpesti polgármester, Sipőcz Jenő Budapest polgármestere, Kisfalu- di Strobl Zsigmond szobrász, Tábori Kornél író, Tóth István csongrádi polgármester, Törley 'Fibor pezsgőgyáros, Török Imre református esperes Kisújszállásról, Vásáry István polgármesterhelyettes, Debrecen, Voinich Ferenc bajai polgármester, Vladár Ervinné csillagkeresztes hölgy, Wolff Károly képviselő, gróf Zichv Ede. A zarándoksereg egyik tagja volt a sötét emlékű Endre László gödöllői főszolgabíró is, akit gaztettei miatt a második világháború után felakasztottak. Végignézve a zarándokok teljes névsorát, úgy látszik, hogy közülük csak ketten élnek ma az Egyesült Államokban: dr. Fábián Béla, volt képviselő, a Nemzeti Bizottmány taga és felesége. A sajnos korán elhunyt kiváló írónak, Harsányi Zsoltnak a fia jött át a háború után az Egyesült Államokba: dr. Harsányi András református lelkész, aki jelenleg Elli- cottville-ben, N.Y. egy amerikai egyház papja. Azok közül, akik az egyes nagy magyar telepeken az ünnepélyes fogadtatás részleteit előkészítették, még sokan élnek s bizonyára mint életük egyik legkiemelkedőbb emlékére gondolnak vissza a huszonöt esztendővel ezelőtt eltelt mozgalmas és izgalmas napokra. Nekem magamnak a clevelandi napokkal kapcsolatban volt némi részem, főképpen a Kossuth szobornál tartott ünnepély előkészítésében. Hogy minden olyan szépen folyt le ott is, abban nagy része volt Cleveland akkori, magyar származású rendőrfőnökének, Ma- towitz Györgynek, aki valamikor régen Homonnáról került Amerikába, s akinek szolgálatait külön volt alkalmam megköszönni az ünneplések után. Szerényen mondotta, hogy nagyon boldog, hogy ezeket a napokat is megérhette. Akkor természetesen a magyar lapok rendkívül sokat írtak ezekről az eseményekről. Külön érdekessége volt a new yorki leleplezésnek, hogy a budapesti "Az Est" című lap, amely kétségkívül a legnagyobb példányszámban megjelenő lapja volt az országnak, 1928. március 15. dátummal egy külön amerikai számot adott ki, amelynek minden sora a Kossuth szobor leleplezésével állott kapcsolatban. Tömérdek kép is készült akkoriban az eseményekről, de szebb és teljesebb gyűjteményét a new yorki események képeinek és a lapkivágásoknak sehol sem láttam, mint Schüszler Alajos építészmérnöknél, aki jelenleg Hagerstown marylandi városban lakik. Ez a lelkes magyar, aki 10 éves korában került át Amerikába, rendkívül gyakorlott fotográfus is. Számtalan felvételt készített a new yorki Kossuth napok alatt, amelyek mintaszerűen vannak összegyűjtve három nagy kötetet kitevő gyűjteményében. Ez a nagy történelmi értéket képviselő aktuális fényképgyűjtemény az amerikai magyarság kultur- kincseinek egyik legértékesebbje.
