Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-21 / 287. szám
38 MAGYAR SZÓ-A HÍD IRODALOM 2007. MÁRCIUS 21. Kiálts rám! (23.) Mika Gizella Egy dolog van, amire épít. Erzsiké őrültül szerelmes belé, idáig is az ujja köré csavarta, hát ezt most ki kell használni, egy pár napig otthon maradni és mindent bevetni, de ügyelni kell Katára is, őt nem veszítheti el. Most egy kicsit elengedte magát, ennek nem szabad még egyszer bekövetkeznie, ő nem tudhatta, hogy ennek előzménye volt, mikor előállt a követelődzéssel, meg eszébe juttatta a munkát, úgy érezte, szétpattan az agy veleje. Lehet, hogy nem kellett volna megütni, de az istenfáját, ezek még nem ismernek engem, ha egyszer dühbe gurulok... Idegesen járt-kelt a lakásban, tépelődött. A lakbért muszáj fizetni, ha törik, ha szakad, aztán meg a Jánost is fel kell keresni két okból is. Egyik nap a mentőből meglátta őket Miskolcon a buszmegállóban. Katával összeborultak, mikor mellettük állt a várakozó mentő, benne János bamba képpel nézett rájuk. Másodszor pedig valamilyen tárgyakat el kell a lakásában rejteni, ami az Erzsikéé, így azt fogják hinni, hogy mást is eltulajdoníthatott. Ez mind rendben, de mi lesz a fizetnivalóval. Tegyük fel, szőtte tovább gondolatait, elrendeződik minden, az asszony nem fog rám gyanút, mert attól fél, hogy elhagyom. Tehát ha jól viselkedem és elkápráztatom, majd az új képek árából helyreáll a rend. Addig viszont... Megvan! - ütött a homlokára. Az ékszerek! Ami megmaradt súlyos helyzetre és most valóban vészhelyzet van. A nyakéket és a karláncot értékesíti, de nem úgy, mint a többit, amit úgy elkótyavetyélt közvetítőkön keresztül. Most ezt ő maga viszi el, hisz nála van a Lajos igazolványa, nem lesz semmi rizikó. Kifizeti belőle, sőt még marad is, lök valamit Erzsikének, de látványosan kiteszi az asztalra "fizetést". A bross az a Katáé lesz karácsonyra. Tehát munkára fel, majd este arra fog hivatkozni, hogy másnap éjszakára is marad, az idő alatt lerendezi Jánost. Mikor hazaért, a lakás üres volt, nagy örömére. A kazettát most sem találta, de az ékszereket át tudta rakni feltűnés nélkül a kabátzsebébe. Kajánul összedörzsölte a kezét. Ezer szerencsém, hogy nem az a kutaskodós fajta, különben ha ez Katánál van, már régen lába kelt volna. A következő vonattal már vissza is utazott, rendben ment minden, a két darabot sikerült értékesíteni. Miután végzett, megint visszament, de nem haza, hanem egyenesen Jánoshoz. A lakás már sötét volt, egy darabig dörömbölt az ablakon. Hajnal felé még egyszer kiment az állomásra, hogy úgy tűnjék, mintha a reggeli vonattal érkezett volna meg. A reggelinél majdnem elaludt, de még nem akart lefeküdni, kell egy kicsit beszélgetni, kedveskedni, ki kell puhatolni, mit gondol Erzsiké a pénz eltűnésével kapcsolatban. Luca is bejött a konyhába nagy álmosan. Két karját kitárta felé.- Ki szeret engem? - és szorosan magához ölelte a hozzá nevetve futó gyermeket. Tudta, hogy az anyja ellágyulá- sához már ennyi is elég, szerelmes szemei felragyogtak, ahogy magának is helyet szorított a férfi ölében. Elővette a félretett pénzt a zsebéből, ez körülbelül akkora összeg, mint amennyit hazudott hónapokon át a nem létező fizetésről, leült az asszonnyal szemben, megfogta a kezét, és mosolyogva nyújtotta a pénzt.- Szerelmem! Kifizették a túlórát, itt van, tedd a többihez - remélte, hogy most megtudja, hol az újabb rejtekhely. - Most jön a karácsony, vegyél a gyereknek a nevemben valamit, te jobban tudod, hogy mire van szüksége. Látványosan letette az asztalra és várta a hatást. Erzsiké kedvesen rámosolygott, ha valaha is volt benne kétely az eltűnt pénz miatt a férfival kapcsolatban, most már tudta, hogy ahhoz neki semmi köze. Rátette a kezét a kezére és halkan, mint akinek a kérés is nehezére esik, úgy válaszolt.- Remek és figyelmes vagy te, drágám. Köszönöm. Most nagyon jól jött. Nem tagadom, kicsit túlköltekeztem. Arra szeretnélek kérni, hogy ha megkapod a fizetésed is az ünnepek előtt, szóval nem szoktam kérni, tudod, most mégis arra kérlek, siess vele haza, mert a televíziónak csak egy részét tudtam kifizetni. Mondták, ráérek, de én nem szeretek tartozni. Szóval most végképp ne vállalj túlmunkát, hanem siess, ha lehet.- Hogyhogy túlköltekeztél? - emelte fel a hangját, de abban a percben meg is bánta. - nem, nem azért mondom, de elég szépen keresünk ahhoz, hogy ne kelljen részletre vásárolni. Természetesen főleg te keresel sokat, annyit azért nem költhettél, hogy megrendült a családi kassza. - Ezt a pár szót nyomatékosan kihangsúlyozta, éreztetve, hogy egy életközösségben együtt gazdálkodnak közös keresetükből, függetlenül attól, hogy az összeg között kisebb vagy nagyobb a különbség.- Gondolom, ha nagyobb dolgot vásároltál volna édesem, azért az én véleményemre is szükséged lett volna - húzta ki magát így ültő helyében. - Ettől függetlenül természetesen sietni fogok. Szeretném, ha megtennéd, miután rendbetetted a konyhát, gyere fel, szívem, számoljuk át a pénzt, szeretném most már én is tudni, hogy mennyi az az annyi. Erzsiké a váratlan for- dultra majd leesett a székről. Erre eddig ő egy percig sem gondolt. Hogy mit? O számoljon el? Aztán átfutott az agyán, hogy valahol igaza van Sanyinak, hiszen minden közös. Sanyi az újság mögül leste az arca színváltozásait. Magáról sem hitte eddig, hogy ennyire okosan tudjon gondolkodni. Micsoda stresszben volt már napok óta, hogy mi lesz. Hát ez? Most jön ? Erzsiké hová tette azt a sok pénzt, csak nem becsapja a háta mögött? Önelégülten ment fel a szobába, mennyire nem fontosak a gondosan kitervelt dolgok, lám egy sugár elérte homlokát, így rögtönözve micsoda helyzetváltozásra volt képes. Na, ne már, egy asszony járjon túl az ő agyafúrt eszén! Rendben, öcsi, átmenetileg a probléma meg van oldva. Mire Erzsiké felment a szobába, ő már alvást színlelt. Az ügyet lerendezte, felesleges tovább fenyegetni, tudtára adta, hogy hányadán is állunk és kész, ha hamarabb jön nála ez az ötlet, János megleckéztetését is elkerülhette volna, úgy beijedt a szegény bolond, hogy jó volt nézni. Hanyatt vágta magát, élvezte a jól megérdemelt pihenés semmittevő óráit. Katát viszont minél előbb ki kell engesztelni, azt a bombázót nem lehet, nem szabad elveszíteni, ha kétszer olyan sokba kerül is. XV. Fejezet- Erzsiké! - kiabált be a kapuból a mama. - Gyere gyorsan, azt mondják, a János nagyon rosszul van, már szóltak az orvosnak.- Mi van vele, hiszen a napokban voltam nála, tudod, vittem neki egy egész hétre való ennivalót, akkor még nem volt semmi baja. Két nappal azelőtt vitték be Miskolcra, felülvizsgálatra, ott sem találtak különösebb problémát.- Talán a szíve, elég idős szegény, annak nem kell sok. Közben Erzsiké is kiért a kapuba, éppen csak egy kabátot kapott magára.- Menj el, mama, Lucáért, majd Biri nénihez sietek, hogy még ott találjam az orvost, hallani akarom a vizsgálat eredményét. Rohant, ahogy tudott. Szerette ezt a szegény eszelős embert, tudja, hogy Jóskához nagyon kötődött, talán az egyetlen ember volt, akihez tartozónak érezte magát az anyja halála óta. Jóska mindent el tudott neki magyarázni különböző jelbeszédekkel. A temetés után ő vette gondjaiba. Erzsiké lett a gyámja, sokszor elment hozzá, vág)7 János jött hozzájuk, szeretett itt lenni, Lucát különösen kedvelte, ormótlan nagy kezeivel rakta neki fel az építőkockákat, vagy két térdre ereszkedett és hagyta, hogy lovagoljon a hátán. Mire odaért, az orvos már befejezte a vizsgálatot, éppen felszívott egy nyugtató injekciót. János rögtön meglátta Erzsikét a gyér világítású kis helyiségben, két karját felé nyújtotta és artiku- látlan hangon először halkan, majd egyre hangosabban próbált magyarázni neki valamit. Nem értette, mert túl idegesen mormolta János, látta, hogy nem érti, hangosan sírni kezdett. Erzsiké simogatta ráncos, nyugtalan arcát, kékessárga foltokat fedezett fel.- Mi van vele, doktor úr? Olyan, mintha nagy fájdalma lenne és ezek a foltok, elesett volna? Az orvos ismerte János reakcióit, azt is tudta, hogy most nagyon nyugtalanítja valami, valamitől nagyon fél. Nemsokára hatnia kell az injekciónak.- Valami történt vele az éjjel, a vérnyomása is nagyon megugrott, a szíve is rendetlenkedik. Olyan, mintha dulakodott volna valakivel, de az is lehet, hogy megszédült és bevágta magát. A kórházi leletei rendben vannak a korához és az általános állapotához képest. A konyhában el volt borulva a kisszék és a vödör. Valaki, valami betörő, vagy esetleg egy kutya, de az is lehet, hogy ő maga döntötte fel, lehet, hogy megszédült. Erzsiké az orvost hallgatta, fogta a kezét és simogatta, míg az végül a gyógyszer hatására hamarosan megnyugodott és elaludt. Kimentek a konyhába, leültek az asztal mellé, az orvos recepteket írt. Erzsiké szemét nem kerülte el, hogy túlságosan is rendetlen itt most minden. A mosogatószekrény előtt hevert egy terítő, felemelte és akkor vette észre, hogy ez az ő térítője az éjjeliszekrényről, valamelyik nap kereste is otthon a mosógépben, pedig nem emlékezett rá, hogy levette volna. Érdekesnek találta annál is inkább, mert nem messze tőle meg két ecsete volt a földön, ez is, hogy és mikor került ide. Az is meglehet, hogy Luca hozta magával észrevétlen, na de azóta ő már takarított itt. Észrevételét az orvossal is közölte és akkor jutott az eszébe még valami.- Azt is furcsának találom, hogy ruhástól fekszik az ágyon, pedig ez sohasem fordult vele elő. Nagyon szereti a pizsamát, sokszor nappal is rá kell szólni, mert legszívesebben abban lenne egész nap.- Lehet, hogy már este rosszul lett és ledőlt ruhástól. (folytatjuk)
