Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)
2007-03-14 / 286. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Nagy magyarok 2007. MÁRCIUS 14. Tihanyi Kálmán 1914. június 1. (91 éve történt) Aligha akad háztartás, ahol ne néznének televíziót. Mégis kevesen tudják, hogy a korszerű képcső, az első teljesen elektronikus, mozgó alkatrész nélküli televíziórendszer egy magyar fizikusnak, Tihanyi Kálmánnak a találmánya. A történetírás a 20. század egyik nagy találmányaként tartja számon azt a televíziórendszert, amely új irányt szabott az akkor már ötven éve vajúdó kísérleteknek. Tihanyi Kálmán megalapozta a modern televíziós technikát, és több szálon is hozzájárult annak további fejlődéséhez. Tihanyi Kálmán a képbontást zseniálisan oldotta meg, mechanikai szerkezetek teljes kihagyásával, tisztán elektromos úton. Sikereit pedig többnyire külhonban aratta, dolgozott, élt Németországban, Angliában, Svájcban, Amerikában, Olaszországban. Ám Tihanyi Kálmán nevéhez a televízión kívül számtalan más találmány is fűződik. Pilóta nélküli robotrepülőgépét az angol légügyi minisztérium részére dolgozta ki. Foglalkozott ultrahang-technológiával, új eljárást dolgozott ki magasnyomású ultrahang keltésére, főképp kártékony rovarok irtására. Igazi polihisztor volt, akit a természettudományos gondolkodás, a problémalátó képesség és az alkotó harmónia jellemzett. A történet része, hogy ezt a meghatározó találmányt a szakirodalom ha nem is mindig és nem is egyöntetűen évtizedekig másnak, nevezetesen Vladimir Zworykin orosz-amerikai mérnöknek tulajdonította. A ma már hitelét vesztett szemléletet különösen Tihanyi halála után fogadták el mind szélesebb körben. Az amerikai szakirodalomban 1977-ig neve ismeretlen volt. A történelmi revízió Vajda Pál írásai nyomán Magyarországon indult meg a hetvenes évek elején, majd Amerikában folytatódott, ahoí egyidejűleg több oldalról megkérdőjelezték a korábban fenntartás nélkül elfogadott téveszmét. A feltárt levéltári dokumentumok nyomán megjelent újabb történelmi áttekintéseknek köszönhetően körülbelül tíz éve kezdett kialakulni egy merőben új kép a történtekről és ma már egyre szélesebb körben ismerik el Tihanyi Kálmánt mint a televízió kibontakozásának egyik kulcsfiguráját. Tihanyi Kálmán 1897-ben született a Nyitra vármegyei Üzbégen. Mint egy feljegyzéséből kitűnik, a televízió problémája 1917-ben, katonáskodása idején kezdte foglalkoztatni. Fiatal kora ellenére ekkor már hivatásos feltalálónak mondhatta magát, hiszen 1913-ban már benyújtotta első szabadalmi kérelmét is. 1916-ban önkéntesként bevonult a hadseregbe mely során tudását fontos gyakorlati tapasztalatokkal gyarapította, alkalmat adva két hadi találmányának megvalósítására. A televízió fizikai megoldására 1924- ben jött rá, ekkor Pestre költözött és megismerkedett Pöschl Imre profesz- szorral, akiben nemcsak támogatóra, tehetségének tisztelőjére, de életre szóló barátra talált. 1925-ben nyolc hónapi kísérletezés után lép először a nyilvánosság elé terveivel. Ä terjedelmes cikkben összefoglalja a távolba- Jfi: látás terén addig elért ered- rnényeket. 1926. március 20-án nyújtja be a televízióra vonatkozó első bejelentését. A Radioskóp című irat negyvenkét oldalán részletesen kifejti a töltéstárolás elméletét, valamint az arra felépített katódsugárcsöves televízió-rendszert, amit több kivitelben ír le, így vezetékes, drótnélküli és színes képátvitelre vonatkozó változatban. A szabadalom benyújtása után hozzákezd a megvalósítás szervezéséhez, így 1927-ben tárgyal a Posta vezérigazgatósággal, majd Pöschl professzor Magyary Zoltán miniszteri tanácsoshoz írt levelének hatására a kultuszminiszter beajánlja az éppen akkor alakuló Széchenyi Tudományos Társasághoz. Ekkor már több fontos támogatója van, így jut el Bécsbe egy sorsfordulót hozó találkozóra Schweiger professzorral, a Radio Wien AG igazgatójával, akitől ajánlólevelet kap a berlini Telefunken alapító igazgatójához. Tihanyi 1928 júniusában érkezik Berlinbe s rövid időn belül több céggel felveszi a kapcsolatot. A televízió itt már forró téma és a magyar műszaki tudás jó hírnek örvend, így nyitott ajtó fogadja mindenütt. 1928-as noteszében vezetett feljegyzései jól érzékeltetik a messzemenő érdeklődést, amellyel elgondolásait mindenütt fogadják, különösen a vezető mérnökök, akik sejtik az új, radikális megoldásban rejlő óriási lehetőségeket. Ennek ellenére a korábbi tárgyalópartnerei - Telefunken és a Siemens is - vállalaton belüli ellenvélemény, a konzervatív gondolkodásmód és külső befolyás hatására inkább a mechanikus televízió továbbfejlesztése mellett dönt. Ennek ellenére a viszony fennmarad: a Siemens felkérésére Tihanyi elvállalja azt, hogy konzultánsi minőségben újítási javaslatokat adjon és így Berlinben marad 1929 végéig. A Siemensstadtban végzett kísérletek mellett tárgyal színes film, rövidhullámú rádió, új hangszóró találmányainak értékesítéséről. Mindeközben, immár saját laboratóriumában és két öccsének asszisztenciája mellett elkészíti első kísérleti képfelvevő csövét. 1929 nyarán alakul ki benne a gondolat a televízió katonai célokra való alkalmazására: egyrészt kisméretű robotrepülők vezérlésére, másrészt optikai bombák (a későbbi smart bombs), tankok, ágyúk, reflektorok és teleszkópok irányítására. Az "önirányító" kamera és a televízió szabadalmának sorsa párhuzamosan alakult ki a következő négy és fél év során. Az ez időből fennmaradt levelezés szerint, az RCA 1930 közepén kereste meg az önirányító első bemutatója után, hogy az amerikai katonai attasé jelentkezett nála a különleges új kame- ra/légitorpedó iránt érdeklődve. 1934 végén az RCA-val és a német Loewe céggel kötött szerződések szentesítését követően, itáliai és angliai munkáit is maga mögött tudva, Tihanyi visszatér Magyarországra, úgy érezheti sikeres emberként. Amerikai szabadalmai ezután már az RCA égisze alatt futnak tovább. 1935 március 13-án védjegyeztetik az Iconoscope márkanevet. Az első jeleit annak, hogy valami nincs rendben érdemeinek elismerése körül, 1937-ben észleli. Ekkor fülébe jutnak olyan szállongó hírek, hogy találmányát egyesek Zworykinnak tulajdonítják. Mindeközben szaporodnak a jelei, hogy tudatos kampány van a csúsztatások hátterében, melyeket egyre inkább tapasztal az új televízió fejlődéséről megjelenő szakcikkekben, vállalati hírlevelek beszámolóiban. A hírverés forrása után kutatva tudomást szerez a Zworykin-cikkről. Mire bizonyossá válik, hogy nem lesz más megoldás, mint jogi úton tisztázni a tényeket, már az is egyértelmű, hogy a tengerentúli pert el kell halasztania az immár küszöbön álló háború végére. 1940 nyarán hazatér és 45 munkatársát, köztük kilenc mérnökét a katonai munkaszolgálatosok soraiból választja ki. 1943 második felében a helyzet egyre feszültebbé válik munkatársai miatt, akiket időnként lecserélnek potenciálisan veszélyt jelentő emberekkel. Kétségtelen számára, hogy ekkor már megfigyelés alatt állnak, s hogy tudott dolog barátsága Bajcsy- Zsilinszkv Endrével és körével, rendszeres jelenléte péntek esténként a bölcsek asztalánál. Úgy érzi egyre valószínűbb, hogy a gép, ha elkészíti, nem a számára egyedül fontos magyar érdekeket fogja szolgálni, hanem immár elkerülhetetlenül német kézbe kerül. így kezdődik meg a befejezés késleltetése a látszat fenntartása mellett. Szálasi hatalomra jutását követően ellenálló bajtársaihoz hasonlóan ő is illegalitásba kényszerül. A háború befejeztével fizikailag leromlott állapota ellenére visszatér a napi 16-17 órás munkatempóhoz. Sorra kerül a békeidőre eltett többi találmány és már 1945 júniusában!!) lépéseket tesz egy televíziós társaság alapítására, adóállomás felépítésére, képcsőgyár szervezésére. Az első figyelmeztetést, hogy szervezete nem bírja a megterhelést, 1946 telén bekövetkezett szívrohamát még túlélte. A második, 1947. február 26-án azonnal véget vetett életének, így a televízió robbanásszerű térhódítását már nem élhette meg. A képbontó a háború évei alatt érte el optimális tel :esítőképességét. Robert Sobel RCA című könyvében idézett hivatalos adatok szerint e néhány év alatt a vállalat húszmillió példányt készített ebből katonai célokra. A háborút követő tíz év során a televízió robbanásszerű fejlődésnek indult. Amerikában 46 millió képcsövet gyártottak 1946 és 1955 között még a Tihanyi-szabadalmak érvényességi ideje alatt, tízmilliót maga a cég, a továbbiakat más vállalatok, licencdíjat fizetve a gyártási jogért. A statisztika ma már világszerte egymilliárd televízióvevőt és négymilliárd nézőt tart számon. Ä Magyar Országos Levéltárban őrzött Tihanyi-dokumentumok a Memory of the World Registerben, a www.unesco.org/webworld címen láthatók, olvashatók. A Levéltár azt tervezi, hogy Tihanyi szabadalmi bejelentését más szabadalmi dokumentumokkal együtt a nagyközönség elé tárja. Az UNESCO Világmemória Program nemzetközi bizottsága 2001. júliusi döntésével Tihanyi Kálmán 1926-os magyar szabadalmi bejelentését a szellemi világörökség részének nyilvánította és felvette a Világmemória Listára. Tihanyi Kálmánt 1973-ban a Nemzeti Panteonban újratemették. 1997- ben, születésének centenáriumi évében a haza két kiállítással és a Távközlési Világnap alkalmával tisztelgett emlékének.
