Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-03-14 / 286. szám

2007. MÁRCIUS 14._____________________ __________KULTÚRA MAGYAR SZÓ-A HÍD 15 Ü Kodály Zoltán kései halála KULTÚRA GYILKOSSÁG A 125 éve született Kodály Zoltán halálának 40. évfordulóján, március 6-án szo­morúan tapasztaljuk, hogy miközben zenepedagógiai módszerének külföldön a csodá­jára járnak, és egyre több iskola van a világban, ahol minden nap tartanak ének-ze­ne órát, Magyarországon komoly gondokkal küzd a zeneoktatás s mind távolabb ke­rülünk annak lehetőségétől, hogy a kodályi gondolat -"Legyen a zene mindenkié/" - megvalósuljon. Kodály Zoltán halálának negyvenedik évfordulója alkalmából, Egyre távolabb címmel így ír Devich Márton fiatal magyar zsurnaliszta, a magyar kulturális élet, főkép­pen a magyar zenei élet egyik legértőbb és legfelelősebb újságírója, lapjában a Heti Válaszban. Ez a kultúrált újságírás nyelvén megfogalmazott mementó, minden sorá­nak mértéktartása ellenére, megelőlegezett halálhír. Olvassuk el hosszabban Devich Mártont: "Bizton reméljük, - idéz Kodály: 100 éves terv című, 1947-ben született gondola­taiból - Kodály túlságosan derűlátó volt. Hiába építette fel tökéletesen - az óvodától az érettségiig - zenepedagógiai koncepció­ját, álma, hogy az ezredfordulóig minden általános iskolát végzett gyermek tudjon kottát olvasni, nem valósult meg.(Orülünk, ha szövegolvasási készsége megfelelő.) Sőt, a jelenlegi oktatási rendszer azt is megkér­dőjelezi: kell-e mindabban a szépségben ré­szesíteni a gyerekeket már e legkisebb kor­ban, amit zeneművészetnek hívnak. Az ének-zene tanítása helyett ma már csak a ze­nei élmény átadása a pedagógusok feladata. Mivel követelmény alig van, egy "normál" általános iskolából kikerülő diák nem biz­tos, hogy képes akár egyetlen magyar nép­dalt elénekelni, komolyzenei műveltsége pedig gyakran csupán két-három híres ze­neszerző megnevezéséig terjed. A kodályi zenepedagógia három pillére közül ma egyik sem áll. Az általános iskolák tantervé­ben a mindennapos, ének-zene oktatás he­lyett jó, ha heti egy óra jut énekre-zenére, az átadott anyag minősége gyakran megkér­dőjelezhető , és ami a legnagyobb baj, kevés a - vokálisán, hangszeresen, zeneiroda­lomban, anyagismeretben - jó pedagógus. Erdei Péter, a Kecskeméti Kodály Intézet vezetője szerint az általános tantervű isko­lákban heti egy óra énektanítás a nullával egyenlő, és az egész zeneoktatás komolysá­gát kérdőjelezi meg." Ennyit Devich Márton, máskülönben gyakorlati kérdésekben is gazdagon kidol­gozott írásából. Az amerikai olvasók sorai­ból pedig szinte már halljuk a lekicsinylő szavakat: miért kell a túl magas kultúra, ha Amerikában a középszerű műveltség elég arra, hogy a jó gazdasági és szakmai ismere­tekkel megalapozott átlagember, ha dolgo­zik, igen jól megéljen? De mit csinál munka után? Mit csinál magával, a hangulatával, főképpen a gondo­lataival, már ha vannak? Mit csinál élete nagy döntéseikor? Vag}? túl mély kérdés, hogy mit csinál a leikével? Erre odaát Európábán, az amerikai turis­ták, tehát az amerikai ádagember ismereté­ben annyit mondanak, hogy az úgyneve­zett átlagamerikai kiegyensúlyozott, termé­szetes, jóindulatú és egysíkú. Az egysíkú­ságra példa New Yorkból: nem egyszer rá­csodálkoznak az amerikai magyar kisgyere­kekre, hogy jé! két nyelven is beszélnek, Hát persze, otthon magyarul az iskolában meg "az életben" angolul. Az otthoni tanító nénik és tanárok szerint, az idekint élő, de nyáron Magyarországon magyar tantár­gyakat tanuló gyerekek ismeretében általá­ban két, de gyakran három osztály tana­nyagával tudnak kevesebbet, tehát például az Amerikában ötödikbe járók tudásszintje a magyarországi harmadik osztályosok tu­dásszintjével azonos. Mindez sokrétű kérdés. A lényeg: már nagy szükség van féket tenni az úgyneve­zett globalizációra, vagyis az egyéni gondol­kodást, ízlést elnyomó egyen gondolkodás­ra, egyen ízlésre. Ennek legfőbb akadálya az a tévhit, hogy jólét és műveltség ellenha­tó tényezők. Kodály Zoltán pedagógiai életműve per­sze nem ettől haldoklik. Hanem a Magyar- országot még mindig uraló, már eszmével sem rendelkező, eszméletlen hatalom ássa a sírját. Nem ásóval, modernebbül: a levegő­jének elszívásával ED. iS Terror négyszáz oldalon A FÉLELEM LEXIKONA A terrorizmus - színház? Az áll e könyv hátsó borítóján, hogy a vé­res terrorcselekményről legtöbbször csak egy név és maga a véres esemény jelenik meg a médiában. A szegedi Maxim Könyv­kiadó 400 lapoldalon megjelentette a Terro­rista szervezetek lexikonát, amelyből a hát­tér is feltárul. Betűrendben az Abu Nidal szervezettől a zomi Forradalmi Hadseregig, időrendben tán Gavrilo Princip Fekete Kéz szervezetétől Oszama bin Laden al-Kaidá- jáig terjed a skála. Benne a szervezetek is­mert legfontosabb adatai, vezetőinek nevei és története, s mindez a kulturált jelenkori társadalom- és történelemismeret elmélyí­tése végett. Eg}' lexikon csupán a száraz adatok tára: csontváz, gondolatok elmélyült izomköte- gei nélkül. Ferwagner Péter Ákos, Komár Krisztián és Szélinger Balázs szerzők kezé­ben azonban a toll gondolatokat, következ­tetéseket, vagy azok mgóit is közvetíti. A jegyzetíró tehát az olvasás hatására, talán önkényes felfogásban, de kibont néhány adatot. Ezek közül nem egy, mint árulkodó tükörcserép, ráolvas a társadalom felelőssé­gére, ha nem a bűneire is. A közhiedelem egyik alapvető tévedése, hogy ma jobbára az arab világ nyakába varrja a terrorizmust, öngyilkos merénylőkkel vagy azok nélkül. E kötet viszont így ír. "A legrégibb terroris­ták azok a szent harcosok voltak, akik a pol­gári lakosság körében követtek el gyilkossá­gokat. Az időszámításunk előtti 1. századi Palesztinában például fanatikus, vakbuzgó zsidók elvágták a rómaiak és velük együtt­működők torkát." Az úgynevezett "művelt nyugat" vagyis a keresztény kultúra nemcsak a terrorizmus­tól eltérő, nyűt tömegmészárlást is elkövet­te, s nem is egyszer, például éppen a keresz­tes háborúk során. Áz egyik legkulturáltabb nyugat-európai nép, a franciák terrorizmu­sáról olvasható, hogy az Algéria fiiggedenné válását megakadályozni akaró ottani francia terrorista szervezet attól sem riadt vissza, hogy az ott élő egy millió franciát, - akiket az anyaországban fekete lábúaknak" csúfolnak -, sanyargassa, csupán azért, hogy az ő vé­delmükre a francia hadsereg ismét nagy erőkkel visszatérjen. Ellenpélda: a hírhedt német Rote Armee Fraction (RAF), vagyis a Baader-Meinhoff Csoport, amikor az általuk elrabolt gép Du­baiban leszállt tankolni, gyógyszereket, in­nivalót és fagylaltot vittek a gépre, sőt, az egyik géprabló egy utas születésnapja alkal­mából még tortát is rendelt. Ugyancsak né­met terroristák rajtaütés közben eg}' hivatal halálra rémült alkalmazottainak csokoládét osztogattak, mondván, ők csupán a társadal­mi rendszer ellenségei. Mi a terrorizmus? Az ellene folytatott harc vezető országa, az Egyesült Államok három megfogalmazását idézzük a szegedi kiadó könyvéből: Az USA külügyminiszté­riumának meghatározása: "Előre kitervelt, politikai okokból kivitelezett erőszak, ame­lyet békés, (fegyvertelen) célpontok ellen kövemek el csoportok vagy titkos ügynö­kök, azzal a szándékkal, hogy befolyásolják a közvéleményt." Paul Pilar, a CIA Terrorelhárító Köz­pontjának egykori igazgatóhelyettese sze­rint négy kulcseleme van (A megfogalm­azást tömörítve közöljük. A szerk.): 1. Kitervelt, sérelem vagy düh gerjesztet te cselekedet. 2. Politikai és nem bűnügyi bűncselek ményi kategória. 3. Polgári lakosságot és nem katonaságot céloz meg. 4. Egy népből, nemzetből csoport s nem hadsereg hajtja végre. Röviden Elloptak két Picassót Párizs - Ellopták Pablo Picasso két fest­ményét a művész unokájának párizsi la­kásáról, jelentette be a francia rendőr­ség. A két kép értéke összesen 50 millió euró. Az egyik kép címe Maya játékba­bával, ez Picasso egyik lányát ábrázolja. A másik egy portré Picasso második fe­leségéről, Jacqueline-ről. A festmények az unoka elegáns párizsi lakásáról hétfő­ről keddre virradó éjjel tűntek el. A re­ndőrség szerint nem volt erőszakos be­hatolásra utaló nyom. Az ügyben a pá­rizsi rendőrség szervezett bűnözéssel foglalkozó részlege nyomoz. Több pénz juthat Február 28. Több pénz juthat az idei fesztiválokra, miután az Önkormányza­ti és Területfejlesztési Minisztérium (ÖTM) és a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) közös finanszírozású pályázatot készül kiírni a turisztikai szempontból is kiemelkedő kulturális rendezvények támogatására - közölte az NKA illetékes vezetője. Inkei Péter, a Kiemelt Kultu­rális Események Ideiglenes Kollégiu­mának vezetője elmondta, hogy az ÖTM kezdeményezésére egyeztetés fo­lyik arról, miként lehetne hozzájárulni olyan hazai rendezvénvek finanszírozá­sához, amelyek mind turisztikai, mind pedig kulturális vonatkozásban támo­gatásra méltóak lennének. A világon sok megfogalmazás született, például Nagy-Britanniában 2000-ben a Terrorism Act, vagyis a terrorizmus ellen törvény, mely az FBI-éhoz hasonlóan fogal­maz. A magára a terrorizmusra, s áttétele­sen a terrorista ember egyéniségére vonat­kozó karakterrajzot is amerikai terrorizmus­szakértő, Brian Jenkis a hatáskeltő módsze­rekre, látványosságra utalva 1974-ben fogal­mazta meg:"A terrrorizmus színház". Tegyük hozzá: Antonin Artaud, svájci fran­cia színházújító maga is megteremtett egy' "kegyetlen színház" elnevezésű rendezési stílust, és abban sok a hasonló hatáselem: Végül, talán nem önkényesen, két törvény- szerűséget jegyzünk meg. Együk: a terroris­ták áltálában egy' államhatalom túlereje, túl­súlya következtében folyamodnak a kis egységekkel, sőt, magányos támadókkal, s alattomos módszerekkel történő támadásra. Másik: veszedelmességüknek van egy biz­tos határa, hogy nem lépik túl a közvéle­mény tűrőképességét, hiszen akkor a közvé­lemény teljesen ellenük fordul. Talán ebben lehet bízni! F!D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom