Amerikai Magyar Szó, 2007. január-április (105. évfolyam, 282-291. szám)

2007-01-31 / 284. szám

2007. JANUÁR 31. - FEBRUÁR 7. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 31 GYEREKE Lázár Ervin A NÉGYSZÖGLETŰ KEREK ERDŐ (Folytatás az előző hétről.)- Ugyanaz, mint a forró-hideg - mondta Vacskamati. - Na, gyere csak a zuhany alá! A módszer lényege az, hogy hol forró, hol hideg vizet engedünk rád gyors egymásu­tánban.- És aztán? ő - érdeklődött Szörnyeteg Lajos.- Aztán meg hol hideget, hol forrót.- De én az álmosságomat kérdezem.- Az, mint a pinty, úgy elmúlik - mondta Vacskamati, és már tuszkolta is Lajost a zuhany alá. Zitty! hideg, zutty! forró, aztán: zitty! forró, zutty! hideg.-Jaj de hideg! - ordított Szörnyeteg La­jos. Aztán meg: - Jaj de forró! - de egyre halkult a hangja, már-már alig volt sóhaj- nyi, ilyesféleképpen, hogy: jahaj dehe fo- horohohohó, holott már réges-rég a hihi- deheg folyt rá. Még szerencse, hogy a nagy locsikolásra odajött Aromo, a fékezhetetlen agyvelejő nyúl.- Nicsak, ez meg elalszik a zuhany alatt - mondta, mire Vacskamati vasvillaszeme­Balazs Tibor Szöcskebánat Meghívtak egy hangyabálba, hu de pazar, láss csodát, Hangya Anna s Hangya Panna rendezte a fogadást. Összegyűlt a hangyanépség, mindenünnen hemzsegett, uccu neki - fenegyerek -, húztam a hegedűmet. A hangyák jókat zabáltak, már a gyomrom is zenélt, hiányzott a reggeli, a tízórai s az ebéd. Hangya Anna, Hangya Panna semmivel meg nem kínált, csak egy székkel, ha már állva nem bírom a muzsikát... Nahát, én se voltam restebb, a bál kellős közepén úgy megszöktem, mint egy szöcske, azahogy, pont úgy...mint én... két meresztett rá.- Éppen erről van szó - mondta szemre­hányóan. - Az álmossága ellen küzdünk.- Zuhannyal, hehehe! - hahotázott Aro­mo.- Igenis - toppantott Vacskamati -, hideg­forró módszerrel.- Halottnak a csók - legyintett nagy­képűen Aromo: - Na, gyere ki onnan! Kiráncigálta Szörnyeteg Lajost a zuhany alól, adott neki két szelíd kis pofont, hogy magához térjen.- Szó sem fér hozzá - mondta neki -, hogy itt csak egyetlen dolog segít. A ku- tyabengekéreg. Rágicsáljál kutyabenge- kérget, és egyszeriben elmúlik az álmossá­god. Az utolsó mondatot már hallotta Ló Sze- rafin, a kék paripa, Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa meg Bruckner Szigfrid, a kiérde­mesült cirkuszi oroszlán is. Merthogy a nagy zajongásra előkászálódtak a hűvös­ből.- Még hogy kutyabengekérget álmosság ellen! - szólt közbe rögtön méltatlankodva Ló Szerafin. - Tudod te, Aromo, hogy mi­re való a kutyabengekéregő- Hogyne tudnám - mondta hetykén Aromo -, mire való lenne?! Hashajtó.- És te hashajtóval akarod elmulasztani az álmosságát?! - háborogtak a többiek.- Persze - mondta Aromo -, amíg megy a hasa, úgysem tud elaludni. Világos, nem? A többiek topogtak, dobogtak, hurrog- tak.- Tartsanak ébren téged hashajtóval! - mondta neki Vacskamati. - Ki tud valami jó módszert?- Ki tudna? - mosolygott fölényesen Bruckner Szigfrid. - Hát ki itt az ész, az agy, a főzseni? Ló Szerafin gyanakodva nézte az orosz­lánt.- Fogadjunk, magadra gondolsz.- A fogadást megnyerted. Magamra. - Szörnyeteg Lajoshoz fordult. - Egyféle­képpen múlik el az álmosságod - mondta neki -, koplalnod kell.- Ez az - mondták a többiek -, persze, mégiscsak van esze ennek a Bruckner Szigfridnek. A koplalás az biztosan jó ál­mosság ellen. Koplalnod kell! - kiáltották kórusban.- Mikor? - kérdezte Szörnyeteg Lajos.- Hogyhogy mikor? Most azonnal.- Már egy órája koplalok, és egyáltalán nem használ - kesergett Szörnyeteg Lajos. Egy órája ugyanis megevett egy sült kap- pant, két rittyentett hőzönbőzönt, három nyárson pirított úritököt, négy almás pi­tét, öt bőralmát, hat ringlit és hét habos tortát.- Ilyen körülmények között elég könnyű a koplalás - vélte Ló Szerafin. És gondoljuk meg, igaza is volt. Egy jó kiadós ebéd után szívesen koplal az ember - uzsonnáig. így hát kútba esett a koplalás is.- A munka, az segítene - mondta ekkor Ló Szerafin. A kérdő tekintetekre már magyarázta is:- Mondjuk, ha fát vágna. Emelné a fej­szét, lecsapna, megint emelné, megint le­csapna. Az álmosság meg, sitty-sutty! már ott se lenne. Igaz?- Ez az! Legalább összevágja télire a tü­zelőt - helyeseltek mind. Szörnyeteg Lajos meg nekilátott fát vágni. Na, mondhatom, szép favágás volt!- Már emeli a fejszét - közvetítette Aro­mo, majd .rettentő hosszasan elmesélte, hogy úszta át annak idején a Dunát. Mire odaért, hogy "és akkor én kimásztam a túl­só parton", Szörnyeteg Lajos már teljesen fölemelte a fejszét.- Most lecsap - közvetítette Aromo, majd ugyanolyan körülményesen elmesélte, hogy annak idején hogyan úszta vissza a Dunát. Mire odaért, hogy "és akkor ki­másztam az innenső parton", Szörnyeteg Lajos lecsapott a fejszével. Jaj de lassan csapott le, jaj de erőtlenül, jaj de gyengén, alig-alig.- Rögtön elalszik - riadt meg Vacskamati. Odarohantak hozzá.- Hé, Lajos, hé! - kiabálták neki. Majd Nagy Zoárd, a lépkedő fenyőfa így szólt:- Én most adok neked két fenyőtűt, ezek­kel feltámasztod a szemhéjadat, hogy be ne csukódjon a szemed. És közben mon­dogatod: azért sem alszom el, azért sem al­szom el... Szörnyeteg Lajos alig tudott bólintani az álmosságtól.- Jó - mondta, és ebben a pillanatban ki­lépett a tisztásra Mikkamakka.- Mi ez a nagy ramazuri? - kérdezte.- Képzeld, Mikkamakka - újságolta Vacs­kamati -, Szörnyeteg Lajost gyötri az ál­mosság. Már mindenfélét kitaláltunk ál­mosság ellen. Bukfencezett, forró-hideg­ben fürdött, majdnem kutyabengét evett, koplalt, fát vágott, most meg majd mondó­kát mond...- Dehogy mond, dehogy - mosolygott Mikkamakka.- De mit csináljak - siránkozott Szörnye­teg Lajos -, amikor úgy szenvedek az ál­mosságtól?!- Hát aludj - mondta Mikkamakka -, fe­küdj le és aludj! Valamennyiük szája tátva maradt.-Jé, hogy erre nem gondoltam - suttogta elámulva Szörnyeteg Lajos, s azon nyom­ban le is feküdt, azon nyomban el is aludt, hirki-horki-horkolászott. A többiek meg lábujjhegyen, csöndes­kén, óvatosan. Nagyon büszkék voltak. Megmentették Szörnyeteg Lajost. Lám, nem gyötri már az álmosság sze­gényt. (folytatjuk) Mikor fekszel, ő akkor kél. Egyszer egész, máskor csak fél. Nincsen tüze, mégis lámpás, A vándornak szinte áldás. (Hold) Se oldala, se feneke, Mégis megáll a víz benne. ■ volt és mindig fesz, de öthetes - Mi az? (Hold) Melyik három ember a legvénebb a földön? (Szeptember, november, december) Úton megyen, nem poroz, Vízen megyen, nem csobog, Nádon megyen, nem suhog, Sáson megyen, nem susog, Eső éri, nem ázik, I Ha fagy éri, nem fázik. Mi az? (Napsugár) A világgal egyidős, még sincs esztendős. (Napsugár) Koszorús lány kútba néz. Mi az? (Nap)

Next

/
Oldalképek
Tartalom