Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-09 / 256. szám
Közélet 2006. JÚNIUS 9. 16 MAGYAR SZÓ —A HÍD A Bútordoktor Mészáros Péter Moha Gyiki, becsületes nevén Gyékényesi István, akit a New York-i magyar közönség talán csak a Magyar Ház- beli néptáncoktató tevékenységéről ismer, hétköznapjaiban a régmúlt értékeinek szerelmese. Bútorrestaurálással, bútor- javítással keresi a kenyerét. Erről kérdeztem otthonában, mely népi ruhák, hangszerek és bútorjavító eszközök, anyagok és szakkönyvek érdekes kaval- kádja, egy csendes Ridgewood-i utcácskában, messze a nagyváros zajától.- Mikor kezdtél el bútorfelújítással, - javítással foglalkozni? Egyáltalán, hogyan lesz valakiből bútorrestaurátor?- Ez egy véletlen folytán alakult. Magyarországon, amikor a Bartók együttesben táncoltam, megismertem Szerváciusz Istvánt. Ő Szerváciusz Tibor híres szobrászművész fia. A Szerváciusz-család több templomot restaurált Erdélyben. Pisti egyszer fölvitt a műhelyébe, hogy megmutassa miket csinál. Vele kezdtem el először dolgozni, ő tanított az első lépésekre 1985- ben, olyan 21 éve. Aztán ez hobbi maradt évekig és most lesz decemberben 5 éve, hogy önállóan dolgozom és ebből meg is élek.- Dolgoztam hát Szerváciusznak, aztán ő elvállalta a Törley-kastély restaurálását, oda engem is elvitt magával, és más munkákban is részt vettem az oldalán. Mikor vége volt a táncos pályafutásnak, akkor abbamaradt a munka is. Visszamentem Kaliforniába egyetemre, egy bankban dolgoztam, és mellette megint elkezdtem restaurálni, hogy legyen kis zsebpénzem. Később Svájcban kezdtem ismét bútort javítani, mivel a volt sógorom szintén restaurátor, egy holland srác, vele dolgoztam egy ideig. New Jersey-ben próbálkoztam, de ott nem sikerült, aztán itt New Yorkban volt ismét lehetőség, hogy belevágjak. Először a Sallai Lacinál fényeztem , aki magas szinten csinálja ezt, nem is restaurátor már, inkább könyvtárakat tervez Manhattan-ben, tehetősebb magánszemélyek részére és azokat a famunkákat fényezi fel. ő mondta, hogy menjek el Biedermeier bútorosokhoz. Megkerestem hát az antik kereskedőket, jártam ajtóról - ajtóra, amíg munkát nem tettek a kezem alá. És szép lassan kialakult egy vevőkör. Mesteremberektől tanultam és közben képeztem magam. Az egyik kereskedő elküldött Prágába, hogy tanuljam meg az ottani technikákat, amiket ők használnak. Mindenkinek megvan a saját trükkje ebben a szakmában. Minden darabot a karaktere szerint kell felújítani. Egy kínai bútort nem lehet úgy megjavítani, mint egy angol asztalt vagy egy francia parasztbútort.- Mik a leggyakoribb javítások?- Hát itt New Yorkban főleg a fényezéssel van gond. Atalában túl hamar csomagolnak Európában, hogy gyorsabban kikerüljön a darab és hamarabb eladják. Ilyenkor beleragad a csomagolópapír a nem megszáradt shellakba. Néha van lábtörés vagy szállításnál történt ütés itt meg ott. Olyan is van, hogy a kereskedőtől kimegy a lakásba az áru és aközben törik össze a darab, mikor leszállítják, mert nem fér a liftbe, és akkor úgy érkezik meg, hogy a vevő azt mondja, így nem fizeti ki, amig nincs megcsinálva. Akkor hívnak engem, bemegyek, följavítom, kifizetik a kereskedőt, s a kereskedő szívesen ad nekem is.- Mennyire tartós egy adott javítás egy bútoron? Hiszen ezeket a drága bútorokat a vásárlók használják.- Általában úgy javítanak, ahogy én is tanultam, hogy a javítás tartós legyen. Kereskedőknél lehet olyan, hogy gyorsan akarják elnyomni a bútort, akkor vannak gyors javítások. Olyankor nem foglakoznak vele, hogy mennyire tartós csak legyen eladva, menjen el a bútor. Azok felületes munkák, nem igazán javítások, inkább kozmetikai szépítések. Ilyenkor a kereskedő küld vagy a privát kliens egyenesen engem keres és úgy megyek vissza javítani, hogy a javítás tartós legyen megint.- Mennyi idő kell ahhoz, hogy az ember jó bútorjavító legyen, hány évig kell a szakmát tanulnia, hogy hozzád hasonlóan önállóan dolgozni kezdhessen?- Ez függ tehetségtől, akarattól, szorgalomtól. A Tomatsch Jóska bácsi, aki negyven éve csinálja, azt mondja hogy ma se tud semmit. Az igazság az, hogy minél többet tudsz, annál jobban rájössz, hogy mennyire keveset. Ez egy olyan szakma, hogy mindig van új megoldás, vagy egy új javítóanyaggal jönnek ki. Örökké tanulni kell, olyan mint az orvostudomány vagy a számítástechnika: állandóan kell fejlesztd magad, különben lemaradsz.- Milyen tulajdonságokkal kell rendelkeznie valakinek, hogy jó bútorrestaurátor legyen?- Az első, amit nekem meg kellet tanulni, az a nyugalom. Ha kapkod az ember vagy ideges, akkor nem lehet restaurálni. Pihent, józan, nyugodt állapotban lehet a legszebben dolgozni. De ugyanúgy, mint a sebésznél: ügyes kéz kell, jó szem, és idővel kifejlődik az érzéked az aprólékos munka után. Angolul úgy mondják, attention to details, figyelem a részletek iránt.- A szakma melyik részét szereted a legjobban?- Igazából azért szeretem magát a szakmát, mert változatos és nem lehet beleunni, mindig van valami más, amivel foglalkozni kell. Fényezni szeretek. Vagy mondjuk egy lábat faragni. Egyáltalán szeretek fával dolgozni, ez nekem egy kellemes dolog, a fa egy hálás anyag. De nem tudnám azt mondani, hogy melyik részét szeretem a munkának, mindegyik részét szeretem. Az a jó, hogy változatos, nem lehet beleunni igazából.- Volt-e olyan munkád, amibe beletört a bicskád, amit elvállaltál és nem tudtál megcsinálni?- Hát olyan nemigen volt. Eleve úgy indultam, amit egy egyszerű széki asz- szonytól tanultam, hogy olyan munkát ne is vállaljak, amit nem tudok megcsinálni. Ez nagyon jó tanács volt számomra, és volt olyan munka, amit nem vállaltam, mert nem mertem belevágni.- Mik voltak eddig a legemlékezetesebb, legizgalmasabb munkáid?- Nagy élmény volt, amikor lerepültünk Floridába, egy kis szigetre egy milliárdoshoz, ketten egy prágai fiúval, ott is laktunk tíz napig. Ébben a házban forgatták a Scarface c. filmet. Lift van a házon belül, azzal jártam fel a hálószobába minden nap. Egy kb 70 darabos Biedermeier gyűjteménye van a fiatal tulajdonosnak, azokat kellett javítani. Főleg fényezés volt, de voltak ragasztások, furnérjavítások is. Colorádóban is azért voltam, mert az ürge megvett egy 80 ezer dolláros asztalt és addig nem volt hajlandó kifizetni, ameddig nem volt kipolitúrozva a csomagolópapírnak a nyoma. Oda kirepítettek, szállodában laktam, minden nap csak 5 órát dolgozhattam amikor a tulaj nem volt otthon, amúgy meg olyan volt, mint egy nyaralás.- Van-e műhelyed vagy kiszállsz és helyben dolgozol?- Helyben szoktam dolgozni, viszek mindent magammal. Elsősorban Manhattan-ben elég drága lenne bérelni egy helyet, másodsorban sok embernek annyira személyes a ragaszkodása a darabhoz, hogy ki sem engedi a kezéből és inkább a helyszínen csináltatja meg.- Régi bútor vásárlása, más antik tárgyakhoz hasonlóan Amerikában jó befektetés. Nem gondoltál arra, hogy saját üzletet csinálj azzal, hogy leromlott, olcsóbb bútorokat vásárolsz, azokat magad feljavítod és drágábban értékesíted aukciókon?- Dehogynem, de eddig azon voltam, hogy kiépítsem a vevőkörömet. Ahogy szokták mondani: ameddig az ember dolgozik, addig nincs ideje pénzt keresni. A baj az,hogy nehéz olyan klienskört találni, aki az elvégzett munka minőségének arányában fizet és nem azt nézi, hogy mennyi időt töltöttem az adott darabbal. Erről szól az az érdekes történet, amiben egy amerikai úriember megkérte Picasso-t, hogy rajzoljon valamit. Picasso két perc alatt rajzolt valamit és azt mondta: hatezer dollár. Hogy lehet hatezer dollár, amikor magának csak két percébe került ezt megrajzolni, kérdezte az amerikai. Erre mondta Picasso: ez nem két percembe került, hanem hatvan évembe...- Van- e valami célkitűzésed, ahova még szakmailag vagy klientúrát illetően el szeretnél jutni?- Van még sok. Szakmailag az aranyozás érdekel, mint következő lépés, amit már tanulmányoztam, megvannak az anyagok is hozzá, de még nem sikerült úgy szép munkát kapni, amihez hozzányúljak. Klientúra... nem is tudom. Inkább a munka, a darab az, ami, fontos vagy érdekel. Most adták ki a Mátyás-templomot restaurálásra. Az például olyan munka, ami azt hiszem 5 évig tart. Eleve az a hangulat, hogy 5 évig ott dolgozol a Mátyás templomban, biztos hogy nyomot hagy az emberben, az ilyen munka érdekelne inkább. Nekem mindegy, hogy kinek dolgozom, mert a főnöknek dolgozom, a Nagyfőnöknek, nem másnak...- Hogy lehet megkapni egy ilyen munkát?- Bejut az ember idővel. Eljár a híred, megtudják, hogy te ehhez értesz és beajánlanak. Négy éve dolgozom önállóan és egyszer nem hirdettem magam sehol, csak ajánlásokon keresztük kerültem ide. Az ember híre szájról-szájra jár, mint a rege.- Egy dadaista kérdés: mi van, ha a leromlott, felújítandó bútorok elfogynak? Minden bútort felújítanak és eladnak, mindent restaurálnak.- Egyrészt a kereskedők is változtatják a stílusukat. Ugyanakkor van egykét mai tervező - például az olasz Gio Ponti - akinek a bútora majdnem annyit ér, mint egy Biedermeier. Ilyen darabokat is javítottam már. Ez nem kizárólag a kortól függ. Ma is gyártanak olyan minőségi bútort, ami sokat ér, mert a tervezőnek olyan neve van, hogy magas árat kérhetnek érte. És ezeket is kell javítani.- Szóval a bútorfelújítás és restaurálás egy örök szakma?- Kiváltképp Amerikában, ahol egyre több az antik, mivel konténerszámra hordják be őket. Itt csak több lesz a munka, nem kevesebb. A hirdetés befektetés. Fektessen be a Magyar Szóba! Hívja az 1-877- A MAGYAR telefonszámot vagy küldjön emailt a hirdetes@ahid.com címre!
