Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-09-06 / 268. szám
2006. SZEPTEMBER 6. Kultúra MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 11 2. Textilmüvészeti triennálé A RÓZSA AZ RÓZSA Ha a ruha- és divatszakmában van miért üzleti tanulmányutat szervezni New York-ból vagy bárhonnét az Egyesült Államokból, akkor az most a szombathelyi 2. Textilmüvészeti Triennálé. New York különösen hatalmas bevásárló város, a világ legtöbb országából, irdatlan mennyiségben és választékban özönlik ide textiláru. Az amerikai árutömeghez gyártók és eladók Szombathelyen és egyáltalán Európában kaphatnak ötletet a legválasztékosabb ruházati és lakástextilhez és jó ízléssel. Budapesten utoljára az ország fennállásának ezredik évfordulóján, 1896- ban rendeztek olyan nagy kiállítást, mint a szombathelyi 2. Textilművészeti Triennálé, amelyen jelen vannak a szakma hazai legjobbjai, és kitekintési lehetőséget ad a nemzetköz fejleményekre is. Az utóbbi 30-40 évnek voltak olyan korszakai, amikor a textilművészet a szó szoros értelmében zászlóvivője volt a magyar művészetnek, A 60-as, 70-es években a kísérleti textil a művészi szabadság jelképévé vált, a 80- as évek végétől pedig a nagy hagyományokkal rendelkező szövött kárpit újította meg a tradíciót a korszerű kifejezés jegyében. Az eredményekről elsősorban az 1970-ben elindított szombathelyi textilművészeti biennálén -, amely később a művészek több felkészülési ideje végett triennálé lett - eljutottunk oda, hogy a kortárs textilművészet jeles központjai közé, a lengyel Lódz és a svájci Lausanne mellett Szombathely a legfontosabb európai ZO központok közé Los Angeles, 2006. augusztus 31. A film egy romlatlan gyerekről szól, aki maga készítette bottal horgászik egy folyóban, de a horgára akadt halat visszadobja a vízbe. Jutalmul a parton egy gyűrűt talál, amely az idő múltával élete párjához kerül, majd az elmúlással ismét vissza a folyóba. Vajon mi volt előbb: a hal vagy a gyűrű? Mikor éljük át mindezt? Ezeket a kérdéseket feszegeti az alkotás. A Los Angeles-i fesztivál hosszú évek óta az Egyesült Államok legismertebb rövidfilmes megmérettetése. A mustrán a tehetségeket keresik, a művészi kivitelt értékelik, nem pedig a filmekre fordított milliókat, nem részesítik előnyben a híemelkedett. Az idei triennálé rendezői (szakmai szervező a Kulturális Alapítvány a Textilművészetért) a triennálé témájaként a kontaktust jelölték rességeket, és nem szorítják háttérbe a kezdőket. A zsűri több száz beérkezett mű közül választott és döntött. A Hal a parton operatőre Komár István. M. Nagy Richárd 1963-ban született, közlekedésmérnöki és bölcsészettudományi tanulmányokat végzett, majd 1993-ban rendezői diplomát szerzett. Tanulmányai alatt a Várszínházban segédszínészként, továbbá a Magyar televízióban dolgozott, ahol később rendezett is könnyűzenei és művészeti produkciókat. Ma is készít műsorokat, dokumentumfilmeket, irodalmi, és képzőművészeti munkákat - olvasható a honlapján szereplő önéletrajzban. meg, olyan szervező erőként, amely jelen van az élő és élettelen természetben, a társadalomban, a valóság és a szellemi világ minden elemében és szférájában". Jelen van -, vagy éppen hiányzik, tehetjük hozzák, és ez a hiány éppen olyan meghatározó a rendszer- változás második évtizedének vége felé Magyarországon, mint a valódi kontaktusok. Több száz mű szerepel a szeptember 24-ig nyitva tartó triennálé öt különböző alrendezvény részeként, anyagok, technikai megoldások sokfélesége körvonalazza a konfliktus mibenlétét vagy megvalósulásának lehetséges módjait. A fal-és tértextileket bemutató egységben több mint félszáz művész munkái szerepelnek. Majd egyötödük olyan elismert mester, akiket a rendezők kértek fel a részvételre, s akik közül néhá- nyan friss művekkel tisztelték meg a közönséget. A többi kiállított mű mintegy fele a beküldött anyagnak: A zsűri szigorúan válogatott, örvendetes, hogy így is jó néhány fiatal maradt a kiállítók között. A díjazottak sorában találunk olyan fiatalt, Vígh Krisztinát (1976), aki textil, fa, hímzés ötvözésével készítette el Deviáció című művét. A textildesign résztvevői között még nagyobb arányban szerepelnek fiatalok, ami érzékelteti, hogy noha Magyarországon a textilművészet ipari háttere gyakorlatilag megsemmisült az elmúlt két évtizedben, a kisszériás, illetve egyedi termékek tervezése továbbra is vonzó feladat maradt. Miközben az idősebbek műveinél "a kézműves jelleg és a hagyományos szépségeszmény jegyében történő gondolkodás egyértelműen meghatározó", a fiatalokat inkább a felszabadultság, a játékosság, a véletlenekben rejlő lehetőségek kihasználása jellemzi. A miniatűrtextilek, a zászlók, illetve szalagok triennáléján, amelyeket szintén másodszor rendeznek meg, nemzetközi anyag szerepel. A minitextileknél 19 ország 47 külföldi és 43 magyar alkotója valóban átfogó képet ad arról, hogy a kortárs textilművészet milyen sokszínű. Norbert Zawicza, a lódzi textilmúzeum igazgatója szerint "mintegy prolongálja az aranykort, amelyet többnyire a 70-es évekkel kapcsolatban emlegetnek a szakemberek. A zászlótrien- nálé 9 ország 9 külföldi és 22 magyar, a szalagtriennálén 4 ország 3 külföldi és 22 hazai képviselője szerepel. Ezek a számok nyilván hiányérzettel töltik el a rendezőket akkor is, ha maga a kiállított anyag színvonalas. Épp ezért gondoljunk a legtöbb kiállítót felvonultató fal- és tértextil trien- náléra. Katalógusának bevezetőjében Kovalovszk Márta írja: Reménykedjünk, hogy a zászló-, illetve a szalag kínálta gazdag kifejezési lehetőségek a következő triennálén több művészt inspirálnak majd. A rózsa egyébként is vonzó szimbólum lehet a textilesek számára: egyszerre jelzi a hagyományokhoz való kötődés és a megújulás lehetőségét, ahogyan a fődíjjal elismert Gink Judit drótbői, talált tárgyból, szögekből, papírból egyéni technikával készült nagyméretű installációja jelzi, amely "A rose is a Rose is a Rose is a Rose" (A rózsa az rózsa, a rózsa az rózsa) címet kapta. (P. Szabó Ernő, művészettörténész) ■ * Magyar filmsiker Los Angelesben RÖVID MÉRETTETÉS M. Nagy Richárd kapta a legjobb művészi rendezésért járó díjat az idei Los Angeles- i Rövtaülmfesztiválon Hal a parton című kisjátékfilmjéért, amelyet a 2006-os Isztambuli Rövidfilmfesztiválon már az öt legjobb film közé soroltak. Egy csepp emberség y Acs Irén fotóművész Én egy, a munkámmal kapcsolatos gondolatot szeretnék mondani: "A szem a lélek tükre," Nem csak közmondás, hanem a fotóriporteri munka alapja is a portréfotózásban. Az objektív ugyanis nálunk szubjektív. Egyik legszebb élményem, amikor egy árvaházban fényképeztem. Az a szokásom, a módszerem, hogy először az egész csoportot, mindenkit együtt lefényképezek, legyen a gyerekeknek jó érzése, hogy mindegyikük jelen van a képen, Összeállítottuk a csoportot, és az óvónő szólt a gyerekeknek, hogy gyerekek figyeljetek majd, most repül a kismadár. Megtörtént a fényképezés, utána a gyerekek közé mentem, és akkor nagy kiabálás kezdődött, nincs kismadár, nincs kismadár. Ekkor az egyik kislány odajött hozzám, megfogta a szoknyám szélét, fölnézett rám és azt mondta: néni, én láttam a madarat. És akkor ezt a kislányt persze külön is lefényképeztem, mert vala- hogy így kell fényképezni, hogy az ő szemén, az ő arcán látszódjon: ő látta a láthatatlan kismadarat. Fekete szeptember Ha szeptember, akkor tanévnyitó. Elsején tehát Magyarországon is megnyíltak az iskolák. Az idei tanévnek azonban mégsem a lakosságra zuhanó ártömeg, tanszer- és tankönyv ár, hanem eg)- népességi statisztika a legfontosabb, legsúlyosabb jellemzője. Idén először zuhant az első osztályos kisgyerekek száma 100 ezer alá! Ez teszi igazán a magyar közoktatás történetének fekete szeptemberévé az idei szeptembeit! Meg a határon túli magyar nyelven oktató iskolák számának minden évben, lassú, sunyi, észrevétlen módon, egy-kettővel való csökkentése! Meg az emigrációban lassan már teljesen eltűnt, egész hetes magyar iskolák! A fekete szeptember alkalmából kesernyésen üdvözöljük minden tettre képes magyar illetékes lelkiismeretét, bárhol a világon! (ED.)
