Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)

2006-08-18 / 265. szám

2006. AUGUSZTUS 18. IC ULTURA MAGYAR SZÓ —A HÍD 15 U Utazás otthoni karosszékben ülve 3. DUNAI FOTÓPARÁDÉ A cím igaz. Vajda Márta, a pécsi és a szegedi Nemzeti Színház későbbi vezető színésznője, a Tenkes-film Székely Veronikája, Tenkes kapitányának a szeretője volt. De ez nem titok, erről is szól a film. Földessy Dénes Mészáros László fotóművész A Du­na című albumával zárjuk az Officina Kiadó fotóalbum sorozatának bemuta­tását. Maga e folyó kilenc ország men­tén 2860 kilométer hosszan mutatja be Európa közepét, a német Feketeerdő hegységet a Fekete tengerig. Közhely, de egy fotóalbumot látni kell, illetve csak látni érdemes, leírni, elmondani - nehéz! Színkompozíciói, lefényképezett épületei, állatai, tájai hűen tárják fel a Duna folyót és kör­nyezetét, s így a lelkét is, ezt a Duna menti emberek állíthatják a leghitele­sebben. Azt azért e helyt is le kell írni, hogy reméljük, egyszer elmúlik a pártállami görcs, a könyvkiadókba beidegződött tilalom tudata. Vagyis az immár hat­száz kisebb-nagyobb, de inkább kisebb méretű-pénzű könyvkiadó cég közül, valamelyik ki mer adni egy nem cson­ka, hanem teljes magyarországi fotóal­bumot. Idézetek A Duna című album bevezetőjéből: "Miért olyan izgalmas ez a folyó, hogy ismét könyvet kell készíteni róla? Mert izgalmas, az nem vitás. Ezt az is bizonyítja róla, hogy Dunát lehetne re- keszteni a róla szóló irodalomból." "Sokarcú a Duna, partjain sokarcú az ember A víz mindenütt szép, ott is, ahol vad, ott is, ahol szelíd. Mindenütt szép az ember is . Ott is, ahol vad, talán ott is, ahol szelíd. De csak, ha ismerjük. Fs nem lehetünk ott mindenütt, nem ismehetünk, így nem is szerethetünk mindenkit. Ebben segíthet ez a könyv. A megismerésben." "Salus respublicae Danubius - A köztárság üdve a Duna - hirdeti Augustus császár kétezer esztendős ér­mének felirata." Száraz Miklós György író az album szövegét esszé műfajban írta, a négy­száz fotóremek aláírását pedig ő és Mé­száros László. Az Officina felelős ki­adója Balogh Katalin, szerkesztő E.Csorba Csilla, műszaki szerkesztő Szentirmay Katalin. A kötet magas színvonalát biztosította a Fotomec. To­rino képfeldolgozása és a gyulai Dürer Nyomda nyomása és kötése. Képeink csak a fotóparádé zsenge jele. 1. Neuburg an der Dunau reneszánsz kastélya 2. Dévény vára, Pozsony és Bécs között: Porta hungarica, a Magyar Királyság nyugati kapuja. 3. Dunai szürkegém. Egy csepp emberség Döbrentey Ildikó meseíró Ifjú korom óta kísér Székely Já­nos gondolata a Kísértés című regé­nyéből, amely így szól a kísértésről: "...te úgy állsz itt a világban, mint a kisgyerek, akit üzenettel szalasztot­tak át a szomszédba, és mire odaér, már nem tudja, hogy miért küld­ték." Mindannyiunkat küldtek ide a Földre valamiért. Alighanem éle­tünk legnagyobb pillanata, amikor rájövünk, hogy küldetésünk van. De mi az?! Hogy ezt megtudjuk, vissza kell találnunk oda, ahonnan érkeztünk: a forráshoz, s ott meg kell kérdeznünk és meg kell halla­nunk még egyszer, hogy mi a fel­adat. Sokan egész életükben keresnek, de talán nem jó helyen kérdezős­ködnek, bedőlnek minden féle út- mutogatásnak - és nem találnak visz- sza. Vannak, akik nem keresnek, csak sodródnak, egész életükben, panaszkodnak, kiszolgáltatottak, kétségbeesettek. És vannak, akik fá­radhatatlanok, tanulnak, kutakod­nak, szívósan haladnak - viszszata- lálnak. Fs megkérdezhetik akkor, már nem mint holmi cseléd, mert "nem a szolgaság lelkét kaptátok", megkérdezhetik értő füllel, tettre készen: mi a feladat, mit tegyek? És megkapják a választ, sőt, meg­kapnak mindent, ami a feladat telje­sítéséhez feltétlenül szükséges. A Nagy Feladat egyébként egyszerű: egymásra vagyunk bízva: Fs min­den küldetés ezen a Nagy Feladaton belül zajlik. Csodálatosan gazdag és izgalmas a világ, tele tennivalóval, érdemes kutakodni, hogy rátaláljon ki-ki a maga küldetésére. Günter Grass beismerte, hogy a Waffen SS tagja volt Berlin, 2(X)6. augusztus 12. Az irodal­mi Nobel-díjas német író, Günter Grass beismerte, hogy tizenhét évesen az egykori náci párt fegyveres alakulatá­nak, a hírhedt Waffen SS-nek a tagja volt. A 78 éves író, akinek Magyarorszá­gon is számos könyve jelent meg, de leg­inkább a XX. század egyik legkiemelke­dőbb irodalmi alkotásával, a Bádogdob­bal azonosítják, a Frankfurter Allge­meine Zeitung című lapnak adott inter­jújában először beszélt arról, hogy a má­sodik világháború utolsó hónapjaiban behívót kapott a Waffen SS egyik pán­célos hadosztályába, amely az akkori cseh- és morvaországi protektorátusban teljesített szolgálatot. Grass minderről részletesen beszá­mol önéletrajzi naplójában, amelyet a göttingeni Steidl kiadó a tervek szerint szeptemberben jelentet meg, az író azonban már előzetesen, a tekintélyes konzervatív lapnak nyilatkozva - hat­vanegy évvel a háború befejeződése után - felfedte a titkot. Szavai szerint "ki kellett adnia magából" a történteket. Az interjúban az író beszélt arról, hogy annak idején, tizenhét évesen sem­mifajta bűntudatot nem érzett, később azonban növekvő szégyen nyomasztot­ta, s évtizedeken keresztül ezért válasz­totta a hallgatást. Noha a Waffen SS tagjaként egyetlen lövést sem adott le, s - úgymond - közvetlen felelősség nem terheli, a közvetett felelősség mind a mai napig szinte elviselhetetlen terhet jelentett számára. Ezért döntött úgy, hogy megírja önéletrajzi regényét, mert - mint fogalmazott - "végre ki kellett ad­ni magából a történteket." Az eddigi ön­életrajzi írásokból Günter Grassról any- nyit lehetett tudni, hogy 1944-ben lég­védelmi kisegítő munkaszolgálatosként kapott behívót, majd Bajorországban amerikai hadifogságba esett. Günter Grass évtizedek óta a német szociáldemokrácia egyik legkiemelke­dőbb személyiségének számít, aki mű­veiben mindig is azt hirdette, hogy a múlttal való szembenézést nem lehet megkerülni, mert - mint egy interjúban fogalmazott - a múlt újra és újra utoléri az embert. írásaiban szinte mindig a há­ború és a totalitárius erőszakuralom ret­tenetét ecsetelte, az utóbbi években pe­dig mind gyakrabban és hangosabban hallatta szavát időszerű politikai kérdé­sekben is. A mai Németországban nem a szélsőjobbot tartotta igazán veszélyes­nek, hanem a politika tehetetlenségét a gazdaság diktátumával szemben. A kö­zelmúltban tartott berlini PEN-kon- gresszuson pedig élesen bírálta George Bush amerikai elnököt és Tony Blair brit miniszterelnököt általa ostobának és rövidlátónak tekintett politikája mi­att, elítélve az iraki háborút. A világhírű német író beismerését va­lamennyi német lap címoldalán közölte, írótársa, Walter Kempowski azt han­goztatta, hogy a beismerés - mint fogal­mazott - kissé megkésve történt. Kempowski ugyanakkor védelmébe vette Grasst, idézve azt a bibliai mon­dást, hogy csak az vessen követ rá, akit semmilyen bűn nem terhel.

Next

/
Oldalképek
Tartalom