Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-07-28 / 262. szám
2006. JÚLIUS 28. Irodalom - Mozaik magyar szó-a híd 29 több száz méterre lehetett hallani ormótlan bakancsa talpán a szögek zenéjét. Most is azon a helyen, ahol már letisztították a havat, kopogása messzire elhallatszott. Utálta ezt a cipőt, több okból is. Először, mert túl nehéz és rette* Kaprinyák Gyuláné Háromszínű zászló Éhes hollók karmai között Sápadt, megtépett arcok, S nem múlnak el a harcok. Törökök, tatárok, oroszok Sorakoznak az ágyúk mögött. Hej, de sokat szenvedett S gyalázták a rossz emberek, Kicsinyét-nagyját a magyar népnek. Tisza menti harcokban De sok vér folyt a folyóban. Városok-határok elpusztulnak, Már csak lázadást és vonaglást Érzünk napi imánkban, Hittünk és hiszünk a szabadságban, Országunk győzelmes hatalmában. Fenn, a magas kék ég alatt Vidám madarak éneklik A felszabadulás ünnepét. Feltűzik a kokárdát A magyarok háromszínű zászlóját. netesen nagy, így kapcákkal tömötten is vékony lábai ujját minduntalan feltörték, nem beszélve a sarkairól, melyekre fájdalmas hólyagokat nyomtak, másodszor, mert a mama televerette szögekkel, hogy tovább tartson, ne kopjon el olyan hamar, pedig ő már a harmadik gazdája. Lajostól örökölte, és már ő is használtan kapta. Harmadszor, mert csúfolták miatta a társai, még az is, akinek ilyenre sem tellett (nem is hitte volna, hogy náluk még szegényebbek is vannak) még az is heccelte.- Tessék! Tessék! Ki kopog? Fáradjon be! - kántálták kórusban. Legszívesebben hozzájuk vágta volna, ki sem kell fűznie, csak megemelni a lábát jó magasra, majd jót lendíteni rajta, és az olyan messzire tud pattanni, hogy a legtávolabb állót is megcsapja. Tudja már, nem egyszer kipróbálta. Mindig meg is bánta, mert felkapták a fiúk és messzire szaladtak vele, ő meg fél lábon ugrándozott utánuk. Volt azonban mindkét csoportban két társa, akik védelmükbe vették. A lányok közül Kata, a barátnője nem egyszer csak megjelent, a többi máris leállt a gúnyolódással, szólnia sem kellett. Igaz, hogy két évvel idősebb volt, de az egész megjelenése tekintélyt parancsoló. A fiúk közül meg Jóska, az aztán az öklével teremtett rendet, ha kellett. Tőle féltek, pedig csendes, szomorú, amolyan magának valónak tűnt. Egy dolog viszont mindjárt kihozta a sodrából - ha Erzsikét csúfolták. Akkor nem kegyelmezett senkinek. Ballagott végig a keskeny parkon át, mely egy kis patak felett ívelt, kettészelve a falut alvégre és felvégre. Imádott itt leülni főleg nyáron és hazafelé menet. Órákig nézte a csörgedező kis keskeny medrű vízfolyást, ahogy ő nevezte "patyót". Átlátszó, tiszta vizében a hídról ienézve számolta, hány béka ugrik be a partról, vagy az itt-ott napfürdőző, fürge gyíkok surranását menekülve, hogy össze ne tapossák, látta köröm nagyságú ebihalak ficánkolását. Olyan csendes, békés volt minden. Sokszor elképzelte, hogy lent él a víz alatt, egy csodálatos tisztáson áll a házuk, sárgás, tűzpiros tetővel, körülöttük a zöld fűben millió-egy sokszínű virág. Minden olyan üde, bársonyos, sok-sok állat, őzike meg mókus velük együtt felmásznak egy hosszú-hosszú kék színű létrán, a felhőből kikandikálnak, és mit látnak. A kis hidat, mely korlátja korhadozott sötétbarna, minden por és szürkeség. Gyorsan visszamásznak oda, ahol fénylik, ragyog minden és színek, színek, kék, zöld, sárga, piros, sehol egy fekete vagy szürke. Kata is meg szokta tőle kérdezni a kúton vasárnap reggel, mikor vederbe töltik a vizet, egy kicsit el is pancsolgat- nak, meg jókat nevetgélnek.- Látom, jó kedved van, mit álmodtál? - és Erzsiké ráfelelt.- Színeset! Most állt a kúton, csak addig, míg1 ócska kis szövetkabátját a derekánál' szorosabbra kötötte, így hátha nem tud annyira befújni a hideg szél. Lábnyomokat fedezett fel a hóban. Beleillesztette a sajátját - rögtön tudta, hogy ezek nem lehetnek másé, csakis a Jóskáé, azé a fiúé, aki őt mindig megvédi, akivel együtt járnak iskolába, már amikor mehetnek. Nekik ugyanis dolgozniuk kell, ha tetszik, ha nem. Nem számít, hogy még gyerekek, hogy még nagyon gyengék, mit sem számít, ha esik, ha hóvihar van. Hajnalok hajnalán nekik menniük kell. FOLYTATJUK Fizessen elő a Magyar Szóra! Töltse ki szelvényünket MOST, és postázza! Magyar Szó - A Híd megrendelőlap □ egy évre □ fél évre □ negyedévre □ money orderen D csekken Magyar Szó - A Híd számára Előfizetés NY City USA Külföld Egy évre $40 $40 $45 Fél évre $20 $20 $26 Negyedévre $13 $13 $20 Cím: Magyar Szó - A Híd 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 3711 Név:.................................................Tel.:......................................... Cím:.............................................................................................................................................................. Kérjük jelezze, ba a csekk részét vagy egészét adományként küldi újságunknak! Balázs Mikes ^ w ^ Szeress (Love me tender) A I. Nem tudtam, hogy a rózsa, olyan szép, mint Te. Nem tudtam, hogy száráról én szakítom le. Nem láttam a koronát csillagok fején, hogy a szíved itt csillog g. a szívem helyén. * II. Nem szabad, hogy szeressél, ahogy más szeret,- az én szívem vérző szív s nem egy képkeret. Ha csókjaid tengerén egyszer meghalok, úgy szeressél Angyalom, mint az angyalok. III. Ne hordjad a gyűrűmet, gyűrűsujjadon,- hordjad azt a szívedben, szívemből adom. Nem tudom, hogy a mennyben van-e szerelem? De a gyűrűd velem lesz, fenn a szívemen. ____________2006. június 17.
