Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-02 / 255. szám
2006. JÚNIUS 2. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Pünkösd üzenete Rédey Pál Van valami misztikum, mégis különös véletlenszerűség abban, hogy a ma Közel-Keletnek nevezett, szinte azonos földrajzi térségből, Föníciából és Galileából kapta kontinensünk két legnagyobb élményét. Az egyik mélyen a mitológiai világba vezet. Időszámításunk előtt mintegy kétezer évvel élt Föníciában egy szépséges hercegkisasz- szony, EUROPE. Tőle kapta kontinensünk a nevét! Kétezer évvel utóbb a szomszédos Galileában élt egy "királyfi", JÉZUS. Tőle a vallását. A kettő között csupán annyi az összefüggés, hogy földrajzilag arasznyira van egymástól a két hely. E sorok nem Jézussal szándékoznak foglalkozni, hanem annak a vallásnak a történetével, amely nevéhez fűződik. Lévén pünkösd június 4-én, s pünkösddel kezdődik az egyház történetírása. Bár alapítójának volt egy titokzatos utasítása, miszerint néhány ágrólsza- kadt tanítványa "tanúja legyen Jeruzsálemben, Júdeábán, Samáriában a föld végső határáig", de ez nem predisztinál- ta a mozgalmat arra, hogy Európa vallása legyen. E néhány szó csupán jogosítvány lett ahhoz, hogy átlépjék a szőkébb provincia határait, s világgá kürtöljék az "üzenetet", a Messiás evangéliumát. Tarsolyukban a szegénységen kívül más nem volt, lelkűkben azonban parázslott a megfeszítés tragikus élménye, feltámadásának látomása és a szavak, amelyeket az "Úrtól vettek". A szót igének nevezték, a mestert Krisztusnak, s elvárták, hogy aki hallja az igét, örömre fakadjon. Az öröm vallását hirdették. írott üzenettel nem rendelkeztek. Nem akadt közöttük egy Plutarkhosz vagy Suetonius, aki a "nagy ember" életét, gondolatait leírta volna. A puszta szó erejével indultak hódító útjukra, s csak évtizedekkel később születtek meg a becsületes krónikák, az evangéliumok életrajzai, a sok egyenetlenséget tükröző szent iratok, amelyek elsőrenden a Nazaretiben vetett hitet tolmácsolták. Az idő egyebekben az új vallásnak kedvezett. A megdönthetetlennek vélt birodalom épületén a jó szem észrevette a repedéseket, a tartópillérek rogya- dozását, az erkölcs, jog és hit tátongó réseit valami új dologgal kellett betapasztani. A durva erőszakot könyörületes- séggel. Az egyéni önzést áldozatkészséggel, a korrupciót szerénységgel. Az általános embertelenséget testvéri szolidaritással - vagyis krisztusi eszmékkel. Az első időben, mint minden új eszmével, hadban állt a régi. A mozgalom passzív rezisztenciájának nemcsak kritikát, de egyfajta új hatalmat sejtett. Jól! Birodalmi üldöztetéssel próbálták elejét venni térhódításának. Ellenben e pasz- szív rezisztencián elvérzett Néró vagy Diocletanius módszere. A vértanúk hosszú sora, nagy korszakai csak növelték a Jézusba vetett hitet, s egyre vonzóbbá tették a szelíd tanokat. A nagy üldöztetések utáni csendesebb évtizedekben miközben Nagy Konstantin alatt a birodalom hivatalos vallás lett, élte a kereszténység legnagyobb válságát. A most már "hivatalos vallás" értelmetlen teológiai viták kaotikus zűrzavarába süllyedt. Az egyetemes zsinat, amely 325-ben Niceában összeült, azért említendő meg, mert itt formálódott olyanná a kereszténység, ahogvan azt ma általában ismerjük: vagyis trinitáriussá, szentháromságvallássá. Nagynevű teológusok rakták le tudományának alapjait, mint Szent Ágoston vagy Szent Benedek, névtelen s neves misszionáriusok úttalan utakon, sötét erdőkön, mocsaras vidékeken keresztül törték az utat a barbár szívekben és vitték a Názáreti szelíd tanait, hogy emberi együttélésre, civilizációkra alkalmassá tegyék a vad népeket. Ezt tette Bizánc is a hozzá közelebb eső régiókban, a Balkánon s az orosz sztyeppéken. Több-kevesebb sikerrel. Ám az ezredforduló körüli években kereszténnyé lett Európa. Hogy időközben súlyos hibák és torzulások adódtak ez egy világszervezet esetében természetes. Ä túlzott centralizáció, az ellenvéleményekkel - eretnekséggel - szembeni türelmetlenség, valamint a reformoktól való páni félelem mind megannyi hiba súlyos forrása. Tény viszont, hogy 1056-ben a keleti és nyugati egyház, megelégelve a nézetkülönbségeket, szakított egymással. Európában viszont küzel a tűzhöz, elindult valami, amit kizárólag európainak és bizonyos mértékben kereszténynek mondunk: a humanizmus és a reneszánsz (XV-XVI. sz.). Lehet ujjal mutogatni a reneszánsz pápákra, a szabados, feslett életstílusra, de letagadni, hogy árnyékukban a világirodalom és képzőművészet remekei, Európa és a világ csodái születtek, azt nem. De európai ügy volt a szent inkvizíció is (XII-XVI.) az eretnekek kiirtásának, a kínzásoknak, autodaféknak - eretnekégetéseknek - ügye. Több tízezer áldozat van feketelistán, s aligha ment végbe mindez a Názáreti szándékai alapján. Ezt kell aláhúznunk a vallásháborúkkal s egyéb szigorú intézkedésekkel kapcsolatban. Ez az elnagyolt vonásokban rajzolt egyháztörténet is egy-két dolgot világossá tehet. Azt többek között, hogy a kereszténység Európa vallása lett, s ott eresztett mélyebb gyökereket, ahol az európai ember megjelent. De ma időszerű intézmény-e az egyház? Kielégíti-e a modem idők igényeit? Vagy túlhaladott az üzenete, és valami másra van szüksége Európának, az emberiségnek? Szüksége van-e egyfajta metamorfózisra, hogy a kontinens modem igényéit kielégítse? Keresztúri Márlv Rabmadár Oly keveset éltél, Máris elmentél... De szellem világodból Hű segítő lettél. Életed delén, A háború mezején Távol otthonodtól. Egy barna lány rád gondol. A béke hazahozott, A lány rád ragyogott. Vállalt fogságodba ő béklyóba fogott. Szárnyaló rabmadár, Öröme rövid már. A betegség kulcsra zár. A fáradt szív, most megáll. De szellemed hazajár Szerelmed visszavár.-Nincs több harc, nincs több zár Szabad vagy, - szállj madár - !------------------—----------ifi Kaprinyák Gyulánk Legyen a hit mindig velem Elem egyszerű életem hazámtól távol, idegenben vidám lelkem épségében, mert magyar lévén erősnek születtem és az erőm nem hagy el a világ-végén sem Örül szívem, hogy élhet ma ki tudja mit hoz a holnap oly sok hazátlan búcsút vesz. Uram, szereteted ne lankadjon el, legyen a hit mindég velem add, hogy ezt örökké érezzem öregedő, magyar szívemben.
