Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-07-21 / 261. szám
18 MAGYAR SZÓ —A HÍD 1*^ JL>( Jtírf í*j" í ** 2006. JÚLIUS 21. Balajthy Ferenc % Árpád fejedelem, a honfoglaló Királyi város 2000 Fordul a naptár, az évezred, éled az ólet, élvezzed! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Történelem a szép szívekben, hőn érző lélek megrezzen. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Bronzban királyok aránylanak, áttüzesednek a várfalak. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Ország almája a főtéren, Romkert vigyázza oly régen. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! ős kövek közt Anna-kápolna, száz ezüst galamb ápolja. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Pelikán udvar néz az égre, Világharang fut elébe. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Lépcső utcán a török szökött, Borynak várán füstködök. Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Ügy törhet a világ a jóra; mindenütt lesz Virágóra! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Fordul a naptár, az évezred, éled az élet, élvezzed! Boldogság fényével határos, örvendezz királyi város! Várkonyi István A Árpád-házi szentek Ot magyar csillag mennyei fényben tündököl szentek közösségében! Árpád-háziak, királyok, szentek Ok, kik égi trónust érdemeltek, mert életük oly tiszta s csodás volt, elbűvölték az egész világot: István, Imre, László és Erzsébet, s Margit - mind-mind királyi felségek! Ezredéve, hogy védőink lettek. Velük nyer üdvöt a magvar nemzet! TITTTTTTTTTHTTTT^ AAAAÁAAAAAAAAAAAA Az Árpád-házi szentek Feiner György Nagy megtiszteltetés számomra ennek az előszónak a megírása, mivel sem képzőművész, sem művészettörténész nem vagyok. A szépnek, a jónak a meglátására azonban, egy magamfajta író ember mindig is nyitott. így fedeztem fel Simon M. Veronika festőművész alkotásait a Délibáb című irodalmi-művészeti, majd a Kláris című irodalmi - kulturális folyóiratban. Később - örömömre - személyesen is megismerkedhettem a festőművésznővel és alkotásaival. Amikor csak módomban áll részt veszek kiállításainak megnyitóin, ahol minden alkalommal újból és újból megragad festészetének sokszínűsége, téma- és színgazdagsága. Képeiből - legyen az életkép, tájkép, portré avagy csendélet - a művészi alkotó szeretet sugárzik. "A dolgok szépsége a szeretetben árad" vallja Anatole France-hoz hasonlóképpen. "Képei híven tükrözik alkotójuk tiszteletét és szeretetét az Élet, az Ember és az őt körülvevő Természet iránt." (Somossy Katalin). Akik figyelemmel kísérik munkásságát, tudják, hogy egyre több felkérést kap egyházi személyiségek portréinak elkészítésére. Eddig közel húsz ilyen képet festett. Apor Vilmosról, az egykori gyulai plébánosról, hat portrét készített, amelyek a gyulai, a székesfehérvári, a csongrádi, a segesvári, a szolnoki és a nagyváradi katolikus templomok mellékoltárképei lettek. Majd két Pázmány Péter portré, Prohászka Ottokár, Kaszap István, Boldog Pio és a Boldog Gizella arcképek megfestése következett. 1999. szeptemberében Dr. Takács Nándor megyés püspök szentelte fel a művésznő "Szent Család a Kárpát-medencében" című festményét, amely a magyar államiság keletkezését ábrázolja. Az időközben elkészült Szent Erzsébet és Szent László portrékkal kiegészült az Árpád-házi szentek sora, mely képekből a hit és a művészet sugárzik. Életsorsukban sok a közös vonás. Nem értéktelen földi javakért éltek, valamennyiük életét a szeretet vezérelte. Az isteni szeretet és a haza szeretete, mely legyőz minden földi örömöt, félelmet és gyötrelmet. Akadályt nem ismerve törnek a legfőbb Cél felé: az Istenhez... A Szent István kép markáns vonásiból erő sugárzik felénk, megfontoltság és határozottság. De szigorú tekintete azt is elárulja, hogy tudatában van minden reá háruló felelősségnek. Mindezek ellenére igazságos, irgalmas, jámbor, békeszerető, szükség esetén béketeremtő uralkodó volt. Életét a példamutatás jellemezte. Haláláig népe kereszténnyé tételén buzgólkodott, az Égi Király alattvalójának tekintette magát. (1083-ban avatták szentté.) Szent Imre tiszta, szűzies arcát fiatalság és derű hatja át. Sugárzó arccal néz ránk, nyílt, tiszta, gyönyörű tekintete magával ragad, ő a szelídség megtestesítője, a szűzi élet mintaképe. Lelki erényeit Istennek szánta. (Szentté avatása 1083-ban történt, mint apjáé, István királyé.) Szent Lászlót lenyűgöző külső jellemezte. Alakja egybekapcsolódik kora királyeszményével. De ő nem irodalmi hős, hanem eleven valóság. Megnyerő, tiszteletet parancsoló tekintete lebilincselő. Közreműködött, Szent István és Szent Imre kanonizálásában. (1192-ben avatták szentté.) Szent Margit a vászonról egyenesen a szemünkbe néz, valami földöntúli körforgásból tűnik elénk, ártatlan, üde arcával. Ajkai, arcvonásai, előkelőén, királyian finomak, szemeiből szomorúság, fájdalom és a lélek tisztasága árad felénk. Tudjuk: élete engesztelő áldozatul rendeltetett az országért. Kétszer lett volna alkalma fogadalmát megsemmisíteni, de ő erre nem volt hajlandó. (1943-ban avatták szentté.) Szent Erzsébet a szegények és a betegek gyámola volt. A híres rózsa legenda ékes bizonyságát adta felebaráti szere- tetének. Élénk, temperamentumos, böjtölő, az adakozásokban korlátokat nem ismerő asszony volt. Menhelyet alapított, ahol néhány társával maga ápolta a betegeket. (1235-ben avatták szentté.) "A nagy művészeknek nincs hazájuk." írja Musset. Simon M. Veronika nevét, munkásságát a sokak által látogatott tárlatokon bemutatott képei hazánk határain túl is imertté tették (Erdély, Franciaország, Anglia, Németország, Olaszország, Szlovákia, USA, Lengyelország), és az általa megfestett Árpád-házi szenteket megismerheti egész Világ. Szilágyi Kiss Margit Év - század - ezredforduló (részlet) Csendesen jött el, nem volt nagy zaja, Fölöttünk áthajolt az éjszaka. Nem állt meg az óra pillanatra sem, Az éjben az idő tovább pergett. Mint a gyors hegyi patak folyt tovább, p Évezredes útjában meg nem állt. Átrepült felettünk észrevéden, Az ezredforduló, s tovaröppent. Nem állíthatja meg senki az éjt, Nem foghatja fel a patak vizét, Csobog a víz minduntalan, Óra mutatója éjfélt mutat Városszéli csendes templomban, Bágyadt éji lámpafények gyúltak. Éjféli misére csendesen eljöttünk, Az ezredfordulót imával köszöntjük. Amikor az óra mutatója, Ma éjjel az éjfélt mutatja, S az éjféli harangszó megkondul, Az elmúlt ezer évért Te Deum! az Szántai Sándor Királyi nép (az Árpád-hazi királyokról) VU1-5 n?nyí Vágtató, szilaj lovasok jöttek s megállva Völgyet, bércet, hegyet járta át szemük És beleteremtődve a tájba Az erő, yíl volt megtartó gyökerük. Zúgó folyók zengték: itt kell maradni! Ki a múltba réved, szívében lázad. Földet forgatni, s a lélekre hatni: Épülnek itt templomok, székesegyházak... Hatnak ránk népek énekei, mondák, Velence tükrein fények verődnek, Királyaink szabják meg létünk sorsát Megyék, városok, falvak teremtődnek. Tetteinkkel üzenünk: itt él egy nép, És a világ felfogta, tanulja, érti Az ÁRPÁD-HAZI KIRÁLYOK nevét...
