Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-07-07 / 259. szám
12 MAGYAR SZÓ —A HÍD ___________________TUDOMÁNY___________________________ __________________2006. JÚLIUS 7. U Mikor lesz a következő pólusátfordulás? FELFORDULÓ FÖLD Régi angol hajónaplók bejegyzéseit felhasználva vizsgálták a mágneses térerősség időbeni változását, a mágneses pólusok vándorlását a Leedsi Egyetemen. A Science hasábjain közölt elemzésük értékes adalék a pólusváltás sokat vitatott kérdéséhez. Röviden Még többet késik az Office 2007 A belső teszteket és a második béta változattal kapcsolatos felhasználói visszajelzéseket látva a Microsoft átütemezte az Office 2007 kiadásának időpontját 2006 végére. A cégek eredetileg októberben hozzájutottak volna az új irodai programcsomaghoz. A második béta változatot eddig több mint 2,5 millióan töltötték le, és eddig 13 millió visszajelzés érkezett a szoftverrel kapcsolatban. A megjelenés pontos dátuma egyelőre nem ismert, (index.hu) Minden évben eltűnik EGY MADÁRFAJ Sokkal nagyobb ütemben pusztulnak a madárfajok, mint azt eddig gondoltuk, derül ki az amerikai tudományos akadémia által a héten közzétett tanulmányból. Ha ilyen ütemben folytatódik a madárpusztulás, a 21. század végére a ma ismert madárfajok 12 százaléka kihalhat. Jelenleg kb. 10 000 madárfaj ismeretes, amelyek nagy részét 1850 után határozták meg. A16. század eleje óta összesen 130, vagyis négyévente egy faj pusztult ki. A tanulmány szerzője, Stuart Primm, a Duke Egyetem professzora szerint azonban ennél sokkal rosszabb a helyzet. A tudósok a fosszíliák alapján újabb és újabb kihalt fajokat határoznak meg, de léteznek olyan fajok, amelyeket annak ellenére nem nyilvánítanak kihaltnak, hogy élő példányukkal idődén idők óta nem találkozott senki. Primm szerint könnyen lehet, hogy évente eltűnik egy madárfaj a Földről. (MSNBC) ÓT ÉVEN BELÜL LEHETSÉGESSÉ VÁLHAT A MÉHÁTÜLTETÉS Optimista becslések szerint öt éven belül emberek esetében is lehetővé válhat a méh- átültetés, mivel svéd kutatók nemrég sikeresen hajtottak végre ilyen jellegű beavatkozást birkák esetében. Az eljárás lehetővé tenné, hogy azok a nők is kihordhassák saját gyermeküket, akik rendelkeznek működő petefészekkel, de a méhüket valamilyen okból el kellett távolítani - olvasható a Nature hírportálján, (origo.hu) 110 MILLIÓ ÉVES FOGSÁG A BOROSTYÁNBAN Paleontológusok a mai Spanyolország területén felfedeztek egy aprócska, 18 milliméter hosszú és 7,5 milliméter széles borostyándarabot, amelynek belsejében 110 millió éves pókfonalak láthatók. A Barcelonai Egyetem és a New York-i Természettörténeti Múzeum kutatói a borostyánt három vékony szeletre vágták, és megfigyelték a belsejét. Ösz- szesen 26 pókfonalat számláltak össze, ezek között több helyen összeköttetés volt. Mivel a pókok maguk sokkal nagyobb valószínűséggel dermednek borostyánba, mint a hálójuk, velük kapcsolatban több információ áll rendelkezésünkre. Már egy 400 millió éves borostyánleletből is sikerült kimutatni, hogy a benne nyugvó póknak van fonószemölcse. A legrégebbi pókfonalat 2003-ban találták Libanonban, szintén borostyánban, ez azonban mindössze egyetlen, 4 milliméter hosszú fonalat tartalmaz. Ehhez képest a mostani lelet sokkal részletgazdagabb. Az apró hálórészlet több szerencsétlenül járt ízeltlábút is tartalmaz, köztük egy atkát, egy darazsat, egy legyet és egy bogarat. A borostyánban lévő fajok közül ma már egyik sem található meg a Földön, mind kihalt, (geograplnc.hu) Július 3. 1600-ban I. Erzsébet angol királynő udvari orvosa, William Gilbert ismerte fel, hogy a Föld bolygó maga is egy óriási mágnes. Az iránytűt már az ókorban ismerték Kínában, a 13. században Európába is átkerült. A hajósok évszázadokon át úgy használták, hogy nem tudták, miért mutat egyik vége mindig északra. Mágneshegyeket képzeltek a sarkvidékre, mások úgy gondolták, hogy a Sarkcsillag vonzza az iránytűt. Gilbert óta tudjuk, hogy az iránytű a Föld mágneses pólusaira mutat. A mágneses pólus nem stabil pont, változtatja helyét, vándorol. Később arra is fény derült, hogy a mágneses pólusok időnként átfordulnak, helyet cserélnek. Az északi pólusból déli lesz, a déliből pedig északi. Vulkáni kőzetek megőrizték a megszilárdulásuk idején fennállt mágneses tér jellemzőit (irányát), és e kőzetek elemzéséből következtették ki a pólusátfordulások gyakoriságát. Eszerint átlagosan 300 ezer évenként volt pólusváltás, az átfordulás időtartama körül viszont viták vannak. Az átlagérték mögött rövidebb és jelentősen hosszabb stabil szakaszok találhatók. A legutóbbi átfordulás már 780 ezer éve volt, ezért joggal számíthatunk egy újabb pólusváltásra. A következő pólus váltás időpontja nem csak tudományos érdekesség. A Föld mágneses tere véd meg minket a Napból érkező intenzív sugárzások nagy részétől. Az átmenet idején viszont meggyengül, átmenetileg megszűnik a mágneses tér és ezzel a védelem. A mainál jóval erősebb sugárzás éri el a felszínt, pusztító lehet a hatás. A pólusváltás okát sem értjük pontosan, valamiképpen a Föld olvadt magjában zajló áramlások megváltozása okozhatja. Énnek a befolyásolása reménytelen, de a veszélyes időszak közeledtének időpontját jó lenne ismerni. A földmágneses tér erősségét 1837 óta tudjuk mérni, akkor fedezte fel C. E Gauss a mérés módját. Azóta folyamatosan csökken a térerősség, százévenként kb. 5%-kal. Ha a gyengülés tempója válto- zadan marad, akkor kétezer év múlva megszűnne a mágneses tér, és bekövetkezne a pólusváltás. A százezer évekhez képest viszont nagyon rövid a mért időszak, lehet, hogy ez a gyengülés csak kis fluktuáció, és nem egy változatlan trend jelentkezése. Ezért érdekes a korábbi időszakok történéseinek minél pontosabb feltárása. David Gubbins és munkatársai a hajónaplókból a mágneses tér lehajlására és elhajlására vonatkozó adatokat bányászták ki. A lehajlás mértéke függ a mágneses tér erősségétől és attól, hogy a földfelszín melyik pontján mérnek. Az elhajlás mértéke a földrajzi és a mágneses pólus eltérését adja meg. 1590 és 1840 közti hajónaplókat tanulmányoztak. A régi hajósok nem mindig tudták, hogy éppen merre járnak, ezért a napló adatait korrigálni kellett. Húsz évig (!) dolgoztak ezen a kutatók. A hajónaplók mellett olyan tárgyakat is vizsgáltak, amelyeket ebben az időszakban égettek ki, a lávához hasonlóan ezek is őrzik a mágneses tér jellemzőit. Gubbins szerint 1590 és 1840 között a térerősség csökkenése a későbbinél lassabb volt, mindössze 0,75% évszázadonként. A gyengülés 1860 körül kezdett felerősödni. A gyorsabb gyengülés egyik oka fordított polaritású területek megjelenése a déli féltekén, ezek 1840 előtt még nem léteztek. Mások más adatokból viszont azt olvassák ki, hogy 2500 éve jóval erősebb volt a mágneses tér, az azóta bekövetkezett gyengülés mértéke 40%-ra tehető. Néhány éve geofizikusok a pólusvándorlásból is közeli pólusátfordulásra következtettek. Száz év alatt az északi mágneses pólus 1000 kilométert vándorolt a földrajzi északi pólus felé. Ezek a kutatók 1%-ra tették a térerősség ugyanezen idő alatti gyengülését. 1999-ben a pólusván- dorlás felgyorsulását mutatták ki, ekkor 20 km/év volt a vándorlás sebessége, 2 km/éwel gyorsabb, mint az előző évben. A vándorlás felgyorsulásából a pólusváltás közeledtére következtettek. Mások szerint a pólus észak felé vándorlásából nem lehet pólusváltásra következtetni, mert a pólusnak az átfordulás előtt az Egyenlítő felé kell mozognia. Kaotikus rendszernek kell telanteni a Föld belsejében zajló áramlásokat és ezeknek a felszínen is megjelenő hatásait. Ezért nem értjük még pontosan ezeket a folyamatokat, és ezért lehetetlen ma a következő pólusváltás idejét előre jelezni. Időnként nagyon határozott állítások jelennek meg a sajtóban, de a szenzációs közlések mögött kevés a megalapozott ismeret, tény. (origo.hu) Megtalálták az elveszett ókori tranzitvárost A régészek minden bizonnyal megtalálták India délnyugati partján azt a titokzatos ókori kikötőt, amely a helyi királyságok és a Római Birodalom közti kereskedelem központja lehetett. A kutatók hosszú évtizedek óta keresték a helyiek által Vanchi-nak, a rómaiak által Muziris-nek nevezett kikötőt. Most a Shajan és Selvakumar indiai régészek által vezetett ásatások úgy tűnik, hogy az ősi kikötő a délnyugat-indiai Malabár-parton, a mai Pattanam közelében volt. A régészek azért ilyen biztosak, mert a térségben Pattanam az egyetlen olyan város, amelynek az adott korból származó régészeti leletanyaga van. Ezt jelezte már az is, amikor 1983-ban nagy meny- nyiségű római érmét találtak innen 10 kilométerre. Az indiai régészek most a helyszínen folytatják a kutatást, és jó jelnek tekintik, hogy a helyiek idősebb generációja emlékszik még arra, hogy a heves esőzések üveg- és cseréptárgyakat mostak ki a földből. A római időben többször is említett Muziris Róma és India déli része között biztosított kereskedelmi kapcsolatot. Egész mostanáig - az ókori leírásokat alapul véve - úgy gondolták, hogy Muziris a Periyar folyó torkolatánál rejtőzik, ám most a térségben teljesen egyedülállónak számító, több száz ókori mediterrán cserépdarab egy közelben található kisebb városra, Pattanamra terelte a kutatók figyelmét. A város pontos helyének meghatározásában az ősi indiai szövegek is segítették a kutatókat. Rajan Gern, a keralai Mahatma Gandhi Egyetem professzora elmondta, hogy sok utalást találtak arannyal megrakott hajók érkezésére, amelyek távozásukkor, fekete aranyat, azaz borsot szállítottak. Muziris a kor egyik legnagyobb kikötője lehetett, ahol több nemzet kereskedői, tengerészei és katonái megfordultak. Egy i.sz. első századból származó dokumentum szerint a kikötő "kitüntetetten fontos a kereskedelem számára". India és a rómaiak kereskedelme egész Nagy Sándorig megy vissza. A kutatók eddig mindig is azt feltételezték, hogy az India és Róma közti kereskedelem legfőbb szakasza az i.e. első századtól az i.u. első század végéig tartott. Az új bizonyítékok most azonban kitolják ezeket az időhatárokat. A remények szerint az ásatásokon előkerülő tárgyak sok mindenre választ adhatnak majd, és tisztázzák a kutatók által felépített kép hitelességét is. Bár Muzirist megtalálták, az továbbra is rejtély marad, miként tűnhetett el a virágzó város a föld színéről szinte egyik napról a másikra, (mult-kor.hu)
