Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-02 / 255. szám
16 MAGYAR SZÓ — A HÍD Elemző 2006. JÚNIUS 2. Azt mondta a pápa Széle László A demokráciákban gondolat- és szólásszabadság van, s ez a lelkipásztorokra is vonatkozik. Ha én pápa volnék, magam is azt mondanám, ne politizáljanak az egyházak, a papok foglalkozzanak inkább a hívók leikével, bogy azok a lelkek mmél közelebb kerülhessenek Istenhez. Végül is ez a közvetítószerep az egyházak alapfeladata. Ha viszont állam volnék, azt mondanám, nagyon is politizáljanak, demokráciában fontos, hogy mindefféle közösségei megnyilvánuljanak, biztatnám az egyházakat, végezzék továbbra is társadalmilag hasznos oktatási, karitatív munkájukat - a szolidaritás színtiszta politika nekem úgysincs mindenre erőm. Tudom persze, a "ne politizáljanak" szlogen arra szólít föl, hogy a papok, lelkészek választások idején ne prédikáljanak egyik vagy másik párt mellett, s ne legyen senki szomorú, ha nem az ő favorit ja a befutó. Ez lehet kívánalom, elvárás, de nem lehet követelmény, hiszen a demokráciákban gondolat- és szólásszabadság van, s ez a lelkipásztorokra is vonatkozik. Ha azt prédikálhatja híveinek, hogy ne lopj, vagy hogy adakozz a szegényeknek, prédikálhatja azt is, hogy a keresztény-konzervatív eszmékre alapozva jobb, becsületesebb, szolidárisabb országot lehet szervezni, mint a szociál- liberális eszmék szerint. Vagy fordítva. Persze jó szemű és jó fülű lelkipásztornak kell lennie ahhoz, hogy a mindenoldali populista tobzódásban hiteles értékeket és eszményeket fedezzen fel. De vajon kell-e félni az egyházak politizálásától? Ha igaz az, hogy inkább a Ismereden ismerősök Sztankóczy András "A miniszterelnök ki akar ragyogni kormányából, a konkurrenciának még a lehetőségét is ki akarja zárni." A kormánynévsor gyakorlatilag ismertté vált, a hivatalos bejelentésig hátralévő rövid idő éppen elég ahhoz, hogy átnyálazzuk a Ki kicsodát, elkezdjünk ismerkedni a nevekkel és megpróbáljuk megjegyezni a rengeteg új arcot, Molnár Lajosétól kezdve egészen... Molnár Lajoséig. A többiek meglepően ismerősnek tűnnek ahhoz képest, hogy egy áj reformkor küszöbén állunk, és a kormányfőhöz hasonlóan a népességben is soha nem látott reformvágy tombol. Ha trendkövető akarnék lenni, nyilván találnék erre a helyzetre is egy frappáns idézetet a Mein Kampfban, mondjuk hogy győztes csapaton ne változtass, de lehet, hogy ez eleve csak valamelyik apokrif változatban szerepel, noch dazu (ez csak benne van) ez a csapat nem is győzött. Gyurcsány Ferenc kormányzásának másfél éve semmi másról nem szólt, mint annak ígéretéről, hogy ez csupán bemelegítés, s ha nyernek, akkor majd jön az igazi kormányzás és az igazi kormány. Egy másfél évre elnyújtott kádári összekacsintás volt ez, hogy "tudom én is, milyenek ezek itt körülöttem, de hát értsétek meg: a pártot is meg kell még nevelnem és nem is tudtam a semmiből hirtelen náluk jobbakat leakasztani". Ezek után az új kabinet 12 minisztere közül mindössze egy meglehetősen arrogáns fül-orr-gégész az egyeden, aki sem miniszterként, sem államtitkárként nem köthető a Medgyessy- vagy a Gyurcsány-kormányhoz. (Egy új külügyminiszter még javíthatna az arányon, de erre kicsi az esély, és amúgy is megszoktuk már, hogy Magyarországnak nincs külpolitikája, s hogy a kormány az EU megfejésén kívül alapjában véve semmit nem gondol a körülöttünk lévő világról, ami tulajdonképpen kész szerencse, mert bármilyen más hozzáállásból esedeg cselekvés következne, ami ezzel az apparátussal úgyis óhatatlanul kudarcba torkolna.) Ha tehát kizárjuk azt a lehetőséget, hogy eddig életveszélyes fenyegetésekkel tartották távol a kormánytagokat attól, hogy az alkalmasság legcsekélyebb látszatát keltsék, akkor vajon mi lehet az az ok, amely miatt Gyurcsány továbbra is maga mellett akarja tudni Lamperth Mónikát és társait? Az én személyes ösz- szeesküvés-elméletem szerint a névsor egyértelműen drogliberalizációs áttörést sejtet: lehetővé kell tenni, hogy a kreativitás és a tettvágy növelése érdekében a kabinetülések ezentúl közös kokainszippantással kezdődjenek. Ha a bátorság jelszónak ezt az értelmezését nem fogadják el, akkor hasonlóan szürreális magyarázatnak ott a kormányfőé: az MSZP- ben erős bázissal rendelkező miniszterekből álló kormány könnyebben átviszi a párton a népszerűden intézkedéseket. Világos: Somogyi Ferenc és Petrétei József tehát nem csak színes egyéniségek, XVI. Benedek: a papok ne foglalkozzanak politikával Varsóban tartott misét XVI. Benedek pápa a Pilsudski téren, ugyanott, ahol 27 éve, a pártállami Lengyelországban elődje, II. János Pál. A pápa már látogatása első napján beszélt arról, hogy az egyháznak távol kell maradnia a politikától. "Legyetek a hívőké!" - mondta. Az üzenet állásfoglalás, a lengyel keresztény-konzervatív kormányzó pártok és az egyházi vezetők ugyanis az állam és az egyház összefonására törekszenek. Ez a politikai szándék éles közéleti vitákat szült Lengyelországban. XVI. Benedek - a helyzetre való utalásként - kijelentette: "A hívők csak azt várják el a papoktól, hogy az ember és az Isten találkozásának legyenek a közvetítői. Nem követelhető egy paptól, hogy gazdasági, építészeti vagy politikai szakértő legyen." (magyarbirlap.hu) konzervatív oldalt pártolják, és a hívek között is többségben vannak a jobboldalhoz húzók, akkor a baloldal ötből három győzelme vagy azt jelenti, hogy nem igaz a kampányvád, vagy az egyházak ugyancsak gyenge hatékonysággal művelik. Azt hiszem, a kettő együtt adja ki az igazságot. Egyfelől a direkt kampányolás létezik ugyan, de nem általános, másfelől az egyházak befolyása a társadalomban jelentősen csökkent. Az egyházak figyelme azért is fordult megint az e világi dolgok felé, azért segítik a rászorultak e világi életét, mert csökkent a túlvilági élet iránti érdeklődés. Persze nemcsak a mennyországot érzik messze az emberek, hanem a most ígért új Magyarországot is. Túl kicsi a hitel, és persze túl sok a tapasztalat. En az "egyházi kártyát", bevallom, nem is értem. Az állam és az egyház szétválasztása visszavonhatadanul megtörtént, sőt a szocializmus évtizedeiben az egyházakat nemcsak az államtól választották el, hanem javaiktól is. Az egykor oly gazdag és nagy befolyású klérusnak ma semmilyen világi hatalma nincs, olyhanem párttámogatottságuk jelentős. Alighanem titokban börtönőr tagozat alakult az MSZP-ben. Ez a magyarázat azért sem jó, mert Gyurcsány jelenlegi helyzetében szinte bármit át tudna vinni pártján egyedül is, sőt akár még egy olyan új pénzügyminiszterrel is, aki ugyan lehet, hogy nincs annyira beágyazódva a pártba, mint Veres János, ellenben képes olyan költség- vetés készítésére, amely íróasztala elhagyásakor legalább még matematikailag megvalósíthatónak tűnik. (Ha már matematika: egy rövid kitérővel emlékezzünk meg Fodor Gáborról, akit párttársai minden szóba jöhető pozícióból épp a szükséges szavazatszámmal golyóztak ki, de még mielőtt hozzám hasonlóan azt gondolnák, hogy Orbán és Mikola mellett Fodor lett a legfőbb ellenségkép az SZDSZ vezetése szemében, idézem Horn Gábort: ez az egész "nem Fodor személyéről szólt". Ha nem, hát nem, a végeredmény így is az, hogy ennyi második hely után Fodor Gábor nyugodtan nevezhető a szabad demokraták Güttler kor még arra sincs pénze, hogy templomait az összedőléstől megóvja. Lehet, hogy sokak szemében az egyházak léte, a vallásosság merő anakronizmus, de akkor nem kevésbé az a harcos antiklerika- lizmus sem, hisz olyan hatalom ellen hadakozik, amely már régen nem létezik. Miért élnek mégis ilyen erős antikleriká- lis érzelmek? Talán mert sokan úgy vélik, az egyházak lelki befolyása még mindig nagy, sőt az állami támogatások kiharcolásában is meglehetősen maguk felé hajlott a kezük, s oktatási, szociális, egészségügyi intézményeik előnyt élveznek a világiakkal szemben. Ez persze nem igaz, az állam és egyház közti tárgyalásokon ugyanis nem az egyházak kezének hajlása volt a meghatározó. A látszatot az okozhatja, hogy az állam a törvényben foglalt kompenzációkat kénytelen megadni - ezt az egyházak ki is követelik -, míg az önkormányzatok ugyanezt a pénzt sokszor nem tudják hozzátenni saját intézményeik fönntartásához. Az állam tartsa be a törvényeket, és az egyházügyi problémák nagy része megszűnik. (Magyar Hírlap, 2006. május 30~) Károlyának, sőt akár azt is mondhatnám, hogy Fodor az SZDSZ Szent-Iványi Istvána.) De visszatérve a névsorhoz: generális magyarázat csak egy létezik. Gyurcsány Ferenc egója. A miniszterelnök ki akar ragyogni kormányából, mert egyrészt ezt szavazatszerzési szempontból hatékonynak tartja, másrészt a konkurrenciának még a lehetőségét is ki akarja zárni. Orbán Viktor legjobb tanítványát Gyurcsány Ferencnek hívják. Az egyébként a modem európia szociáldemokrácia iránt annyira érdeklődő kormányfőnek elkerülte a figyelmét, hogy a világ sok helyén a politikában egyáltalán nem természetes a kontraszelekció, sőt, nehéz elhinni, de léteznek olyan országok, ahol nem szégyen, ha tehetséges emberekből lesznek miniszterek. Bár kétségkívül léteznek más baloldali trendek is, amelyek legalább olyan vonzóak. (Evő Morales bolíviai elnök igazságügy-minisztere nemrég még takarítónő volt. Erős beágyazottsággal, persze.) (Magyar Hírlap, 2006. május 31.)
