Amerikai Magyar Szó, 2006. június-szeptember (104. évfolyam, 255-268. szám)
2006-06-30 / 258. szám
2006. JÚNIUS 30. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 29 Virgás és babérkoszorú (1.) Nagy Ábrahám Csapó Dániel a líceum alsó tagozatán két éven keresztül padtársam volt: pufók arc, mosolygós vidám tekintet, aki a tanórák szünetében az udvaron mindig hajlandónak mutatkozott hancúrozásra, izmai csillogtatására annak ellenére, hogy fizikai adottságai korlátoltak voltak. Nem tévedünk, ha a félnyomorékok kategóriájába soroljuk, végtagjai idegi alapon sérültek voltak, a mozgási funkciókat nehezen tudták végrehajtani. Lépéskor lábai összeakadoztak, egymásba botlottak, bicegősen vonszolta törzsét. Minderről a testi fogyatékosságáról Dani nem akart tudomást szerezni, legalábbis a viselkedése erre engedett következtetni. Orvosoknak az a véleménye, hogy az olyan, aki fizikai defektusokkal születik és kicsi korától úgy nő fel, legtöbbször nem is veszi észre, hogy nála valami nincs rendben, az egészségesek életmódját szeretné élni. Tornaórákról orvosi felmentése volt, az előírt torna- gyakorlatokat amúgy sem lett volna képes végrehajtani, de a tornaórákon köteles volt jelen lenni. Nagy szomorúan ott ült a teremben a fal melletti lócán, sorsába beletörődve. Osztálytársai lecsatolt karórájukat, kiflire kapott apró pénzüket bízták rá, vigyázzon rájuk. Dani szülei jómódúak voltak, az apa úri cipész, csak rendelésre készített lábbelit. A szakma annyira jól ment, hogy hamarosan a zúgon emeletes házat építettek, külön cipész-műhelyt az udvar hátsó felében. A kovácsolt vaskapu fölött aranyozott keretbe foglalt cégtábla volt kifüggesztve: Csapó Tihamér úri cipész. A mester dolga volt fogadni a klientúrát, felvenni a mértéket, a többi a segédre tartozott, aki ugyanolyan mestere volt a szakmának mint Csapó úr, csak a felszabadulási oklevélre kellett még várnia. Az inas, Jankó amolyan kisegítő személyzetnek számított, szakmába vágó munkát még nem is adtak a kezére, a cipész felesége naphosszat lefoglalta, magával vitte bevásárolni a konyhára, gondozza a baromfiakat, tartsa tisztán óljukat, menjen vezetékvízért az utcasarokra, - szóval kijutott neki a házkörüli teendőkből. Csapó úrék búzalisztből sütött kenyeret ettek. Az otthon dagasztott-keltetett kenyértésztát kétkerekűn Jani vitte a Dézsi-féle sütödébe. A sütöde hetente kétszer vállalt sütést a környék lakói részére. Ilyenkor a kemencék környékén a frissen sült kenyér illata átfogta a légteret, a nyál összegyűlt az arrajárók szájában. Dani mindennap kikefélt öltözetben, kifényesített bürgercsizmában jelent meg az iskolában. Rendkívül barátkozó, vidám fickó volt, méltán érdemelte ki osztálytársai szeretetét, pártfogását. Szomszédok voltunk, egyirányba vitt Zsigmond Aranka montázsa utunk. Hazafelé menet sokszor megingott, a karjánál fogva rántottam vissza. Egyszer mégis lekéstem, Dani elvágódott mellettem, mintha csak a két lábát egy ördögi erő kihúzta volna alóla. Sapkája lerepült a fejéről, jó messzire elgurult. A háti táskája is kioldódott, a földre került. Ha történetesen nem vagyok mellette, nem tudom, hogy áll lábra, ez mindig nehézkesen ment. Leporoltam a ruháját, felszedtem a földről a táskájából kihullt tanszereket, a táska visszakerült a hátára és mintha semmi sem történt volna, folytattuk tovább utunkat. Otthon Dani elmondhatta édesanyjának a kellemetlen történetet, ami vele megesett az úton, mert másnap Dani a táskájából egy nagy szelet zsíros kenyeret tett az asztalomra: ezt édesanyám neked küldi. Foszlós, házilag készült illatozó fehér kenyér volt. Mennyire más, mint amit édesanyám szokott csomagolni uzsonnára. Abban az időben, emlékszem, árpa- meg rozslisztből sütöttünk kenyeret, aminek jóformán nem volt sikértartalma, ezért nem kerekedett ki, nem puffant fel, lapos maradt, lepény kenyérnek hívtuk. A héja meg elrepedezett, mint a föld kérge nagy szárazság idején. A fehér, búzalisztből sült kenyér után nem füllött rá a fogam. Otthon kivettem a táskámból, letettem az asztalra. Az uzsonna érintetlenül hazakerült. Csak nem vagy beteg kisfiam, volt anyukám első reakciója és tenyerével homlokomon méregette a lázamat. Előadtam, mi volt az oka, hogy uzsonnámat nem ettem meg. Anyámat elfutotta a méreg, arca tüzet lobbantott, homloka kifényesedett, feszült benne az indulat. Aztán leengedett: Kisfiam, máskor ne fogadj el senkitől könyöradományt...! Nem vagyunk ráutalva. Edd meg azt, amit hazulról viszel magaddal! Folytatjuk Felelj! Mert hazád érdekében felelned kell! Nem tagadhatod, hogy néped Kicsinye, nagyja nem segített A sírós, vérző ég alatt Eltörölni az idegen zászlókat Az arcok, amelyeket a sápadt kezek Remegve takarnak el Nem gondoltál az életedre Csak harcoltál, harcoltál Mert érezted, hogy harcolnod kell r# Azóta már hány év telt el A fájós gondolatok képe * A falról leperegnek De szívedben mindig élni fog A szabadságról írt verssorok Itt a nagy idegenben is Felelj te saját magadnak Életed talán jobb sorsra talált? De szíved nem bírja elviselni Hazádtól távol a magányt Tibor Fábián Az élet Amikor te megszülettél, hosszú élet állt előtted. Körül rajongtak szüleid, mindent megtettek érted. 3? * Tőlük tanultál járni, beszélni, majd iskoláztattak téged. Aztán jó állásba mentél, lett autód, házad és sok pénzed. Később a hajad őszülni kezdett, a köszvénytől a tested fájt. Az orvost és a kórházat jártad, majd az aggok háza várt rád. Az élet akár a cigaretta, kezdetben forró parázzsal ég. Mikor füstje, lelke elszáll belőle, földre hull a cigarettavég. Fizessen elő a Magyar Szóra! Töltse ki szelvényünket MOST, és postázza a szelvényen megadott postacímre! Magyar Szó - A Híd megrendelőlap □ egy évre □ fél évre □ negyedévre □ money orderen □ csekken Magyar Szó - A Híd számára Előfizetés NY City USA Külföld Egy évre $40 $40 $45 Fél évre $20 $20 $26 Negyedévre $13 $13 $20 Cím: Magtár Szó - A Híd 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 371 1 Név:.................................................Tel.:......................... Cím:........................................................................................................... Város: ........................................................Állam: ......... ír. szám : Kérjük, jelezze, ba a csekk egy részét vagy egészét adományként küldi újságunknak!
