Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-05-26 / 254. szám
2006. MÁJUS 26. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Egy magyar nábob Kalákán Nagy Ábrahám Az olyan, aki az Öreg-kontinensen nevelkedett, turistaként vagy akár mint rokonlátogató érkezik Amerikába, mindjárt ahogy a léghajó landol a J. E Kennedy röptéren és az Újvilág kapuja kitárulkozik előtte, azt tapasztalja, hogy a képzelet celluloid szalagjára rögzített otthoni felvétel Amerkáról torzít, nincsen szinkronban a valóságai. A színes, becsapós illúzió egykettő elillan. A széles sugárutakon járva-kelve, a júliusi hőség szikrázó fényében erősen kezdem unni az aszfaltburkolatból áradó tömény levegőt, az egy dimenziós épületek karcsúságát, a felhőkarcolók nyaktörő látványát, a széndioxidban túltengő, nyelőcsövet összehúzó levegőt. Mindezt tetőzi a szemetesek sztrájkja: szemét-hegyek torlaszolják el a gyalogjárókat, patkányok körtáncot ropnak a felborogatott kukák körül. Ez a látvány kedvemet szegte. Még jóformán nem is aklimatizálódtam, vágytam el Manhattanból. Erősen kezdtem hiányolni a gabonatermő földek szőkeségét, a mohás-süppedős talajú erdők epret érlelő illatát, a csörgedező hegyi patakok sugdolózását... a természet ölelő karjainak csábítását. Minderről heteken át titkolóztam, nem mertem színt vallani, inkább restelkedtem. Úgy éreztem kinevetnének érte. Ha történetesen azzal a kívánsággal hozakodom elő, hogy a Camegie-hallban szeretnék meghallgatni egy Beethoven szimfóniát vagy a Radio Cityben megnézni egy előadást, vagy netán a Fisher Hallban egy opera előadást, tudom tucatjával akad aki elkalauzol, kísérőmül szegődik. De én egészen másra, egy vidéki kiruccanásra vágytam, ez viszont nem ment olyan simán. Sorra kellett venni az autósok nevét, ismerősök szűkös listáját. Végülis az Aranka férjére esett a választás, ő jelentkezett elsőként. Amikor kijött neki is voltak hasonló kérelmei, őt is felkarolták az ismerősök. Úgy érezte, hogy most rajta a sor, hogy visszafizessen. A manhattani lakásunkon kora reggel szólt a csengő. Szolgálatra készen állt Frigyes az ajtóban. Alig egy félórába telt amíg kijutottunk a City egyre pirosra váltó lámpák zónájából. Még korán volt, harmatfényben tündökölt a táj, zománckéken ragyogott a reggeli égbolt. A kétsávos úton az öreg Mazda vígan nyelte a mérföldeket, a város sziluettje lassan eltünedezett. A hátsó ülésen foglaltam helyet, a kocsi ablakából bámultam a dimbes- dombossá váltakozó terepet. Kukorica földet, kaszálók, majd gabona táblák ontották fényüket. Csend és békés nyugalom áradt a vidékből. Nagyot szippantottam a földek éltető levegőjéből. Frigyes vezetés közben állandóan szövegelt, mindenről papolt összefüggéstelenül. Mikor látta, hogy mondókájának nem tulajdonítok figyelmet abbahagyta, az útra koncentrált. Nagy volt benne az igyekezet, délutánra más programja volt. A távolban violakéken tündökölt egy hegyorom, egy otthoni táj képzetét ébresztette bennem. Két domborulat völgyében húzódott a mezei út, azon vágtattunk tovább. Jobbra, egy bekötő útnál Frigyes lefékezett, a motor zaja lehalkult. Hátrafordult: - Megérkeztünk - mondta és az árokszélén egy leszúrt cövekre mutatott, amire egy tábla volt szegezve: Kaláka felírással. Egy magyar település, hétvégeken itt találkoznak a magyar atyafiak. Soknak van saját bungalója. Beljebb hajtott a kocsi, tágas méretű sportpálya szélén haladtunk előre, aminek a két oldalán takaros bungalók sorakoztak. Egyesek már kint tereferéltek kis hétvégi házuk előtt, amit lugas és kiültetett virágok koszorúztak. Piros-fehér-zöld szín dominált. Még korán volt, de rendre nyíltak a kis házak ajtajai, rádiózene szórakoztatott. Katlanszerű, széltől védett zárt terület. A távolban hegykoszorúk nyújtját nyakukat. Feltűnő a csend, a mozdulatlanság, egy levél nem rezzen az ágakon. Fürkészem az arcokat: - Igen, itt mindig ilyen nagy a mozdulatlanság, a viharok elkerülnek minket, egy külön éghajlati zóna kegyét élvezzük - dicsekszik az egyik asszony. Az utca felől parádéskocsi közeleg, fehérszőrű paripák kifényesített patákkal. A hintó nagyon elegáns, bukfencet vet rajta a reggeli fénysugár. Egy szál kocsis ül a bakon, hortobágyi öltözetben - bő ujjú fehér ing, fekete bársonymellény, fekete kalap. A pálya szélén a kocsi leáll, a kocsis zsebkendőjével végig simít verejtékező homlokán, lovainak nyakát simogatja. Percek alatt megtelik a kocsi a telep lakóinak apróságaival, ugrálnak, ta- szigálják egymást, nagy a csiricsáré. A kocsis lassan, lépésben elindítja a fogatot, kétszer, háromszor körbekocsikáztat- ja a vidám fickókat, angyalhajú kislányokat. A gyerekek vasárnapokon már várnak rá, egy nyáron többször is felkeresi őket. Kíváncsiskodom kicsoda az illető, aki ekkora szívességet tesz az apróságokkal. Egy gazdag farmer, versenyló-tenyészete van a szomszéd megyében. Állítólag nem beszéli a magyar nyelvet, de magyar szülők leszármazottja, a szíve magyar. A tenyésztett lovainak is magyar nevet ad (a farmon dolgozók állítása szerint). Közelebbről szemügyre veszem; igenis, a mi fajtánk, jellegzetes Árpád vonás nyugszik az arcán. A környékbeliek egy magyar nábobot tisztelnek benne. Fizessen elő a Magyar Szóra! Töltse ki szelvényünket MOST, és postázza a szelvényen megadott postacímre! ■ Magyar Szó - A Híd megrendelőlap ; t I I __ . f \ □ egy évre □ fél évre □ negyedévre J ■ □ money orderen □ csekken Magyar Szó - A Híd számára 3 ! Előfizetés NY City USA Külföld j | Egy évre $40 $40 $45 ; I Fél évre $20 $20 $26 j • Negyedévre $13 $13 $20 j j Cím: Magyar Szó - A Híd j ! 4809 Ave N, Suite 169, Brooklyn, NY 11234 - 3711 Í Név:..............................................................Tel:.......................................................í Í t \ Cím:............................................................................................................................................ I j .. ; < Város: ..............................................................Állam: .......... ír. szám .......................... I I % I J Kérjük, jelezze, ba a csekk egy részét vagy egészét adományként küldi újságunknak! \ ItMtHwaatatiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiri Leona Borek • Tavaszi séta Jártam már vidékek távoli partján, Majd folyókon tavakon siklott át a sajkám. Szirtek és völgyek tűnve elsiettek, S városba táncoltak a légies hölgyek. Pihentem hűvös templomok padján, Hol delet jelöltek a harangok hangján. Mostanába járom magányos utamat, Gondolatom nyugszik és érint egy hangulat. Mintha mondanának valamit az utcák, S intenének hívón ágaikkal a fák. ^ Messziről a szél tán megpenget egy hárfo^ V Mikor tavasz bontja A bimbóknak lassan nyíló szirmát. Repülő madarak átszelik a teret, w S virágok és bokrok mellett megpihenek.
