Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-05-26 / 254. szám
20 MAGYAR SZÓ-A HÍD Közélet 2006. MÁJUS 26. Megválozott a világ Papp László 1989. 11-ik hó 9-én ledőlt a berlini fal. Néhány magyar ember ugyanis elhatározta, hogy a világ kettéosztottsága értelmetlen. Be kell fejezni azt a folyamatot, amely október 23-án, harminchárom évvel azelőtt Budapesten elindult, és ezért megnyitották a határokat. Mindenki számára kitárult a világ is. 2001. 9-ik hó 11-én ledőlt a New York-i Kereskedelmi Központ két hatalmas tornya. Néhány arab ember ugyanis elhatározta, hogy az világ egysége elfogadhatatlan. El kell indítani egy olyan folyamatot, amely megszünteti a nyugati civilizáció és kultúra befolyását. El kell zárni a gondolatok szabad áramlását. A két időpont közötti rövid tizenkét év alatt gyökeresen és visszahozhatada- nul megváltozott az egész világ. A tudomány és a technika hatalmas fejlődése Thomas L. Friedman amerikai közgazdászt és közírót új könyvében arra a meglepő következtetésre juttatta, hogy a világ "lapossá" vált. Vagyis minden, mindenütt egyszerre lett ismert és hatékony. (The world is flat, a brief history of the 21st Century - New York, 2005 - És mégis lapos a föld ?) Kolombusz ötszáz évvel ezelőtt elindult nyugat felé, mert meg volt győződve arról,'hogy a világ kerek, és hónapok alatt eljutott egy új világrészbe, Amerikába. Friedman néhány évvel ezelőtt elindult kelet felé és órák alatt eljutott egy új Ázsiába, amel_V meggyőzte arról, hogy a "játéktér kiegyenlítődött", vagyis a világ "lapos". Nincs többé lényeges különbség, hogy a világ melyik részén vagyunk. Mi történt a huszadik század végén, különösen ebben az utolsó évtizedben, a két említett dátum között ? A berlini fal leomlása után a hidegháború kétpólusú világa egypólusúvá vált. Amerika, ahogy a franciák megró vóan jellemezték "Hiperpower" lett. A new york-i tornyok leomlása utáni események, elsősorban az iraki háború következtében a világ aztán sokpólusúvá vált. Amerika nem "hiper" többé, hanem meg kell osztania befolyását másokkal is. Az amerikai hegemónia rövidebb életűnek bizonyult, mint azt hittük. Ugyanakkor a tudomány és a technika robbanásszerű fejlődése és az információ áramlása összezsugorította a teret körülöttünk. De összezsugorodott az idő is. Húsz éve leveleket váltottunk és az néhány hetet vett igénybe. Tíz éve villámpostát (FAX üzenetet) küldtünk egymásnak és egy-két nap múlva megjött a válasz. Most elektronikus (E-mail) üzenetet váltunk, és megütközünk, ha néhány óra alatt nem kapunk visszajelzést. Van egy indiai mese, amelyben a béka a kútba esett, és minthogy mást soha nem lát maga körül, azt hiszi, hogy a kút a világmindenség. Ma a hat éves gyerek is eléri computerén a földkerekség bármely pontján élő barátját, meg van tehát győződve arról, hogy az ő környezete határtalan. Mindez a digitalizáció két- szám-rendszere, az 1-es és 0-ás számok variációjának a segítségével. A hetvenes években terveztem egy bank központot, ahol egy hatalmas termet töltöttek meg az IBM számítógép rendszerei, lyukas kártyákon közvetítve az adatokat. Ma ugyanennyi memória elfér egy íróasztalon és egy gombnyomás elővarázsolja a tudnivalókat. Az információ nemcsak gyorsan áramlik, de demokratizálódott is - mindenki számára elérhető. Gyakran az a gondunk, hogy már túl sok is van belőle, nehéz elválasztani a lényegest a lényegtelentől. A tudás birtokában bölcsességre vágyunk. Einsteint idézve a kor feladata:" A bonyolultságban megtalálni az egyszerűt, az ellentétben a harmóniát, a nehézségek közepette megkeresni a lehetőségeket" A huszonegyedik század nagy' feladata az ellentétet feloldani a gazdasági és információs egység (globalizáció) által nyújtott előnyök kihasználása és a nemzeti közösségek önazonosságának megőrzése között. Friedman úgy látja, hogy7 egy közösség életképességét azon lehet lemérni, hogy mit ápol inkább: emlékeit, vagy^ álmait? A múltban él, vagy' a jövőben? (Ebben a tekintetben a történelmi sebeiket ápolgatni szerető magyarok nem mutatnak meggyőző képet.) A közelmúlt eseményei alapján az amerikaiak sem lehetnek büszkék. Szellemi exportjuk kétszáz éven át a remény volt, ma sajnos •inkább a félelemkeltés. Aki a jövőt előre szeretné látni annak Friedman azt tanácsolja: "Follow the brain" - vagyis KÖVESD A TUDÁST. Ezalatt mindenekelőtt a fiatal nemzedéknek a matematikai, természet-tudományi és informatikai tanulmányok felé vonzódását érti. Milyen pályát választ a korosztály legjobbja, legokosabbja ? "The best and the brightest". Az én időmben ezek a Műegyetem felé törekedtek. Ma a jog és management szakok iránt érdeklődnek. Pedig a természettudomány és a matematika a technológia alapja. Az pedig az életszínvonal legfontosabb megalapozója. Anélkül kifullad a civilizációnk. Ma Ázsiában nyolcszor annyi mérnököt képeznek, mint Amerikában. Vegyük ehhez hozzá, hogy a fizikai és matematikai kutatásra fordított állami támogatás (a GDP százalékában mérve) az elmúlt 30 év során 37 százalékkal csökkent Amerikában. (Ugyanez a panasz hangzik el már évek óta a Magyar Tudományos Akadémia részéről otthon is.) Ha ez ígyT marad, rövidesen egy új "vasfüggöny" húzódik majd a világ két része közé: azok az országok, amelyek a naprakész tudást tekintik legfőbb értéknek elválnak azoktól, amelyek csak a régi sikereikből szeretnének megélni. Friedman nem csinál titkot abból, hogy szerinte az ázsiai országok lesznek ennek a függönynek a jobbik oldalán. Nemrégen még az a mondás járta, hogy ahogy a General Motornak sikerül, úgy sikerül Amerikának. Ma a GM a csőd szélén áll _ A vasfüggöny rosszemlékű árnyát egy más szempont alapján a financial Times is felidézte nemrégen Dick Cheney alelnök Oroszországot elitélő beszéde nyomán, amit az oroszok "fenyegetésnek és zsarolásnak" tekintenek. Friedman egy' fenyegető jövőképet rajzol elénk. Ha ez így meg}' tovább - mondja - Európa olyan lesz, mint egy török ápolók által támogatott öregotthon, Amerika mint egy bekerített és őrzött település, Dél-Amerika a világ vidámparkjává válik, a Közel-Kelet meg olyan lesz mint egy sötét sikátor ahova csak benzint venni járnak a világ más részéből. ("Absurdistan" írja erről Gary Shteygart új regényében) Ugyanakkor Kelet-Ázsia Indiával és Kínával az élen a világ motorjaként egyre jobban átveszi az irányítást. Ez nem csak a népességi statisztika következménye, hanem az oktatási "verseny" és az ezzel összefüggő, a tudományos verseny eredménye. Mert végül is mi dönti majd el a kultúrák versengését? A becsületes és szorgalmas munkavégzés, a takarékos életmód, a kitartás, befogadókészség az újra, a változások elfogadása, az együttműködésre való hajlam. Mindezt nem csak a kormányzattól lehet elvárni, hanem olyan közszellemtől, amely befogadó, alkotó, versenytámogató és mindenekelőtt a legkorszerűbb tudás elsajátítására ösztönöz. Hol áll ezen a téren a magyar társadalom, amely oly gyakran és büszkén hivatkozik a "magyar szürkeállományra", tehetségeinkre? Sajnos nem olyan jól, ahogy ezt hinni szeretnénk. A látványos eredményeket, a Nobel díjakat főleg a külföldön működő magyarok érik el. Kétségtelen, hogy nekik több lehetőség, anyagi és erkölcsi támogatás állt a rendelkezésükre. Mégis - nem lehetünk elégedettek azzal, amit Magyarországon tapasztalunk. Meg tudják-e tartani a hazaiak azt a színvonalat, ami őket hagyományaik alapján megilletné ? Május 4-én ünnepelte az Amerikai Magyar Koalíció Washingtonban Dr. Charles Simonyit, aki a Microsoftnál elért teljesítményével lett milliárdos üzletember. Simonyi beszélt küzdelmes útjáról, amely előbb Dániába, majd az Egyesült Államokba vezette. Most nemcsak saját céget, és jótékonysági alapítványt létesített, (Charles Simonyi Fund for the Arts and Sciences) de nemsokára a világűrbe készül, hogy a tudomány szélső határai után azt is meghódítsa. Neki Magyarországon is van egy' programokat készítő irodája és magán-beszélgetésekben afelől aggódott, hogy ha a magyarok nem fogják állni a versenyt a távol- keletiekkel, végzetesen lemaradnak. Nagyjából ugyanazt fejezve ki, amiről Friedman írt A könyvben kifejtett gondolatokat Friedman továbbfejlesztette egy New York Times számára Budapestről keltezett cikkében, ( 2006 május 10) amelyet a Közép-európai Egyetemen tartott előadásával kapcsolatban írt. Ebben az írásban Európával kapcsolatos borúlátására az ad okot, hogy "Európa semmiben sem tud megegyezni - még az energia-politika terén sem - és így az oroszoknak lesz kiszolgáltatva". Idézi Bokros Lajost, a Közép-Európai Egyetem tanárát, aki "nagyon pesszimista Nyugat Európa miatt, (nyilván Magyarország helyzete miatt is) amennyiben nem tudnák magukévá tenni az ír példát". A kínai modellről ne is beszéljünk... Friedman második Budapestről keltezett cikkében (New York Times 2006 május 19.) egy magyar taxisofőrről emlékezik. O interneten kínálja szolgálatait. íme a bizonyíték a globalizáció eredményeire - mondja Friedman - a taxis megrendelőinek 20-25 százaléka a világhálón jelentkezik. Az, hogy7 a világ "lapos", vagyis mindenhonnan közvetlenül elérhető lett, jól megérthető ha megnézzük, hogy'an készül ma egy' újság, vagy7 egy' épület tervrajza. Az újság világhálón érkező anyagának összeállítása mondjuk New Yorkban történik, a tördelés esetleg Erdélyben, a képeket globális adattárból továbbítják, a nyomást újra egy kontinenssel odább csinálják, ahonnan szétviszi a posta. Egy ház terveit az építész Amerikából szintén számítógépen küldi a szerkezet tervezőhöz, aki talán Indiában van, az épületgépészhez Európába továbbítja, a kiviteli rajzokat Kínában csinálják, a kert tervezést esedeg Angliában és így jut vissza aztán kivitelezőhöz hogy' az megépítse. Ne is beszéljünk arról, hogy az építőanyag hány helyről érkezik. A múltkor az egyik épületnél meglepve tapasztaltam, hogy az útburkoló kő is Kínából jött. Nem mintha itt nem lenne elég, de még a szállítást is beleszámolva, így volt olcsóbb. Ezt adjátok össze! Mit jelent ez ? Azt, hogy azok, akik lépést tudnak tartani a hihetetlen gyorsasággal fejlődő tudománnyal és technológiával, a gazdaságosságnak és teljesítménynek mindeddig elképzelhetetlen fokozatait érhetik el. Azok számára viszont, akik erre nem képesek, a behozhatatlan lemaradás vár. Nincs mese. Friedman három szakaszban érzékelteti a fejlődést. 1492-től 1800-ig a "globalizáció" kontinensek közeledését hozta, 1800-tól 2000-ig országokét, míg ma az egyének közötti globális verseny tanúi vagyunk. Ez teljesen új társadalmi, politikai és üzleti formákat teremt majd számunkra. Simonyi András nagykövet olyan mértékben tartotta fontosnak a Friedman által írottakat, hogy tíz könyvet szándékozik hazavinni a magy'ar gazdaság irányítói számára. Azt hiszem jó úton jár. Lehet, hogy Friedman írása túlzónak, vagy lekezelőnek tűnik, de mindenesetre tanulságos és elgondolkoztató. Különösen megszívlelendő gondolatok vannak benne magyarok számára. PS. Friedmannról kevesen tudják, hogy szülei a Kárpátaljáról vándoroltak ki (Friedman Jenő és Sára), noha ő már Brooklynban született. Fizessen elő a Magyar Szóra! (1-877-262-4927)
