Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)

2006-05-19 / 253. szám

16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 2006. MÁJUS 19. Orosz határok Füzes Oszkár Farkas elvtárs tudja, kit fog megenni - ironizált Putyin. Nem máson, mint az amerikai külpolitikán! Amely, az orosz elnök szerint, habozás nélkül vágja sutba pátoszos elveit, ha az USA nemzeti érdekei úgy kívánják. Helyes, derék!- ismerte el Washington eme szemléletmódját a Krem ura, s a maga részéről elvágta az orosz demokrácia hiányosságait bíráló amerikai és más vitákat. Lelke rajta - mondjuk mi innen, ám az oroszok nagyobb része egyetért, ha államfőjük "helyre teszi" az okvetetlen- kedő nyugati demokratákat. Egyébiránt az állam szerepének erősítését - a közjó érdekében - Franklin Delano Roosevelt amerikai elnököt idézve indokolta Putyin, na tessék. Azzal is "helyre tette" Amerikát, hogy a második helyre tette Oroszor­szág partnereinek sorában, egy polcra Kínával és Indiával. Az első, a fő part­ner díjával az Európai Uniót tüntette ki, nyilván azért is, mert Brüsszel nem el­lenfél. Az EU nem költ huszonötször annyit a hadseregre, mint Moszkva. Amerika költ ennyit, de egy bizonyos szempontból hiába. Putyin kimondta, nem fogja elkövetni a szovjet hibát, nem költi Oroszország frissen lett olajpénzét erejét meghaladó, sőt megroppantó fegyverkezésre. Legalábbis nem költi erre az összes pénzt, mert Oroszország több évtizedes fejlettségi elmaradásban van. Putyin ezt most kendőzetlenül ki­mondta, és azt is, hogy országának évti­zedeken át technológiai, infrastrukturá­lis, szociális fejlődésre kell többet áldoz­nia, különben népessége "elfogy", és hi­ába lesz akármilyen ármádiája, ereje nem lesz semmire. Az orosz történelemben szinte pél­dátlan, ahogy Putyin meghúzta ezt a határt. Belátva, hogy Moszkva puszta erőből nem lesz újból világhatalom, és igazi nagy "játékos" is csak akkor, ha tényleg beilleszkedik a világba. Igen, a világpiacba, a világgazdasági versenybe is. Húzóágazatok meglovagolásával, energetikai pozíciói kihasználásával, és azzal is, amit Putyin gyakorlatiasságnak nevez: az orosz gazdasági érdekek glo­bális érvényesítésével. És csak eme álta­lános erősödés mögé "bújik" majd a hadsereg, amelyet azért 2010-ig Putyin annyira elrettentővé fejlesztene, hogy Pfuj, bíró! Fodor György Az ENSZ rövidesen a BT-jével, közgyűlésével együtt akár a Holdon is tarthatja következő üléseit, nagyképú diplomatáival, szurkolóival együtt - senkit sem jog érdekelni. Talán érdemes lett volna felhívni Basile Ikoubebe nagykövetet, a Kongói Köztársaság (Brazzaville) ENSZ-képvi- selőjét, és megkérdezni őt arról, hogy a Biztonsági Tanács egyik nem állandó tagjaként mi a véleménye a "Szomáliái helyzetről" elfogadott 1676-os (2006) BT-határozatról. (Ezt a BT 5435. ülé­sén, idén május 10-én fogadta el.) Japán vagy Szlovákia véleménye sem lehet mellékes erről, vagy éppen a nyugat- szaharai kérdésről - 1675 (2006) -, lévén ők is a BT nem állandó tagjai. Ilyen mi­nőségében érdekelhet bennünket Katar vagy Peru álláspontja az emberi jogok­ról. A legjobb az egészben minden BT- határozat utolsó pontja, amely - az elő­szótól és a semmit mondó cikkelyek számától függően - mindig megkoro­názza a döntést: "(a Biztonsági Tanács) elhatározza, hogy folyamatosan foglal­kozik a kérdéssel" (decides to remain seized of the matter). A változatosság kedvéért - hangsúlyozandó az ügy fon­tosságát - ebbe a lényeges pontba ese­tenként beiktatják az "aktívan" (active­ly) szócskát - azaz "tevőlegesen" szándé­koznak nyomon követni, mondjuk, Eti­ópia vagy Eritrea vitáját. Ha valaki megpróbálja áttekinteni a BT határozatainak tárát - nem lebilin­cselő olvasmány -, akkor könnyen rájö­het arra, hogy a súlyos döntések közül melyek azok, amelyek a Biztonsági Ta­nács öt állandó tagállamának szívfájdal­mait közvetítik a világnak. A többit tu­lajdonképpen mellőzni is lehet, mert végül is nincs fontosabb dolga a világ­nak, mint ami az Egyesült Államokat, Nagy-Britanniát, Oroszországot, Fran­ciaországot vagy Kínát kínozza. Ghana, Dánia vagy éppen Peru - ugyancsak a BT nem állandó tagjai - csak foglalják el magukat Libériával, esetleg Elefánt­képes legyen egy globális, két regionális és egyszerre több helyi háború megví­vására is. Ilyen hadereje ma csak Ame­rikának van, és Putyin, hogy még vilá­gosabb legyen, a célzáshoz hozzátette, hogy a fegyverzetkorlátozást kezdjék a többiek, ha annyira akarják. Újabb fegyverkezési hajszáról beszélni "még korai", nyugtatta meg Putyin az elem­zőket, és meghúzott még egy határt. Medve koma nem megy olyan erdő­be, ahol csak a farkas eszik - húzta meg Putyin a többiek számára Oroszország határait. S mivel Oroszország számára is meghúzta, többé-kevésbé reálisan, valószínűleg évtizedekre kijelölte Moszkva alkupozícióit. A Putyin-dok- trína (amit most hallottunk, már az) egy olyan Oroszországot láttat, amely kor­rekt partner bármelyik nemzetközi rendszerben, amelyben egyenjogúként kezelik. Lehet, hogy ha segítik, vagy legalább hagyják, Oroszország nagyjából tényleg ilyen lesz, és akkor is, amikor megint erős. Mi tagadás, nagy bizalom kell, hogy a világ ezt megelőlegezze Moszk­vának, de nyílt beszédével Putyin kicsit kijjebb tolta a bizalom határait. (Népsza­badság, 2006. május 11.) Megint hülyét csinált magából az ENSZ Tucatnyi, az emberi jogokat rendszeresen megsértő vagy egyszerűen semmibe vevő ország is bekerült az ENSZ frissen alapított Emberi Jogi Tanácsába. Magyarország is pályázott, de helyére a diktatórikus Azerbajdzsán került. A HRC ögtön közröhej tárgyává vált. Az Emberi Jogi Bizottságot ugyanis többek között azért oszlatták fel, hogy ne ismétlődhessen meg az a csúfos eset, amikor 2003-ban Líbia elnököl­hetett az emberi jogok felett őrködő testületben (itukx.bu) csontparton köszörüljék diplomáciai nyelvüket. A figyelmes olvasónak persze feltű­nik az is, hogy miről nincs BT-határo- zat: hiába keresi a számát, a tartalmas preambulumot, a "tevőleges" szócskát - sehol semmi. Ez ne zavarjon meg senkit sem, hiszen ezek a legfontosabb nem­határozatok, amelyek kitöltik az ENSZ-diplomaták munkaidejének 99 százalékát. Itt van például Irán. Vitán felül jogá­ban áll uránt dúsítani, ha egyszer csinál atomerőművet is, de a nem-határozat már megszületett: nincs joga, vagy ha van, akkor csak úgy, ahogy mi akarjuk. A megfogalmazáson még dolgozni kell (különben is, a mi atombombánk na­gyobb.) Tanzánia Egyesült Köztársaság - a BT nem állandó tagja - álláspontja még nem eléggé ismert, de tagsága az idén amúgy is lejár. Irak megtámadásá­ról annak idején nem-határozat szüle­tett, azóta is leköti a diplomaták és ál­lamférfiak és -nők drága idejét. Haitira (1658/2006) alig jutott belőle. Ez a tevőleges akarás felkeltette az ENSZ-tudorok figyelmét - annyira, hogy tavaly, a világszervezet születésé­nek 60. évfordulóján javasolták a nagy szervezeti reformot. Át kell alakítani BT-t, nagyobb szerepet kell adni a köz­gyűlésnek, hatékonyabbá kell tenni a munkát - és így tovább. Az ENSZ főtit­kára, betartva a szokásos, mintegy há­romnegyed éves fontolgatási időt - be is nyújtotta a közgyűlésnek a javaslatát. Ez nagyobb szabadságot adott volna a főtitkárnak személyi, költségvetési ügyekben. A javaslatot a közgyűlés si­mán leszavazta. Dumisani Kumalo, a Dél-afrikai Köztársaság ENSZ-nagy- követe - maga mögött tudva 120 "fejlő­dő ország" támogatását - a reformok előtt még legalább három jelentést kért a főtitkártól. A bürokratikus időszámí­tás szerint ez minimum két év halasz­tást jelent. Már ha van ennyi ideje az ENSZ- nek. John Bolton amerikai ENSZ- nagykövet megbizatása az év végén le­jár és tudni róla, hogy nagyon utálja a szócséplést. Megígérte, hogy ha a világ- szervezet nem racionalizálja önmagát, akkor az Egyesült Államok az idén nem fizeti be anyagi hozzájárulásának máso­dik félévre eső részét: éhínség fenyeget. Az ENSZ jelenleg olyan, mint ócska falusi futballmeccs. A bírói testület - BT állandó tagjai - azt csinálnak, amit akarnak. A népek tologatják a labdát, a lelátókról bekiabál a közönség - a köz­gyűlés -, a végeredményt pedig az öltö­zők mögött egy hűs teremben döntik el, Isten tudja, kicsodák. Néha persze be­verik pár ember fejét - esetenként a bí­rókat is megruházzák (Irak) -, majd ha­zamegy mindenki. Ha nincs igazi foci, a nézők végül el­maradnak. Az ENSZ rövidesen a BT- jével, közgyűlésével együtt akár a Hol­don is tarthatja következő üléseit, nagy­képű diplomatáival, szurkolóival együtt - senkit sem fog érdekelni. A BT-hatá- rozatok zárómondata azonban örökre fennmarad. (Népszava, 2006. május 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom