Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-04-14 / 248. szám
2006. ÁPRILIS 14. PE S ZAH MAGYAR SZÓ-A HÍD 33 Pészah, a zsidó húsvét íj? A Pészah az tulajdonképpen elkerülés, mert elkerülte az Örökkévaló Izrael fiainak házát, amikor azt megjelölték a bárány vérével az elsőszülöttek halála idején. A zsidók a kivonulás tiszteletére nemzedékről-nemzedékre megünnepelik a kovásztalan kenyér ünnepét. Olyan gyorsan vonultak ki őseik Egyiptomból, hogy a kovász meg sem kelt. Vállukra vették és a nap szárította meg, őseik bárányt áldoztak és elbeszélték a kivonulás csodálatos történetét. Ennek emlékére két estén szádért tartanak, mikoris a speciális imakönyvből, a Hágádából felolvassák bölcseik összeállítását, költeményeit és dicshimnuszokat a jeles nap alkalmából. A zsidók ilyenkor négy pohár bort isznak, jelképes ételeket esznek. A zsidó gyermek négy kérdést tesz fel, arra vonatkozólag hogy miben különbözik ez az este az év többi estjétől: "Máskor ehetünk kovászosat és kovásztalant, ma csak kovásztalant? Máskor nem kell mártanunk, ma kétszer is mártunk? Máskor ehetünk minden zöldséget, ma csak keserűt? Máskor úgy ülünk, ahogy kedvünk tartja, ma este csak hátra támaszkodva? A kérdésekre egy egész elbeszéléssel válaszolnak a zsidók. Ez a Hágádá. "Rabszolgái voltunk a fáraónak Egyiptomban, de egy szép napon Istenünk kivezetett minket erős kézzel és kinyújtott karral. A négyes szám kiemelkedő ezen estén, mert: kivezetlek Egyiptom szolgaságából, megváltalak benneteket, népemmé teszlek benneteket, megmentelek benneteket. Az első nap a harmatért imádkozunk, a második naptól ötven napig az Ómért számláljuk. Ez a tavasz ünnepe, a kalászérés ideje." A Teremtő Izrael gyermekei tiszteletére nevezte ez ünnepet a Pászka napjainak, mert a hívó szóra otthagytak csapot- papot, házat, egész Egyiptomot, fejükre tették a keletien tésztát, a "nyomorúság kenyerét" és mentek Mózes után az ismeretlenbe. Kivonultak a rabság országából. Ezért hét napig - Izraelen kívül 8 napig - csak kovásztalan ételt szabad fogyasztani. A hetedik napon keltek át a Vörös Tengeren és szabadultak meg üldözőiktől. Természetesen ennek a zarándok ünnepnek is van mezőgazdasági jellege, a kalászérés, a korán termő árpa aratásának ideje. De a legfontosabb, hogy ez a szabadság és felszabadulás diadala. Parancs szólt, hogy áldozzanak pésza- hi bárányt és fogyassza el közösen annyi család, amely el tud fogyasztani egy bárányt egy este. A zsidó időszámítás hetvenedik évében a Szentély elpusztult, azóta nem áldoznak, de a szertartásról évről-évre, nemzedékről-nemzedékre megemlékezünk. Lakóhelyüket megtisztítják a kovászos ételféléktől, gyertyával és tollseprűvel kutatják, ellenőrzik, hogy maradt-e otthon kovászos étel. A zsidók Izraelben az első este, Izraelen kívül az első két este szédert rendeznek, (a szó rendet jelent). A széder estén, egy tálon csupa jelképes étel található: keménytojás, sült nyak, keserűfű, chároszet, zöldség, macesz. A keménytojás a gyászt jelenti, hiszen sokan pusztultak el Egyiptomban, fiukat, Fáraó parancsára a Nílusba vetették, Mózest is egy gyékénykosárban menekítették meg. A rabszolgahajcsárok ostora alatt és az embertelen körülmények között sokan pusztultak el. A sült nyak a bárányra emlékeztet, melyet a kivonuláskor áldoztak őseink, de szimbóluma a kinyújtott karnak, amellyel kivezette Izraelt az Örökkévaló. A keserűfu a keserűség jelképe. A chároszet (alma-, körte-, dió-, borral leöntött elegye) az építésre használt maltert jelzi. A zöldség a tavaszt, de sós vízbe mártva a könnyeket idézi. Három macesz (pászka) a keletien tésztára emlékeztet, amelyet nagy sietve hoztak ki őseink Egyiptomból. A három pászka - Kohén - Lévi - Izrael, a három nagy csoport, amelyekből a törzsek alapján a zsidóság összetevődik. A zsidók széder este kötelesek a többi napon megengedett maceszt fogyasztani. Négy pohár bort isznak (lehet szőlőlé is.) A válaszképpen felolvasott szövegek alapjait a Misnából (a Talmud egy része) eredeztetik. Időszámításuk 500. évében lényegében a mai formában már összeállt a most ismert szöveg. Később aranyos költemények színesítették az elbeszélést, amelyek a gyerekek érdeklődésére is számot tarthatnak. Mert ilyenkor asztalnál ül a család apraja-nagyja, nemzedékről nemzedékre, évről évre, és elmesélik az Egyiptomból való kivonulás történetét, mintha velünk történt volna. A nyolcnapos ünnep beosztása szerint az első két napra, és a záró két napra, a szombatra érvényes tiltások vonatkoznak azzal a kivétellel, hogy házon kívül is lehet hordani, vinni, és tüzet használni szintén szabad (gyújtani nem). A közbülső négy nap fél ünnep, így enyhébb megítélés alá tartozik, közlekedés akár eszközökkel, vagy vásárlás is lehetséges. Pészah a nevelés ünnepe. A Hágádá szó "higádtá bövinchá" mondattal kapcsolatos, ("Meséld el fiadnak"). Miként a tanítás legjobb eszköze a szemléltetés, úgy a széder-esti szertartás is szemlélteti - elsősorban a gyermekeknek - a pészahi történetet és annak tanítását. Pészah a zsidó egység ünnepe is. A pészahi áldozat fogyasztása során ezt olvassuk: "Ha a ház lakói kevesen vannak a bárány elfogyasztásához, akkor hívja meg a szomszédját és a közeli lakót, és ossza meg vele az ünnepi áldozatot". Talán ez az alapja a széder-esti vendéglátásnak, idegenek és családtagok számára is. "Minden éhes ember jöjjön és egyék, minden szűkölködő jöjjön és ünnepeljen". (Hágádá) mondják a széder-este elején. A szellemi-vallási felbuzdulás a bibliai elbeszélésekben mindig Pészahhal volt kapcsolatos. így olvasnak az Országban tartott első Pészahról Józsua idejében, valamint Chizkijáhu és Josijáhu királyok által megrendezett nagyvonalú ünnepségről, ami az ország bálványoktól való megtisztításával volt kapcsolatos. (Királyok II. 22-23 fej.). A Második Szentély idejében Ezra próféta ezt az ünnepet használta fel a nép egységének megszilárdítására és a Tan terjesztésére, (lásd Ezra, 6/19-20.) De a Pészah elsősorban a szabadság ünnepe. Ezért nem véletlen, hogy a zsidó nép minden szabadságharca az elnyomóval szemben ezzel az ünneppel kapcsolatos. A rómaiak idejében ez az ünnep vonzotta a legtöbb gáluti zarándokot Jeruzsálembe. Itt volt a nagy lázadás központja (67-70), amely a Második Szentély pusztulásával kezdődött. A spanyolországi marannusok életveszély árán is megtartották a Szederestét. Az a szokás, hogy kinyitják az ajtót az est során, az inkvizíció korából származik, amikor a marannusok óvatosságból kémlelték a környéket. 1943-ban a varsói gettólázadás is Pészah idejére esik. A hősi lázadás a nácik ellen nem tartotta vissza az ottani vezetőket a Széder-este megtartásától, lehetőség szerint. Pészach ünnepe hirdet és tanítja a szabadság értékét, és reménynyel töíti el a zsidó népet, hogy elhozza a végső megváltást is. F.ttf Wiesel Pészah vs Mint a legtöbb zsidó gyerek, én is a Pészahot szerettem a legjobban. Fennkölt és vidám ünnep. Mint a fáraó rabszolgái, követtük Mózest az ismeredenbe, a sivatagba, fel egészen a Színáj hegyig. Hívása a szabadság felé erősebb volt, mint a félelem. Hogy is tudnám nem szeretni azt az ünnepet, mely már a széder előtt jól kezdődött. Heteken keresztül vártunk, készültünk az ünnepre. A házat ki kellett takarítani, a könyveket kivitték az udvarra, hogy leporolják A rabbi tanítványai segítettek maceszt készíteni. A Pészah a tél végét, a tavasz diadalát hirdette. Csak most látom, hogy múlt időt használok. Miért? Semmi sem lenne többé igaz? Az ünnep és a szertartások értelme alig változott. Csak én változtam. Természetesen ma is megtartom az ünnepet. Elmondom az imákat, eléneklem a megfelelő zsoltárokat, elmesélem a Kivonulás történetét, felelek fiám kérdéseire. De valahol a lelkem mélyén tudom, hogy ez már nem ugyanaz. Nem olyan, mint volt. Érthető; Pészach volt az utolsó ünnep, amit otthon ünnepeltem. Most talán kevésbé szeretem, mint annakelőtte? Nem. Mondjuk inkább: másképp szeretem. Azokért a kérdésekért, amelyeket felvet, s amelyek - mindenekelőtt - a ráson d'étre-jét jelentik. Mi a legmeghatóbb a széderestén? Ezen az estén minden kérdést szívesen vesznek. (...) És itt jön az én aggodámam: mit tehetünk azért, hogy ne felejtsük el ezeket a kérdéseket? Mit tehetünk a felejtés ellen? Mi lehet a Pészah értelme, ha nem az, hogy emlékét fenntartsuk? Zsidónak lenni annyi, mint hordozni a múlt súlyát, és ezt a jelenért és a jövőért váó aggódásunkba beilleszteni. Néhány nemzedéknyi idővel ezelőtt, kor- társám nem csak a gonosz megtestesülését ismerték meg, de egy ígéret beteljesülését is; nemcsak a sötétség uralmát, de egy áom újjászületését is. De miért van ennyi gyűlölet a világban? Miért van ilyen nagyfokú közöny a gyűlölet, a szenvedés és mások fájdalma iránt? Szeretem a Pészahot, mert a közöny ellem tiltakozást és a részvétért való segélykiáltást jelenti a számomra. (...) O igen, tudom - könnyebb mondani, mint megtenni. Részvét egy nép ellenségei iránt - kinek van joga ilyet javasolni? Ezt Isten és az angyalok megtehetik, de az emberek? Am akkor mire váó ez a történet? Arra, hogy kérdezésre ösztönözzön bennünket. Ha Isten könyörü- letességet követel, akkor a mi felelősségünk állást foglalni - még akkor is, ha azt mondjuk, nem, még nem... de talán később. Emlékszem, akkoriban igen nehéz volt megértenem ezt a jelenséget: logikátlannak és irracionálisnak tartottam. Ha egy ellenség el akar pusztítani téged, neked ugyanolyan gyűlöletet kell érezned, mint amilyet ő érez irántad. A hadtörténet ezt az állítást támáű asztja alá. A zsidók története azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A zsidók sohasem fordultak a gyűlölethez, még akkor sem, ha az életben maradásukról volt is szó. Ez bizonyosan áldás volt. Ha minden ellenségünket gyűlöltük volna, nem maradt volna erőnk és időnk másra, észah egyben a remény története is.
