Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-31 / 246. szám
4 MAGYAR SZÓ-A HÍD Amerika 2006. ÁPRILIS 7. SPONSORED BY Irakban tárgyal Amerika és Irán Április 4. Bagdadban tartják az Irak jövőjéről szóló amerikai-iráni tárgyalásokat az iraki fél részvételével - közölte Irán iraki ügyvivője. Haszán Kazemi Gomi az Iran című teheráni kormánylapban nyilatkozott. Elmondta, hogy a tárgyalások szintje és az azokon részt vevő küldöttségek jogkörének szintje az előzetes megbeszéléseken elért eredményektől függenek. A diplomata hozzátette: Irán és az Egyesült Államok egyetért abban, hogy a lehető leggyorsabban meg kell alakulnia az iralu kormánynak és egyaránt hangsúlyozzák egy iraki nemzeti egységkormány létrejöttének fontosságát. Ugyanakkor Kazemi Gomi emlékeztetett arra, hogy Teherán szerint az iraki parlamenti választásokon győztes síitáknak döntő szerepet kell játszaniuk a jövendő bagdadi kabinetben, míg Washington a síiták, a szunniták és a kurdok közötti politikai megegyezést szorgalmazza. Irán és az Egyesült Államok között 1980-ban szakadtak meg a diplomáciai kapcsolatok az 1979-es iráni iszlám forradalmat követően. Az elmúlt hónapokban ismét megerősödött a feszültség a két ország között az iráni nukleáris program miatt, amelyet Washington szerint Teherán atomfegyver-előállításra akar felhasználni, (origo.hu) Négy amerikai katonát öltek meg Április 3. Három amerikai tengerészgyalogos és egv tengerész esett el az Irak nyugati részén található Anbar tartománvban - jelentette be az amerikai hadsereg. A támadásról a hadsereg nem közölt részleteket. Előtte két nappal egy amerikai helikoptert lelőttek Bagdadtól délre, a gép két pilótája az életét vesztette. A legutolsó halálos áldozatokkal 2339-re emelkedett az 2003. márciusi iraki invázió óta elhunyt amerikaiak száma. Katonai források szerint Abu Muszab az-Zarkávi, az al-Kaida iraki szárnyának vezetője taktikát változtatott, csökkentve az amerikai hadsereg elleni támadásokat. A lázadók helyette inkább az iraki biztonsági erőkre összpontosítanak. (MTI, origo.hu) Amerikai Magyar Szövetség ■ Amerikai Irak-stratégiák HOSSZÚ JELENLÉT Ha még nem is torkollt nyílt polgárháborúba a bárom éve kezdődött iraki konfliktus, a szunnita-síita erőszak mészárszékké változtatta az ország több részét. Közben ellentmondásos jelzések érkeznek arról, bogy az amerikai baaeró távozna, vagy bosszú távon maradna. minél hamarabb Április 3. Különösen véresnek bizonyult Irakban március második és harmadik hete: legalább 191 holttestet találtak szemeteskonténerekben, szennyvíz- csatornákban, illetve kisbuszokban, teherautókon. Többségüket meg is csonkították, levágva az ujjaikat, fejüket, de olyan is előfordult, hogy az áldozatot kettéhasított koponyával küldték vissza a családjának. Egyre nyilvánvalóbb, hogy Irakban már nem az amerikai megszállók elleni gerillaharc, hanem a banda jellegű öldöklések szedik a legtöbb áldozatot és jelentik a legkomolyabb biztonsági kihívást. Zalmay Khalilzad bagdadi amerikai nagykövet szerint a milíciák gyilkosságainak már jóval többen esnek áldozatul, mint az öngyilkos merényleteknek, autóba rejtett pokolgépeknek. A diplomata azonban kitért az elől, hogy csakis az egyik vagy a másik muszlim felekezetet vádolja, jelezve, hogy mindkettő felelős. Mindenesetre sokat elárulhat, hogy vasárnap amerikai katonák és síita fegyveresek csaptak össze, húsz iraki halálát okozva. A Mehdi Hadserege az összeütközést igyekezett úgy beállítani, hogy az amerikaiak által támogatott kormányerők képtelenek szavatolni a rendet, arra csak a fegyveres milíciák képesek. Az amerikaiak hiába gyakorolnak nyomást a politikusokra, hogy a december 15-i parlamenti választások után hozzák már végre létre a következő négy évben kormányzó koalíciót - remélve, hogy a nemzeti egységkormány gátat szab az öldöklésnek, és megakadályozza a nyílt polgárháborút -, a politika ugyanúgy káoszba süllyedt, mint a biztonság. A szunnita és a kürd pártok Dzsafari távozását követelik, az egymás közt is marakodó síiták viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy a következő kormányt is az ideiglenes miniszterelnök alakítsa meg. Bagdadban és a középső tartományokban a normális élet már régóta lehetetlen. A városban magas betonfalak és szögesdrótok tekeregnek, az ellenőrző pontok úgy lelassítják a közlekedést, hogy a kereskedők a lanyha üzletre panaszkodnak. Bagdadban, de az ország több részén is napi 4-6 órára van áram, és fél napokat kell sorba állni a fűtőanyagért, amely az áramfejlesztő generátorokat működteti - abban az országban, amely a világ harmadik legnagyobb kőolajkészletével rendelkezik. Sokan nem szívesen vallják be, hogy Szaddám Húszéin nyolcvanas évekbeli fénykorában, de még az 1990-ben kezdődött embargós időszakban is sokkal jobb volt a helyzet. A Világbank adatai szerint az egy főre eső iraki hazai össztermék (GDP) az invázió évében, 2003-ban 479 dollárra rúgott, és tavalyra mindössze 1188 dollárra nőtt, holott 1980-ban például 3240 dollár volt. A háború előtt Irak naponta 2,5 millió hordó olajat hozott a felszínre, amelyből 1,7 milliót exportált, ma a termelés napi 2 millió hordó körül ingadozik, és ebből egymillió hordó körüli mennyiség a kivitel. Az Egyesült Államok 2003-tól 2006-ig összesen 21 milliárd dollárnyi segélyt pumpált Irakba, TÁMOGATJA EZT AZ OLDALT Bármi is lehetett George W. Bush amerikai elnök eredeti stratégiája Irakkal kapcsolatban - a szabadság térségbeli elterjesztése vagy az iraki kőolajvagyon megszerzése -, a távozás mindkét esetben a vereség beismerése. Miközben azonban az idei időközi kongresszusi, illetve a 2008-as elnöki választásokra tekintő és elnökük népszerűségi mélyrepülése miatt aggódó konzervatívok arra törekszenek, hogy legalább megkezdhessék az amerikai katonák hazaszállítását - a remények szerint már az idén az iraki egységek ellenőrzik az ország területének háromnegyed részét -, bizonyos jelek hosszabb katonai jelenlétre utalnak. A Bush-kormányzat az iraki és afganisztáni katonai műveletekre újabb 67,6 milliárd dollárt kért a kongresszustól, amit a képviselőház a minap már jóvá is hagyott. Az összeg egy részét - több százmillió dollárt - azonban katonai táamelynek jó része az iraki biztonsági erők kiképzésére és felszerelésére, továbbá az igazságszolgáltatásra és a választásokra ment el, a maradék az infrastruktúrára. Elemzők szerint a gazdaság gyors felvirágzása nem várható. Három éve abban bizakodott a Bush- kormányzat, hogy Irak sebtiben egy virágzó, a kőolaj-kitermelésen alapuló demokráciává válik, ami példaértékű lesz a Közel-Keleten. Aztán ez a cél túl derűlátónak tűnt, és Washington a szunnita gerillaharc leverésére összpontosított, abban bízva, hogy a tavalyi két demokratikus választás új politikai rendet hoz létre. Ma viszont már az vált prioritássá, hogy megakadályozzák a polgárháborút és az ország szétesését. Persze az új feladat ellentmond annak az óhajnak, hogy a jelenleg Irakban állomásozó 130 ezer amerikai katona minél hamarabb hazatérjen. maszpontok építésére fordítják, ami a törvényhozásban olyan aggodalmakat kelt, hogy a kormány néhány bázist állandó tartózkodásra rendez be. Az Egyesült Államok 110 katonai támaszpontot állított fel Irakban, ebből 34-et már átadtak az iraki kormánynak. A Bagdadtól északra lévő Balad bázisra azonban eddig 230 millió dollárt költöttek, és kongresszusi források szerint az ott lévő légi támaszpont az amerikai haderő térségbeli stratégiai légi központja lehet. A The Los Angeles Times cikke szerint az építkezések jellegéből amerikai törvényhozók azt gyanítják, hogy a délkeleti Nasziríja város melletti Tallil légi bázis, a Bagdadtól északra fekvő Tadzsi tábor és a nyugati sivatagban található al-Aszad légi támaszpont ugyancsak az amerikai erők hosszú távú iraki tartózkodását szolcrálhatia. lhvrr.hu) sponsored by www.americanhunaarianfederation.ora - www.amsz.o TÁMOGATJA EZT AZ OLDALT