Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-10 / 243. szám
20 MAGYAR SZÓ —A HÍD Március 15. - ünnepi szám 2006. MÁRCIUS 10. Bozzay Pál Vándor vagyok... Vándor vagyok, keresem Elveszett világom, Kebelemben kenyerem, Hátamon a házam. Az én utam végtelen; Nincsen pihenésem, Sem a múltban, sem jelen - Sem a jövendőben. Csendes, tiszta volt az ég, Mikor útra keltem, Enyhe szellők lengeték A reményt felettem. Feljött az est csillaga S eltűnt nem sokára MUj A kietlen éjszaka' Fellegsátorában. Itt vagyok most néma, vad, Idegen pusztákon, Hallom a harangokat Kongatják hazámban. Ünnep e vagy temetés, Nem tudom, nem kérdezem! De mindegyik rezzenést Halálosan érzem. És a hányszor hallgatom, Minden kongatásra, Rá felel siralmasan Szivem dobbanása. S minden dobbanásra meg- Rövidul az élet, S irhalmokon lépdelek, Mint egy bús kisértet. Arczomon nincsen virág, Rég lehervadt róla, Az elaggott ifjúság Meghidegült csókja. Kihűlt az emlékezet, A remény kifáradt, Kietlen jövő felett Építeni várat. Megszűntem már kérdeni: Mit hoz ez az élet, Mely vágyam' betölteni Olyan szegénynyé lett. Jámbor óhajtás, remény És egy ifjú ábránd, ^ Mely egy szebb világ felé Alkotott bűvlátmányt. Álmok, tündérképei Boldogabb jövőnek, Lelkemnek jobb részei, Mind, mind eltűnőnek. Jobb napom már elfogyott, Üres lett a táskám, Elszakadt bakancsomat Nincs ki megfoldozná. Nincsen tűzhely, nincs födél, Hideg éjszakákra, Nincsen egv meleg kebel, Mely ölére zárna. Vándor vagyok idegen, Sivatag pusztában, Kebelemben kenyerem, Hátamon a házam! A szabadságharc bukása A kápolnai csata után, Windischgraetz magabiztos és túlzó győzelmi jelentése alapján, miszerint: "A lázadó csordákat szétvertem, néhány napon belül Debrecenben leszek", az osztrák kormány meg volt győződve, hogy a magyar forradalom elbukott. Üj birodalmi alkotmányt adtak ki 1849. március 4-én Olmüt/ben. melyben Magyarországot osztrák birodalmi tartománnyá nyilvánították, elszakítva Erdélyt és Horvátországot, a Délvidéken pedig önálló szerb vajdaságot állítván fel. Ez az alkotmány azonban soha nem lépett életbe, a háborúra való tekintettel. A dicsőséges tavaszi hadjárat folyamányaként Kossuth elérkezettnek látta az időt egy méltó válasz megadására. 1849. április 14-én a képviselőház Debrecenben közfelkiáltással elfogadta a Függetlenségi Nyilatkozat-ot, amelj a Habsburg házat trónfosztottnak nyilvánította ki és Kossuthot megválasztották kormányzónak. A nemzet számára fontos volt függetlenségének elismertetése a diplomáciai kapcsolatokban. Az első ilyen irányú lépéseket jelentette Svájccal, a Szárd Királysággal és a Velencével megkötött szövetség. Az európai nagyhatalmak azonban Magyarországot a Habsburg Birodalom részeként kezelték és harcát belső ügynek, polgárháborúnak tekintették. Az európai hatalmi egyensúly fenntartása érdekében ilymódon nem talált támogatásra a magyar szabadságharc ügye. A nemzetközi rokonszenv szép példájaként azonban lengyel, német, osztrák és olasz önkéntesek is részt vettek a magyar szabadságharcban. Hathatós külföldi segítséget főleg a lengyel emigráció hálózatától kapott a magyar szabadságharc. A híressé vált Bem József (1794-1850) tábornok mellett a vértanúk sorában lengyel, német, osztrák tisztek nevei is találhatók. A téli hadjárat során többször egy-egy lengyel század önfeláldozó utódvéd-harcai mentették meg a visszavonuló magyar honvédeket. A szabadságharc kimenetelét végül is az orosz cári segítség döntötte el. A vereségek hatására a bécsi kormány I. Miklós cárhoz fordult segítségért, aki a Szent- Szövetség jegyében 200 ezer katonát küldött Magyarországra Paskievics herceg vezérlete alatt. Az erőviszonyok így alakultak: osztrák-orosz hadsereg 370 ezer katona és 1200 ágyú, a magyar sereg a 170 ezerről 150 ezerre apadt és csak 450 ágyúval rendelkezett mindössze. Ekkora túlerővel szemben győzni már nem lehetett, csak hősiesen küzdeni és elbukni... Az akkori európai nagyhatalmi politika tükrében megemlítésre méltó, hogy a cári intervenció miatt, még diplomáciai tiltakozás sem hangzott el. Görgey még a régi bátorsággal küzdött seregével az ácsi csatában Haynau ellen, ahol maga súlyos fejsebet kapott, de néhány nap után újból átvette a vezetést és seregét mesteri visszavonulással elvezette (az orosz csapatok háta mögött) nagyobb veszteség nélkül Nagyváradra. Bem tábornok is győzött még maroknyi csapatával és Szebent is elfoglalta, Segesvárnál azonban a túlerővel szemben július 31-én vereséget szenvedett. Ebben a csatában látták utoljára Petőfi Sándort, a nagy magyar költőt és forradalmárt. Bem tábornok fokozatosan szorult ki Erdélyből és Temesvárnál - még mielőtt Görgey beérkezett volna seregével - döntő csatát vesztett. Kossuth lemondott és a teljhatalmat Görgeyre bízta, ő pedig a veszteség hírére a további hiábavaló véráldozat elkerülése végett, Világosnál augusztus 13-án Rüdiger orosz tábornok előtt seregével együtt letette a fegyvert. Kivételt képezett Klapka György, akinek sikerült októberig Komáromban tartani a várat és azt csak a helyőrség szabad elvonulásának feltételével adta fel. Kossuthnak, Szemere Bertalannak, stb. néhány katonai vezetőnek, mint Bemnek, Dembinszkinek, Guyonnak, Perceinek, stb. sikerült török földre menekülni. Szemere Bertalan magával vitte a szent koronát, amelyet a határ közelében, Orsovánál ásott el. A magyar szabadságharc elveszett, de dicsősége, nagy hordereje, mind a mai napig nem halványult el. Kossuth Lajos imája a kápolnai csatatéren elhantolt honvédek árja felett Kossuth Lajos az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökeként, az 1849. február 26-27-én Kápolnán lezajlott kétnapos ütközet után a csata helyszínére utazott, s ott imát mondott a közel ötszáz elesett honvédfrissen hantolt árhalma felett. A Kápolnán elhangzott ima, mely "Kossuth Lajos imája a kápolnai csatatéren" ámen vált ismertté, a hagyománnyal ellentétben nem Kossuth Lajos szerzeménye. Szövegét Roboz István (1828-1916), az egykori pápai diák, majd 1848-49-ben Noszlopy Gáspár Somogy vármegye kormánybiztosának titkáraként írta Ádándon, Csapody Pálkaáélyában. - E magasztos hangvételű ima szép szövegét később angol, francia, lengyel, német és olasz nyelvre is lefordították, továbbá a szabadságharc 50. évfordulójára emlékező években (1898/99) képes olajnyomat formájában sokszoroátották és terjesztették. A kápolnai árbalmok felett Kossuth Lajos által elmondott, megható szövegű ima így hangzik: "Felséges Úr! Árpád fiainak Istene! Tekints reánk csillagokkal övezett trónusodról és hallgasd meg könyörgő szolgádat, kinek ajkáról milliók imája száll eged tündöklő kárpitja felé, hogy áldja és magasztalja a Te mindenhatóságod erejét! Istenem! Felettem éltető napod ég, s térdeim alatt a szabadság csatájában elhullott vitéz honfitársaimnak csontjai nyugszanak - fejem fölött kéken mosolyog az ég, lábaim alatt gyászossá vált a föld, ősapáink unokáinak kiomlott vérétől. - Oh! csak had szálljon alá napodnak teremtő sugara, hogy virág fakadjon a véráztatott hantokon, mert e porladó tetemek koszorú nélkül el nem hamvadhatnak. Isten! ősapáinknak, s népeknek Istene! Hallgasd meg ágyúink bömbölő szavát, melyben vitéz népednek lelke mennydörög, hogy széjjelzúzza az önkény bilicset-osztó vaskarjait. Mint szabad hazának szabad fia térdelek az újabb temetőn, honfiaim, testvéreim roncsolt tetemein. Ilyen áldozatok árán szenté válik e hazádnak földje, ha bűnös volt is, óh Istenem! - mert vérrel megszentelt földön rabnépnek élni nem szabad! Atyám! ősatyáinknak védelmező Istene! Milliók felett hatalmas úr! Ég, föld s tengereknek mindenható Istene! Dicsőség nő e porladó csontokból és nemzetem homlokán fog ragyogni. Szenteld meg e porokat kegyelmeddel, hogy e szent ügyért elhullott bajnokok áldással nyugodjanak szentelt hamvaikban. - AMEN!"
