Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-10 / 243. szám
12 MAGYAR SZÓ —A HÍD AZ ELSŐ FELELŐS * MAGYAR KORMÁNY LEGFELSŐ SOR: Deák Ferenc: igazságügy; Kossuth Lajos: pénzügy; Mészáros Lázár: hadügy; Középső sor: Eszterházy Pál herceg: külügy; Batthyány Lajos gróf: miniszterelnök; Szemere Bertalan: belüg)’ ALSÓ SOR: Eötvös József báró: vallás és közoktatásügy; Széchenyi István gróf: közlekedés- és közmunkaügy; Klauzál Gábor: földművelés, ipar és kereskedelem. HUNGÁRIA RÁDIÓ NEW YORK minden kedden este 7-tól 8-ig a WPAT AM 930-as hullámhosszon. Hírek - magyar zene - hazai - és sportpolitika - New York magyar gazdasági élete A mikrofonnál: APATINI GYULA Programvezető: Apadni Gyula 245 E 80 St.#5F NY 10021, T: 212-570-6441 Március 15. - ünnepi szám 2006. MÁRCIUS 10. Az engedmények visszavonása A március 13-i bécsi és a 15-i pesti forradalom hatására az udvar kénytelen volt az országgyűlési követeléseket elfogadni, ezekből törvényeket alkottak, amelyeket a király áprilisban szentesített. A törvények tartalmazták a "Tizenkét pont" legtöbb követelését. A békés átalakulás Magyarországon Európában elsőnek és egyedülállóan - végbement. Gróf Batthyány Lajos (1806-1849) vezetésével létrejött az első független, az országgyűlésnek felelős magyar kormány. A miniszterek többsége a kor reformpolitikusai közül került ki, így helyet kapott a kormányban Széchenyi és Kossuth is. Az észak-olaszországi forradalmak legyőzése után a császári hatalom megkezdte Magyarországnak tett engedményei visszavonását. A Habsburg-ház, már korábban bevált taktikájának megfelelően fordította Magyarország ellen a nem magyar nemzetiségeket. Jellasics horvát bán, császári egységekkel megerősített seregével 1848. szeptemberében betört az országba. A király feloszlatta az országgyűlést és lemondatta a Batthyány-kormányt. Az országgyűlés azonban nem adta meg magát, hanem a Kossuth vezette Honvédelmi Bizottmányt bízta meg az ország irányításával és a honvédség megszervezésével. Jellasics támadását visszaverték. 1848. decemberében az osztrák császári és a magyar királyi trónra került Ferenc József elhatározta a "rebellis magyarok" leverését. Az óriási túlerőben lévő császári hadsereg támadásba lendült, s 1849. januárjában a fővárost is elfoglalta. A parlament és a kormány az ország keleti felébe menekült, s Debrecenből szervezte az ellenállást. 1849. tavaszán a magyar honvédsereg ellentámadásba ment át, kiverte az országból a császári haderőt. Erdélyt a lengyel származású Jozef Bem (1794-1850) tábornok vezette csapatok tisztították meg a császári seregektől. Miután Ferenc Józseffel nem sikerült megegyezni, a magyar országgyűlés 1849. áprilisában kimondta a Habsburg- ház trónfosztását, s Kossuthot Magyar- ország kormányzójává választották. Ekkorra azonban Ferenc Józsefnek sikerült az orosz cár aggodalmát felkeltenie, s óriási orosz haderő indult Magyarország eltiprására. A harapófogóba került magyar honvédsereget a túlerő legyőzte, s a magyarok 1849. augusztus 13-án letették a fegyvert. A szabadságharc leverését szörnyű megtorlás követte. Október 6- án Aradon kivégeztek 13 honvédtábornokot (pk aradi vértanúkként vonultak be a magyar történelembe), Pesten pedig agyonlőtték gróf Batthyány Lajos miniszterelnököt. A börtönök megteltek, a honvédeket erőszakkal besorozták a császári hadseregbe. Aki tehette, külföldre menekült. A szabadságharc leverése után Magyarországot meghódított tartományként kezelve, önállóságát felszámolva beolvasztották a centralizált, abszolutisztikus módon kormányzott osztrák birodalomba. A honfoglalás és az államalapítás óta 1848-1849 a magyar nép legnagyobb tette volt. A forradalmat indító március 15- e jelkép lett: a kivívott szabadság megőrzésének és az elvesztett szabadság visszaszerzésének szimbóluma. A magyarság 1860 óta nemzeti ünnepének tekinti ezt a napot, függetlenül attól, hogyan vélekedett erről a mindenkori államhatalom. A II. világháború utáni magyarországi kommunista rendszer nem tartotta nemzeti ünnepének. Az 1950-es években "szocreál" demonstrációkat tartottak, s az 1848-1849-es eszmékhez az internacionalizmust, a "világforradalmat" igyekeztek hozzákapcsolni. Az 1960-as évektől "diákünneppé" változtatták, "forradalmi ifjúsági napok" elnevezéssel összemosták március 15-ét olyan napokkal, olyan kommunista évfordulókkal, amelyeknek semmi közük nem volt a márciusi ifjúsághoz. Akik e jeles nap eseményeihez méltóan akartak ünnepelni, azokra nem ritkán rendőri gumibot várt. Az 1980-as évek végén rendőrök sorfalai között tízezres tömegek ünnepeltek mélMárcius 15-e eszméjét a magyar történelemben a különböző politikai erők sokszor próbálták meghamisítani és aktuálpolitikai célokból kihasználni, mi több, kisajátítani. Akadtak azonban ellenpéldák is. Ilyen volt az 1956-os forradalom, amikor október 23-án a szabadságot és függetlenséget követelő fiatalok, a tömegek március 15-e eszméjét, a "márciusi ifjak" követeléseinek jó részét ismételték meg. A nemzetiségi helyzet 1848-ban és a harcok kezdete Az újonnan megalakult felelős magyar kormány élén gróf Batthyány Lajos miniszterelnökkel, energikusan látott hozzá a demokratikus polgári Magyarország megteremtésének feladataihoz. A magyar kormánynak 1848. áprilisában sem pénze, sem hadserege nem volt. A pénzügyeket Kossuth Lajos irányította, aki önálló bankjegyek kibocsátásához folyamodott, melynek fedezetét a társadalom oly módon biztosította, hogy tömegesen adták oda ékszereiket a hazának. A "Kossuth-bankók" alig vesztettek értékükből egészen a szabadságharc végéig. A helyi közrendet biztosító Nemzetőrséget azonnal megszervezték. Május hónapban pedig megkezdődött a saját fegyveres erőnek, a honvédségnek a toborzása. A kibontakozáshoz, a célok sikeres megvalósításához leginkább időre és nyugalomra lett volna szükség. Mindez azonban nem adatott meg. Ennek két fő oka volt. Az első a császári udvar és a Monarchiát addig irányító hivatali és katonai vezetés restaurációs törekvései, Magyarország 1848 előtti alárendelt helyzetének visszaállítására. A második ok pedig a Habsburg birodalom területén élő sokféle nemzetiség mozgalmának eleinte burkolt, majd nyflt támogatása a bécsi udvar részéről, valamint spontán nemzeti megmozdulásaik. A nemzetiségi mozgalmak közül a legkiemelkedőbb a horvátoké volt, akik pedig a középkortól kezdve széleskörű autonómiával rendelkeztek, a Magyar Királyság részeként. A horvát liberálisok követelése volt, hogy Horvátország, Szlavónia, Dalmácia, a magyar tengermellék és a horvát-szlavón Határővidék egyesüljön egy állammá. További követelésük volt a horvát nyelv hivatali használatának joga. Vezérük Jellacsics József bán volt, aki a bécsi udvar és különösen Kollowrát kancellár bizalmát élvezte. Ellenezte a magyar kormány önálló had- ügyi, pénz- és kereskedelemügyi vezetését és ezeket ismét eg)7 összmonarchiai kormány hatáskörében akarta látni. Miután Jellacsics a magyar kormányt vonakodott elismerni és nem engedelmeskedett a Pestről jött rendeleteknek, így kénytelen volt a magyar kormány az uralkodóhoz fordulni. Jellacsicsot 1848. június 10-én királyi kéziratban megfosztják ugyan tisztségétől, de az udvar tartalékban tartotta a magyar követelésekkel szemben. A magyar kormány hajlandó lett volna a horvátokkal megegyezni és nemzeti kívánságaikat teljesíteni, de a megegyezés nem jöhetett létre, mert Jellacsics önálló horvát államiságot akart és a bécsi udvarnak, nevezetesen Latour hadügyminiszternek szüksége volt a csapataira a magyarok ellen. A szerbek a Délvidéken szintén mozgolódni kezdtek. 1848. május 13-án Karlócán a szerb nemzeti gyűlés kimondta a Magyarországon élő szerbek függeden- ségét, saját vajdát választott, és kijelölte a vajdaság határait. Bécs és Belgrad is támogatta a szerb nemzed törekvéseket. Szerbiából 1848. júniusában csapatok törtek be és megtámadták a Bácska és a Bánság német, román és magyar településeit. A délvidéki hadműveletek kegyetlenségei sokáig emlékezetesek maradtak és legerősebb táborukat a szenttamásit is csak 1849. tavaszán tudták a magyarok visszaszerezni. A románok is nyugtalankodtak Erdélyben. 1848. május 15-én Balázsfalván tartották meg nemzed gyűlésüket, amelyen követelték a románok nemzeti létének elismerését, számuk arányának megfelelő képviseletet az országyűlésen és a hivatalokban. Az erdélyi országgyűlés május 30-án kimondta az úniót Magyarországgal, arra hivatkozva, hogy az únió megszületésével Erdély nemzetiségei egyformán részesülnek a polgári szabadságjogokban. A románok szeptemberben megtartott újbóli balázsfalvai nemzeti gyűlésükön elvetették az uniót. Követelték az osztrák alkotmány kiterjesztését Erdélyre. Elhatározták továbbá a román lakosság felfegyverzését és mozgósítását. Ilyen szorongatott helyzetben kellett a magyar országgyűlésnek, Kossuth Lajos 1848. július 11-én elhangzott lelkesítő beszédére megszavaznia kétszázezer katona kiállítását és 42 millió forint hitelt.