Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-03-03 / 242. szám
2006. MÁRCIUS 3. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25 A KECSKE-KATONASÁG Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét országon is túl, volt egy szegény fiú. Annak a fiúnak kicsi korában elhalt apja is, anyja is, csak ő maradt egyedül. Szegény volt, nem volt senkije-semmije, s ő szegény feje beállott pásztornak a juhokhoz. Örökké ott pásztorkodott, amíg el nem jött az idő, hogy el kellett menjen katonának. Onnan a juhpásztorságból ment el katonának. Kitöltötte a három évet, s mikor hazajött, hát azt se tudta szegény, hogy merre nézzen; olyan szegény volt. Semmije sem volt, jóformán még ruhája sem. Volt egy úriember, annak volt harminc fejős kecskéje. Kihirdette, hogy neki kell egy pásztor, aki nappal őrzi a kecskéket a mezőn, este, reggel, délben megfeji, az ólakat rendben tartja. A fiú éppen arra való volt, beállott hát szolgálni, s kezdett a kecskékkel járni a mezőre. No de a fiú szemes volt, ügyes volt, a katonaságnál rangja volt, felvitte szakaszvezetőségig, kezdett a kecskékkel is katonásan beszélgetni kinn a mezőn. Addig térítgette a kecskéket, s addig beszélgetett nekik, hogy a kecskék kezdték megérteni a beszédjét. Acsorgatta ide őket, ácsorgatta oda, meg így, meg úgy, úgyhogy kevés idő múlva a kecskék megszokták a vezényszavakat. Zelk Zoltán Anya, apa hazajöttek Anva, apa hazajöttek, fáradtak, mert este van. Azt kérdezik: féltél, fáztál idehaza, kisfiam? Anya simogat és csókol, kérdezgeti: hogy vagyok? F.n meg mondom: hogyha megint elmentek, hát meghalok... De ha mégis tovább élek, és én is felnőtt leszek, hogyha én is gyárba járok keresni a kenyeret: magamhoz veszem a kulcsot, és az ajtót becsukom, akkor aztán másszanak ki, ha tudnak, a kulcslyukon! Szécsi Margit Március Téli szellők fújjatok csak játszatok a hajamon. Olvassz havat, melengető márciusi szép napom. Fagyos folyó megáradjon, vessen bimbót minden ág, Szebb a somfa gyenge szirma mint a szürke jégvirág. Március van, március van. Ember s állat érzi már, dong a kaptár, szárnyat rezget százezernyi kismadár. Jó volna a nagykabátot félredobni, s könnyeden játszani és birkózni a városvégi zöld gyepen. Jó volna már munkálkodni; arra vár a kert, mező. Szép reményhez, szorgalomhoz kell a fény, a jó idő. Pacsirtának kék magasság, vetőmagnak tiszta föld, Jöjj el tavasz, földről, égről már a telet eltöröld! modni.- Hármas sorokba szakadozz! S akkor a kecskék ügyesen, mint a katonák, hármasával sorakoztak, mind a harminc kecske. Akkor elkiáltotta magát a fiú:- Vigyázz! S két lábra állottak a kecskék. Akkor azt kiáltotta a kecskéknek:- Tisztelegj! S akkor szalutáltak a mellső lábukkal. Akkor azt kiáltotta:- Pihenj! S akkor:- Oszolj! S akkor szerteoszlottak. Az úrnak a hintóbán nagyon tetszett. Kérdi:- Kié ez a kecskeosztag?- Ezé s ezé az uraságé.- Hol lakik az az uraság, hogy menjek és vegyem meg őket? - kérdezte az az úr. Annyira megtetszett neki a dolog, hogy megvette a kecskéket, de úgy vette meg, hogy a szolga menjen vele, s egy hónapig lakjék nála. A fiú ment szívesen, mert ő is örvendett neki, hogy masíroznak a kecskék. Nagy örömben volt az úr is, s mikor hazaérkezett, összehívatta az összes barátait még idegen országokból is, és bemutatta, hogy mire tanította a fiú a kecskéket. Hát jöttek is a gazdag uraságok mindenfelől, mert azt üzente nekik:- Gyertek, mert valami .csodát akarok mutatni nektek, olyasmit, amit ti még nem láttatok. Mikor összegyűltek a vendégek, akkor ügyesen ellátta őket étellel-itallal. Farkasszemet néznek? Két farkas belenéz egy egyenes csőbe, a cső két végén. Nappal van, a cső üres, mégsem láthatják egymást. Mi lehet ennek az oka? Megfejtés Nem ugyanabban az néznek bele. időpontban Akkor kiáltotta nekik:- Tisztelegj! Akkor tisztelegtek. Akkor szólott nekik:- Pihenj, oszolj! Akkor a kecskék szertefutottak. Egy idegen országbeli úr annyira megszerette, hogy kérte, adják neki. S az úr odaadta. De előbb az idegen országbeli megkérdezte, hogy mennyit kér érte. Az úr meg ráfeleli:- Hatvanezer forintot. S az idegen országbeli úr belenyúlt a zsebébe, és kifizette, amit kért, a házigazda pedig az egész pénzt odaadta a szolgának. Abból a pénzből a szolga egy szép, ügyes kicsi birtokot vásárolt, egy házat csinált, vett ruhákat, és éldegélt tisztességesen, mint a többi ember. Máig is él, ha meg nem halt. (Icinke-picinke, Népmesék óvodásoknak c. könyvből) Szerkesztette: Kertész Gabriella Egyszer látja, hogy az úton jön egy négylovas hintó s abban egy nagy uraság. Odahajtotta a kecskéket, intett a kezével, s az úr megállíttatta a kocsissal a lovakat. Azt mondja a fiú:- Azért állítottam meg, uram, hogy tessék egy kicsit megnézni, hogy ezek a kecskék mit tudnak, amióta én íettem a gazdájuk. Az úr szívesen hallgatta, s a fiú odakiáltott a kecskéknek:- Sorakozó! S akkor a kecskék kezdtek összefutaS mikor a házigazda látta, hogy a vendégek jókedvükben vannak, akkor kiment, s megmondta a kecskepásztornak, hogy amikor kijönnek, kom- mandérozza úgy a kecskéit, mint amikor ő látta. Kigyűltek a vendégek, s a fiú szólott a kecskéknek:- Sorakozó! Akkor összefutottak a kecskék. Akkor szólott:- Hármas sorokba szakadozz! Akkor a kecskék ügyesen felálltak. T U D 0 D - E ?
