Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-02-24 / 241. szám
< 2006. FEBRUÁR 24. Mozaik MAGYAR SZÓ —A HÍD 29 Egy főnök portréja (1.) Egykor, odahaza nagy dolognak számított az érettségi diploma. Ha karrierről nem is lehetett szó, de perspektívát kínált fel az életben elinduló ifjúnak. Aki megszerezte, elégedett lehetett helyzetével. Sokkal többre nem is vágyott, a felkínált munkahelyet elfogadta és ha egyéniségének, temperamentumának megfelelt, elégségesnek bizonyult, leragadt, még a nyugdíjazása is ott érte. A Kollégium padjaiból kikerült "újoncokat" az idősek, a bölcs öregek hacsak módjukban állt megkömyékezték, útbaigazítással, tanáccsal halmozták el. Intelmeik sok jóindulatról tanúskodtak, az életben leszűrt tapasztalataikat osztották meg velük. Nekem is akadt egy mentorom (bérma-keresztapám személyében), aki líceumi éveim során mindig gyámkodott fölöttem, az iskolai év végén rendesen be kellett mutassam neki bizonyítványomat. Amikor tanulmányi előmenetelemmel elégedett volt, jutalmazása sosem maradt el. Szomszédok voltunk. Érettségi után a család egy zártkörű vacsorára hívott meg, amit el is fogadtam. Egymagám voltam a család tagjain kívül, joggal töltött el némi büszkeség. Kary Péter a Városi Telekkönyvvezető Irodának volt akkoriban a főnöke. Rengeteg emberrel volt dolga. Mint magas hivatali tisztséget l>etöl- tő személy, köztekintélynek örvendett városszerte. Vacsora után a sokféle virággal teli rakott teraszon folytattuk a társalgást. Kellemes nyári este volt, a Nap csakhogy leáldozott, csillagfényes lett fölöttünk az égbolt. A verebek éjjeli szállásukra vonultak, puha csend terpeszkedett a levegőben, a tárgyak kontúrjai elmosódtak, egybefolytak. Bérma- keresztapám közelebbre húzta hozzám a karosszékét, terveim felől kezdett érdeklődni: "Ha majd oda kerül a sor, hogy iskoláidat befejezed, főnöki tisztséget soha ne fogadj el, keress kibújót. Az ember egy nagyon különös alkotmány, amihez hasonló még egy az emlősök világában nincsen. Nehezen lehet boldogulni velük, soha nemt tudsz kedvükre cselekedni..." Bérma-keresztapám intelme gyökeret vert bennem, tudatomba befészkelte magát. Mindezek ellenére soha nem éreztem ellenszenvet munkahelyemen főnökeim iránt, de jómagam mindig ódzkodtam mások fölött vezető szerepet vállalni, amikor ilyen helyzet állt elő, különböző indoklással elhárítottam magamtól a felkínált pozíciót. Háború után változott a szelek járása, sok minden másként alakult, mint azt sokan képzeltük. Át kellett értékelni felfogásunkat a világról és annak törvény- szerűségeiről. Az első főnököm egy színház igazgató volt. Városunkban - történelme folyamán először - akkor nyílt meg a magyar nyelvű Állami Színház. A társulat korábban Kolozsváron a Szak- szervezeti Tanács amatőr színházaként működött. Színvonalas előadásaira felfigyeltek az illetékesek és a gyümölcsöző színházi politika eredményeként a társulatot egy kis mezővárosba helyezték, hogy ott fejtse ki népművelő tevékenységét. így vált az egykori kolozsvári székhelyű műkedvelő színház államilag szponzorált magyar Színházzá. így hát a társulat alapgárdája létezett, a keretet kellett kibővíteni profi színészekkel. Az embrionális formájában lévő társulat elindulása elé rengeteg akadály gördült, megoldása az igazgatóra várt, aki maga is kezdő ember volt a szakmában: a negyvenes éveiben járó kissé zömök, fürge mozgású férfi. Hosszúra növesztett szálas haja a nyakában lógott. Arca ragyás volt, gyermekkorból visszamaradt himlő jeleit viselte magán. Rengeteget lótott- futott, mindent egymaga szeretett volna intézni, valahogy az volt a meggyőződése, hogy amit ő csinál, az a jó. Rendesen a reggeli próbákkal kezdte a napot, később a technikai személyzettel tárgyalt, a színfalak festőjének Jakabovics úrnak a dolgába is beleártotta magár, sokszor újra festette a már félig elkészült kulisszát. Egy teljes villanytelep lakozott benne, amely állandóan fejlesztette az áramot, hogy az elhasznált energia helyébe legyen tartalék. Akik régebbről ismerték, állították, hogy nagyon egyenes, tisztességes személy, egy mércével méri a keze alatt dolgozókat, nem kivételez senkivel, dolgozzék akár műhelyben, az irodán vagy játszék a színpadon. Az interjúra jelentkezőket a próbateremben egy kis bridzs-asztalnál ülve fogadta. Minden egyes személyt alaposan meghallgatott, múltjáról, jelenéről tudni szeretett volna mindent. Egy-egy személy meghallgatása félórába is került. Az ajtója előtt felsorakozottak sorszámmal a kezükban csendben vártak bebocsátásukra. A kilences szám volt a papírszeletre írva, amit a markomban szorongattam, összemócsingoltam annyira, hogy alig volt kivehető a számjegy. Akkor még nem tudtam, hogy az interjút végző személy kicsoda, milyen beosztása van a színháznál. Nem is nagyon érdekelt. A nevet is csak jóval azután tudtam meg. Mielőtt hellyel kínált, kissé felemelkedett a székről, jelezvén, hogy tiszteli az embert. Kezet rázott velem, torkát köszörülte, mielőtt beszédre nyílt a szája. Meggyszínű csíkos puplin-ing volt rajta, könyökig feltűrve mindkét ujja. Pár percbe telt, amíg visszanyertem nyugalmamat, már tovább nem is drukkoltam. Nagyon kellemesen telt el az a negyedóra, amit ott töltöttem. FOLYTATJUK SlSLAY JÓZSEF Az én kis falumnak templomában Az én kis falumnak templomában, Nem szól az orgona kórusában. Vagy, ha szól is, inkább csak nyekereg, S kordély kerékkel sem versenyezhet. Pedig régen nagyon szép hangja volt, Szinte a nép szíve is megdobogott. Ha a kántor lenyomta a billentyűket, S mellette énekeltek a hívek. S fújott rajt én is nyomtam gyakorta, Ha Vácsik János nem jött templomba. S amikor a misének vége lett Alig bírtam lábam: Elsenyvedett, De én mégis szerettem szép hangját, Kivált karácsony, húsvét napon át. S mikor a nép mellette énekelt, Szinte az egész terem megrezgett. Én nem vagyok egy vallásos ember, Aki minden nap imát énekel. Mégis elhatároztam magamban, Én megjavíttatom a kórusban Az utolsó pénzem rája költőm, Én továbbá azzal nem törődöm, De vágyom; ismét szóljon vidáman, Kisszékelyi templom kórusában. 2006, Florida Támogasson egv oldalt a Magyar Szóban! Amennyiben hozzájárul lapunk fenntartásához egy oldal pénzügyi támo- T?<y A"7 Ö\t X.TC'A7T7XT17TZ A ttt'T VT?! itatásával, tiszteletünk jeléül az Ön nevét tesszük az oldal alsó szalagcsíkjába! Hívja most a 1-877-A-MAGYAR-t! mj/j 111 AZj v^IN JNE VEJNElv A. firElE.
