Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-01-20 / 236. szám
2006. JANUÁR 20. Mozaik MAGYAR SZÓ-A HÍD 29 Agnes V. Fürst Utolsó kívánság Reményeim, vágyaim mik valaha voltak, észrevétlen köddé váltak, szertefoszlottak. Tékozló álmok még gyakorta kínoznak, pemvéi nappal agyamban tombolnak. Múlnak az órák fogynak az évek, kegyetlen voltál hozzám, te Elet. Hajam fehér lett testem elégett. Ha rám süt a napfény, csak hidegen éget. Már csak egyet kérek, egyet akarok: azt, hogy szeress így ahogy vagyok, s én leszek virág a télben, amur lehet.... amíg akarod. Zsigmond Aranka montázsa Kerékgyártó Kálmán Ujjaim hegyén élsz (egy simítás emlékére I. Gabriellának) Szeretném a hajnal csöndjét füledbe súgni, vénember-valóm rejteni szíved mellett. Asszonyi-tested fáradt karomba ölelni - kereszted előtt, hogy áldva térdepeljek. Szeretném a hajnal pírját arcodon látni. Feledni mindent mi volt! - régi, rossz napok - Ölelj még törékeny, puha karjaidba - mielőtt örökre öledbe roskadok. Béla Kleiner 21. század Bátor vagyok belédszeretni könnyelműen, vakon Messze vagy s mégis oly közel vagy semmi szerelmem nem is lesz valóság Kedves ne mondd való..:, hogy soha a Huszonegyedik század időben fiatal Szerelmem irántad tiszta való bölcs és nemes örökké fog tartam vagy egy röppenő üvegforgács csalfa szemedből fojtja majd el Faragjuk a szerelmet egyszerűvé ahogy az énekes faragja azzá a dalt A szerelem börtön kettőnknek, hármunknak és embermillióknak akik szabadnak érzik magukat Vakon átkarolom a fát és az erdő súgja a fülembe hangod tónusán át vakember ringass a szívedben ringass a szívedben New York, 2006__________________________________ Nagy Ábrahám Újévi fohász Isten, ki fent az égben vagy,- Hatalmad bámulatos nagy -, Te elűzöd a felleget S a viharnak nem engeded A rónákon, a szirteken Hogy ember életet vegyen. Kérünk, hallgass meg jó Urunk, - Fohászkodni csak van jogunk Ha itt a földön kész leszünk S az Égbe Hozzád felmegyünk Tégy velünk újabb csodát; Tartsd meg ajkunkon az imát. Mikor az éhség fenyeget Tőled kapjuk a kenyeret. Mióta tudjuk az eszünk A tenyeredből étkezünk. Asztalodról egy falat Nekünk nagy irgalmat ad. Ha maradt még egy csepp erőnk Most újra neki türkőzünk. Olykor, ha panaszos szavunk Akkor is imádkozunk. Te, Ki őrződ a titkokat - Hogyha nem kérünk túl sokat Áruld el nekünk, - ha lehet Az utat, mely Hozzád vezet. Azt is tudasd, van-e bűnünk - Most, hogy Hozzád készülünk -, Mondjunk el este hány imát Hogy bűneinket megbocsájtsd. És, hogy az Égbe felvegyél Nincs szebb ajánló-levél Mint a kereszt, mit hordozunk S holtunkkor visszaadunk. Poughkeepsie, 1998. Péterffy Gyöngyi Felszáll . folynak - folynak a az évek lassan hömpölygő árral sekélységét még nem érzed örvénye magával ránthat s nem tudhatod hova érsz partra vagy a sűrű mélybe vagy elragadnak fénynapok kéklőn szívnak fel az Égbe i és nem érdekel . mi volt és van súlytalan szállsz - tovaszállsz mosolyod érinti a Földet felszáll a köd s a madár. Bethlehem, PA, 2005. november 9. sk
