Amerikai Magyar Szó, 2006. január-május (104. évfolyam, 233-254. szám)
2006-01-20 / 236. szám
2006. JANUÁR 20. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ-A HÍD 25 Kolozsvári Grandpierre Emil A makacs kis nyulacska Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy makacs kis nyulacska. Ennek a makacs kis nyulacskának a nyakában szépen szóló ezüstcsengő függött. Ahányszor lépett a nyulacska, annyiszor csendült meg a nyakában a csengő, ahányszor pedig nem lépett, annyiszor nem szólalt meg a nyakában a csengő. Meghívta egyszer a sógora a kis nyulacskát ebédre, s jóltartotta, ahogy illik. Mikor hazafelé tartott, a makacs kis nyulacska észrevette, hogy túl sokat evett, mert a hasa a földet súrolja. Körülnézett, hadd lám, hol szunyókálhatna egyet, míg a hasa leapad. Megpillantott az erdő szélén egy karcsú bokrot, fölakasztotta rá szépen szóló ezüstcsengőjét, maga pedig behúzódott alája a fűbe, s mindjárt el is nyomta az álom. Reggel, hogy felébredt, néz erre, néz arra, hát a karcsú bokor sehol sincs, hanem egy sudár fát lát a helyén. Annak a sudár fának a legmagasabb ágán ott csillogott az ezüstcsengő. A makacs kis nyúl rászólt a nagy fára: nyúl, s rohant - rohant, amíg a sziklához nem ért. A sziklának ezt mondta:- Hallod-e te szikla, menj a fejszéhez, küldd a fejszét a sudár fához, ha nem megy, csorbítsd ki az élét. Mire a szikla így válaszolt:- Minek csorbítanám, van nekem egyéb dolgom is.- Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! - fogadkozott a kis nyúl, s rohant - rohant, amíg a bikához nem ért. A bikának ezt mondta:- Hallod-e, te bika, menj a sziklához, küldd a sziklát a fejszéhez; ha nem megy, gurítsd bele a vízbe! Mire a bika így válaszolt:- Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.- Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! - fogadkozott a kis nyúl, és rohant - rohant, míg a darázshoz nem ért. A darázsnak ezt mondta:- Hallod-e, te sudár fa, add vissza az ezüstcsengőm! Mire a sudár fa így válaszolt:- Dehogy adom, minek adnám, jó lesz az nekem is.- Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha vissza nem adod! - mondta a kis nyúl, s rohant-rohant, amíg a fejszéhez nem ért. A fejszének ezt mondta:- Hallod-e te fejsze, menj a sudár fához, kérd vissza az ezüstcsengőt, s ha nem adja, vágd ki. Mire a fejsze így válaszolt:- Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is!- Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! - felelt a kis- Hallod-e, te darázs, menj a bikához, küldd a bikát a sziklához, s ha nem megy, csípd meg kegyetlenül. Mire a darázs így válaszolt:- Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.- Ne legyen makacs kis nyúl a nevem, ha meg nem teszed! - fogadkozott a kis nyúl, s rohant - rohant, míg a varjúhoz nem ért. A varjúnak ezt mondta:- Hallod-e, te varjú, menj a darázshoz, küldd a darázst a bikához, s ha nem megy, nyeld le azon nyomban. Mire a varjú így válaszolt:- Minek tenném, van nekem egyéb dolgom is.- Ne legyen makacs kis nyúl a neAranyköpések gyerekek történelem-dolgozataiból Amíg Madách a börtönben sínylődött, felesége romlásnak indult. * A janicsárok felmentek Budára, elszaporodtak és elfoglalták a várat. * IV. Béla a tatárjárás után a kihalt nép pótlásáról személyesen gondoskodott. * A hősies várkatonák általában nem érték meg a haláluk napját, mert már korábban elestek a csatában. * A Hunyadi László olyan ballada, amelyben a főhőst feldolgozzák. * Zrínyi Miklóst a bécsi kamara által feltüzelt vadkan ölte meg. * Petőfi egy szegény cselédlány és a magyar nép fia. vem, ha meg nem teszed! - fogadkozott a kis nyúl, és rohant - rohant, míg a macskához nem ért. A macskának ezt mondta:- Hallod-e, te macska, menj a varjúhoz, küldd a varjút a darázshoz, s ha nem megy, tekerd ki a nyakát. Mire a macska így válaszolt:- Megtenném örömest, de két napja nem ettem, mozdulni se bírok. Hozzál nekem tejecskét, s megteszem, amit kérsz. Épp arra ment egy szolgáló egy dézsa tejjel. A makacs kis nyúl nagyot kiáltott: jaj, a farkas, itt a farkas! A szolgáló lecsapta a dézsát, s futásnak eredt. A makacs kis nyúl odavitte a dézsát a macskához. A macska megitta a tejét, s odaállt a varjú elé, és ezt mondta:- Hallod-e, te varjú, menj a darázshoz, s küldd a darazsat a bikához, különben kitekerem a nyakad. Mire a varjú így válaszolt:- Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem. Már ott is állott a darázs előtt, és ezt mondta:- Hallod-e, te darázs, menj a bikához, küldd a bikát a sziklához, s ha nem megy, csípd meg kegyetlenül. Mire a darázs így válaszolt:- Megyek, megyek, hogyne mennék, már ott is állott a bika előtt, és ezt mondta:- Hallod-e, te bika, menj a sziklához, küldd a sziklát a fejszéhez, s ha nem megy, gurítsd bele a vízbe. Mire a bika így válaszolt:- Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem. Azzal már ott is állott a szikla előtt, és ezt mondta:- Hallod-e, te szikla, menj a fejszéhez, küldd a fejszét a sudár fához, s ha nem megy, csorbítsd ki az élét. Mire a szikla így válaszolt:- Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem. Azzal már ott is állott a fejsze előtt, és ezt mondta:- Hallod-e, te fejsze, menj a sudár fához, kérd vissza az ezüstcsengőt, s ha nem adja, vágd ki! Mire a fejsze így válaszolt:- Megyek, megyek, hogyne mennék, megteszem. Azzal már ott is állott a sudár fa előtt, és ezt mondta:- Hallod-e, te sudár fa, add vissza az ezüstcsengőt, különben kiváglak. Mire a sudár fa meglátta a fejszét, ijedtében minden ága, minden gallya megremegett. A nagy remegésben odafent a fa tetején megszólalt az ezüstcsengő. Csengett-csilingelt, csilingelt- csengett egész addig, míg a sudár fa vissza nem adta a makacs kis nyulacskának.- No látod, hogy megtetted - mondta a makacs kis nyulacska, azzal nyakába akasztotta az ezüstcsengőt, s most is ott viseli, ha csak el nem vesztette. (Kolozsvári Grandpierre Emil "A lóvátett sárkány" című mesekönyvéből) Verba Maja 5jí Akoska Ici-pici kiskezével integet, s te visszanézel Puszit dobsz, s ő észreveszi pufi keze összeszedi. A puszikból csokorkát rak így kezdődik nála a nap. ✓ lg}' kezdődik minden napja, nézi ahogy munkába megy apja. Majd tekintete rám szegül, meginog és földre ül. Lassan feláll, tipeg-topog, kiscipője sután kopog. Hisz még most tanul a babám járni nem óhajt már tovább várni. Hiszen ő már nagyfiú lett, pár hónap alatt nagy lépést tett. Felül, feláll, lépeget, széttépi a képeket. Alszik, eszik, sír, nevet. Hozzám bújik, megszeret. És ha befejeződik egy nap a fürdés után pizsamát kap. De nem fekszik le, még vár lesi apát jön-e már. És ő megjelenik nemsokára a szeretetnek otthonába. Ici-pici kiskezével integet, s te reá nézel. #{» Puszit adsz, s ő átölel odabújik hozzád közel. De már álommanónak integet ki álomport szembe hinteget. És Ákoska elalszik szépen, már szaladgál a tündérmesékben. Ellazul a kicsi teste, rátelepszik a sötét este. Mi megigazítjuk kicsiny ágyát és őrizzük együtt mesés álmát. 2000. július 31. Szerkesztette: Kertész Gabriele*
