Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-11-18 / 229. szám

24 MAGYAR SZÓ —A HÍD Magazin 200S. NOVEMBER 18. Bizsuk a szürkeségben Ezer színben pompázó lepke, egy­más mellé fűzött üveggyöngyök, vi­rágok, csillagok, holdak és napok - láncokon, karkötőn, a gyűrű dísze­ként, a brossokon. A bizsuk titka ép­pen az, hogy kedvünk szerint csere­berélhetjük, keverhetjük a színeket, formákat, anyagokat. Borongós az ősz, csak néha sárgál­lik a nap. A tél pedig még szürkébb, fakóbb lesz. Testünk és lelkünk is jobban vágyik a színekre, bolondos, érzéki formákra. A trendek alkotói most a kedvünkben jártak: újra visz- szaadták ruhatárunknak a bizsut. A bizsuk egyik legjobb tulajdonsá­ga, hogy nem csupán a hétközna­pokon, hanem elegánsabb vagy hiva­talosabb alkalmakkor is helyt állnak. Megengedhető áruk miatt több fé­lét is beszerezhetünk belőlük, ame­lyeket aztán egyszerre vág)' külön- külön is hordhatunk, variálhatunk. Megéri még szétnézni a mama éksze­res dobozában is - tele lesz eddig rej­tett kincsekkel. Színes gyöngysorok­kal, és a reneszánszukat élő brossok­kal egészen biztosan. Az őszi - és téli - érzékiséget, ele­ganciát és stílust hangsúlyozó, kicsit visszafogottabb irányú divathoz egyébként is a legméltóbb kiegészí­tők közé tartozik egy nagyköves gyű­rű például. Az aranyos csillogású, fá­radt őszi hangulathoz remekül mu­tatnak a naturisztikusabb, fából, ter­mészetes anyagokból készült kiegé­szítők: legyen az karkötő vagy öv. Bár a következő évszakok nem kedveznek a virágoknak, nem kell le­mondanunk róluk Tovább hordhat­juk őket a blúzokon és garbókon, vág)' épp a táskára tűzve, esetleg az övcsaton. A virágok méretét tekintve nincs szabály. Lehetnek nagyobbak színesek, tüllösek, vagy kisebbek, csillogóbbak, kövekkel kirakottak. (nana.hu) November 26. Virág, Konrád 27. Virgil 28. Stefánia 29. Taksony, Noé 30. András, Andor December 1. Elza 2. Melinda, Vivien 3. Ferenc, Olivia 4. Borbála, Barbara 5. Vilma, Csaba Nem mondom, hogy az iskolánkban dúlt volna az erőszak, de saját halottkémünk volt. Olyan címmel írtunk fogalmazásokat, mint "Mi leszek, ha egváltalán felnövök." (Lennv Bruce) Szerkesztette: Cseke Éva I Mindennapi ruhánk FARMER TE ÖRÖK!... A farmer mindenkié! Tehetősek és szegények, nagyszülők és unokák, divatkövetők és slamposak szekrényében egyaránt ott lapul. S persze nem csak lapul, hanem az utcán isfolyton szembeköszön -korra, nemre való tekintet nélkül viseli mindenki. 1847-ben a tizennyolc esztendős Levi Strauss bizonyára nem is sejtette, hogy élelmes ötlete révén neve több tízmillió ember hátsó felén landol egy jellegzetes márkajelzés formájában. A bajorországi család fiúgyermeke ekkor indult szerencsét próbálni a mesz- szi Amerikába. Először New York-ban robotolt unokatestvére rövidáruboltjá­ban. Kis idő elteltével az aranyláz és a meggazdagodás lehetősége több ezer sorstársához hasonlóan őt is Nevadába vonzotta. Strauss unokatestvére nagy mennyiségű vitorlavásznat bízott a ka­landvág)'© fiúra, hogy eladja az arany­ásóknak sátoralapanyagként. A kincske­resők munkája fárasztó és igénybe veszi az embert, csakúgy, mint annak ruháját. Innen jött a nagy ötlet! Levi szeme fel­csillant, eszébe jutott, hogy mi lenne, ha sátor helyett strapabíró nadrág készülne a vitorlavászonból. Az ötlet remekül bevált, a tartós ruha­darab híre futótűzként terjedt az arany­ásók között, özönlöttek a megrendelések. Ezek a korai farmerek még jóval egysze­rűbbek voltak mai társaiknál, kellett még néhány év az indigókék szín és a szege­csek megjelenéséhez. 1890- ben pedig létrehozták a mindmáig ismert 501-es modellt. A ma létező legöregebb farmer- nadrág az 1880-as években készült, érté­ke körülbelül negyvenezer dollár. Az 1930-as években a westernfílmek által vált mind népszerűbbé a farmer. A második világháború idején kevesebb darabot gyártottak belőle. A háború után a rivális vállalatok, - elsősorban a Wrangler és a Lee versenybe szálltak Levivel, hogy részesedésüket a nemzet­közi piacon növelhessék. A farmer a hatvanas években élte vi­rágkorát. Szó szerint is, hiszen a hippi korszakban gyakori volt, hogy a lázadó fiatalok virágminták pingálásával tették egyedivé a szabadságot és lázadást jelké­pező ruhadarabot. Ezen kívül különböző jelmondatokkal (Make love not war- szeretkezz, ne háborúzz!), jelképekkel, mintákkal, hímzésekkel díszítették ked­venc viseletűket. A nyolcvanas-kilencvenes években már minden ruhadarab létezett farmer verzióban a táskától elkezdve a dzsekin keresztül egészen a cipőkig. Ekkor ter­jedt el az a szokás, hogy színes kis ábrá­kat, rajzfilmfigurákat varrtak fel a farme­rekre. A farmer a mai napig hódít, időnként előveszik, és újra felvirágoztatják. Ez a legtöbb ruhára igaz, ami miatt a farmer különleges az az, hogy soha nem kerül a divat süllyesztőjébe. A cégek fazonját, színét időről-időre hozzáidomítják a trendhez, így bármikor tündökölhetünk egy-egy menő darabban. Hétköznapi, laza viseletnek is örök, talán eredeti funkciói: a strapabírósága és kényelme miatt, (fashion.hu) Mézes banán Hozzávalók: 1,5 kg meghámozott, 2 cm-es darabokra felvágott érett, de még kemény banán, 2 liter forró sós víz, 1/2 dl vaj vág)' margarin, 1/2 dl méz, 1 db friss narancs reszelt héja és leve, 1/4 teáskanál só, 1/4 teáskanál őrölt szerecsendió, 1/2 dl apróra vá­gott, pörkölt mandula. Elkészítés: Egy fedett nagy lábos­ban, 2-3 cm-es sós vízben főzzük a banán húsát, amíg meg nem puhul (12-15 perc). Csepegtessük le. Elek­tromos turmixgépben vagy mixerrel, egyszerű húsdarálóban készítsünk belőle pépet. Olvasszuk fel a vajat és keverjük bele a mézet, a narancshéjat és a narancslevet, a sót és a szerecsen­diót. A forró vajas keveréket fokoza­tosan adagoljuk a péphez, állandóan kevergetve közben, hogy jól elkeve­redjen benne. Osszuk hat-nyolcfelé kis üvegtálkákba vagy kelyhekbe, és a tetejét szórjuk meg a pörkölt mandu­lával. Kb. 8 dl lesz belőle. Hűtve kí­náljuk. Tipp: diétás kivitelben, a nát­riumtartalom csökkentése miatt a fő­zést édesvízben végezzük. Édes vajat, nem sózott margarint használjunk, és hagyjuk ki a sót a hozzávalók közül. (webcuki.hu) Fókuszban: a kalap Évtizedekkel ezelőtt a kalap egy sor információt elárult a tulajdonosáról: mi­lyen anyagi háttérrel rendelkezik, csalá­di állapota hajadon vagy férjezett, mi­lyen vallási felekezethez tartozik. Ma­napság már nem tudunk ilyen követ­keztetéseket levonni a kalap gazdájáról, egy azonban biztos: a kalap mindenkor stílust és eleganciát kölcsönöz viselőjé­nek. Bár a kalap "jelentése" az idők so­rán megváltozott, szó sincs csupán funkcionális szerepről, a kalap ma is ko­ronaként szolgál. Nemcsak a hideg vagy a meleg időjárás ellen óv, hanem stílust ad a viselőjének, és sajátos üzenetet küld a külvilágnak. Egyre ritkábban látni ka­lapos hölgyeket az utcán, pedig nagyon dekoratív és változatos kiegészítő, amelynek segítségével javíthatunk az arcformánkon is. A különböző formájú, anyagú és stílusú kalapokkal változtat­hatunk megjelenésünk hangulatán, és kifejezhetjük személyiségünket. Kalap a történelemben A kalap minden korban a magas rang és gazdagság jelképe volt. Az ókorban kalapot csak az előkelő származásúak hordhattak. A római korban a rabszol­gák akkor vehettek fel kalapot, ha felsza­badították őket. Egyiptomban az áspis­kígyó motívummal ellátott sisakszerű kalapok a korlátlan hatalom urát illették meg. Még a XIV században, amikor már divatosnak számított a kalap, akkor is a nemesi származásúak hordták. Kalap a XXI. században Ha egy nő kalapot visel, az azt jelen­ti: meg akarja mutatni magát. A kalap egy kiegészítő, amit nem "fontos" fel­venni a mindennapokban, éppen ezért, ha mégis feltesszük, akkor plusz infor­mációt közlünk magunkról. A kalap az a kiegészítő, amelyik a leghatásosabban fejezi ki azt, amit üzenni akarunk a kör­nyezetünknek. A kalap anyagától, for­májától, színétől és díszítésétől függően válhat bárki szexi démonná, misztikus boszorkánnyá, bohém csitrivé, vagány csajjá, romantikus álmodozóvá, elegáns madammá vagy éppen rejtélyes és ti­tokzatos nőszeméllyé. A kalap nagyon gazdag lehetőségek­kel teli és elegáns kiegészítő. Ha az öltö­zékünk teljesen tökéletes, a kalap vi­szont nem illik a ruhánkhoz, akkor az üzenet, amit küldünk a külvilágnak: nem vagyunk tisztában magunkkal - vagy éppen a stílusokkal. Éppen ezért nagyon fontos a megfelelő kalapot kivá­lasztani, ami nemcsak a ruhánkhoz, ha­nem a személyiségünkhöz, az alkalom­hoz és az arcformánkhoz is megfelelő. (origo.hu)

Next

/
Oldalképek
Tartalom