Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-11-18 / 229. szám
16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző - Promó 2005. NOVEMBER 18. A félő ember __________ Szálé László Az ártatlan emberek gyilkosai nem takarózhatnak semmiféle igazsággal, sérelemmel, ettől függetlenül tény, hogy igazságtalanságok és sérelmek nagyon is vannak. Szegénylázadás Franciaországban November 8. Leegyszerűsítés lenne egyszerű faji zavargásnak beállítani a franciaországi lázongásokat. Az okok is mélyebbre mutatnak két tizenéves halálánál. Elhibázott településpolitika, kilátástalanság és burkolt rasszizmus elegye robbant tizenkét napja Párizsban. Rejtett rasszizmus, megalapozatlan félelem, szegregáció és gettósodás állhatnak a tizenegyedik napja tartó franciaországi zavargások mögött. Nicolas Sarkozy belügyminiszter ugyan a szervezett bűnözők és az iszlám szélsőségesek szervezett akciójaként próbálta beállítani a gyújtogatásokat, az okok ennél mélyebben rejlenek. Valahol a francia településszerkezetben. A lázongások az együk ilyen elővárosban, Seine-Saint-Denis-ben robbantak ki, ahol harminc százalék az arabok aránya, és ugyanekkora a munkanélküliség is. A városrész lakosságának a fele 25 éven aluli fiatal, körükben a munkanélküliség is ötvenszázalékos. .Az elővárosok fiataljai ugyanakkor rendszeresen panaszkodnak a rendőrség és a fehér lakosság burkolt rasszizmusára. Példa erre, hogy a nők szorosabbra fogják táskáikat színes bőrű fiatalok láttán, és a rendőrök is inkább őket igazoltatják. A zavargások tehát mélyen gyökerező társadalmi konfliktusokra utalnak. (index.hu) A világban mára alighanem a védelem lett a legnagyobb iparág, a legáltalánosabb emberi érzés pedig a félelem. Lehagyta a kíváncsiságot, a gondolkodást, a játékosságot, a szerelmet, talán az irigység, a gyűlölet, a hatalomvágy tart vele lépést még ideig-óráig. A védelemipar mindig fontos volt, a kínai nagy faltól a pajzsokig, a várfalaktól a Maginot-vo- nalig számtalan módon védekeztek az emberek a rájuk törő ellenség ellen - ösz- szességében sikertelenül. Ha valaki kiszámolná a történelemben a védekezések költséghatékonyságát, katasztrofális eredmény jönne ki, különösen ha beleszámítanánk a bacilusok, vírusok elleni védekezés költségeit is. Nincs ez másként a mai védekezésiparban sem. Az egykori csőszök, kutyák, riasztócsengők helyét ma bombabiztos széfek, rafinált ajtózárak, autóbiztonsági rendszerek, kompu- tervírus-ölők és őrző-védő gorillák hada váltja fel. Azok az izmos fiúk, akik valaha szenet bányásztak, vasat kovácsoltak, szántottak, vetettek, azok most kopaszra nyírva álldogálnak naphosszat bankok, minisztériumok, múzeumok kapujában, közértek polcai között és mindenhol, ahol valamilyen ellopható vagy tönkretehető értékeket őriznek. A védekezés drága és reménytelen, hisz képtelenség fölkészülni minden lehetséges támadásra. A védekezés annál könnyebb, minél jobban hasonlítanak egymásra védők és támadók. Kultúrájukban, céljaikban, értékeikben. A modern világ küzdelmeiben azonban egyre kevésbé érti egymást a két fél - ha két fél van egyáltalán -, így a harcukban immár nincs semmi hősies, semmi racionális. Hektóit még értette és becsülte Akhilleusz, Rommelt Montgomery - és fordítva. A hasonló identitású, szándékú és módszerű felek harcának vége. Az új harcok másról szólnak. Aki a cukrászdában fagylaltot nyal, soha nem értheti meg az öngyilkos robbantót. Joggal, hisz nincs is semmi megérteni való a gyilkosán, de a terrorból való kigyógyuláshoz mégiscsak meg kellene érteni őket valahogy. A kutatóorvos nem erkölcsi felháborodással közelít a gyilkos vírushoz, hanem a tulajdonságaira, a természetére kíváncsi. Tudja, ellenszert kell kifejlesztenie, nem elég, ha szóban vagy írásban elítéli a vírus csúnya és észszerűden cselekedeteit. Persze nem jó a hasonlat, mert Párizsban is, Jeruzsálemben is, Londonban is emberek állnak szemben emberekkel. Igaz, olyan emberek, akiket éppoly kevéssé értünk, mint a vírusokat. Mert nem ismerjük eléggé sem az ő kultúrájukat, sem a mi kulturá- latlanságunkat. Az ártatlan emberek gyilkosai nem takarózhatnak semmiféle igazsággal, sérelemmel, ettől függetlenül tény, hogy igazságtalanságok és sérelmek nagyon is vannak. Kosztolányi csodálatos regényében leírja, hogy válik gyilkossá (Édes Anna), miközben gazdái semmi olyat nem követtek el, amiért halállal kellett volna bűnhődniük. Csak minden együtt, a sok kis megaláztatás vezetett a tragikus végkifejlethez. így lehet ez Párizsban is, Irakban is, Jordániában is: valami összegyülemlett az igazolhatatlan gyilkosságokig. Talán itt gonosztevők, ott munkára alkalmatlan, segélyekből kitenyészett herék dekadens lázadása van a dolgok mögött. De az biztos, hogy ezeket az öngyilkos gyilkosokat a mi társadalmaink tenyésztették ki, és az is, hogy hosszú távon nem élhetnének meg, ha nem legitimálnák őket valamilyen frusztrált, sértett, elnyomott, kizsákmányolt tömegek. A tudomány azt tanítja, hogy a természet mindig egyensúlyra törekszik, a víz mindig vízszintes akar lenni, az állatok a táplálékláncban egyensúlyba eszik egymást, ha nyomáskülönbség van, az ki akar egyenlítődni stb. A társadalmakban fölgyülemlett igazságtalanságok és elnyomás különbségek is kiegyenlítő robbanásokhoz vezetnek. Régen romantikus forradalmakban, ma sunyi robbantgatásokban. Jellemteleneb- bek lennének a vesztesek? Talán csak reménytelenebbek. Még valószínűbb, hogy a kilátástalanok, jövőtlenek keserűségét használja ki a politikai alvilág saját önző céljaira. De: az iszonyatos különbségek, igazságtalanságok VANNAK, és ezek többségét nem a terroristák csinálják. A világ járható útja biztosan nem az új falak, s az őrző-védő hadseregek növekedése felé visz. Hanem az egyensúly felé. A terrorizmus alól a talajt a kevesebb éhezés, a kevesebb igazságtalanság, a kevesebb önzés, a több szolidaritás húzhatja ki. (Magyar Hírlap, 2005. november 13.) ember krónikus betegségekben szenved, mint a például az asztma és más egyre súlyosabbá váló szívrendellenességgel kapcsolatos betegségekben. Ok vajon mit tehetnek? Vegyük például az édesanyám esetét, aki évekig migrénes fejfájástól szenvedett. Emlékszem, hogy napjait két pentalgin tablettával kezdte üres gyomorra, így ment az előadásra. Mint később kiderült, számos betegség amitől szenvedett komoly neurózis miatt jött létre, amit a munkahelyi közeg okozott. Amikor neurózisát meggyógyították és egy másik városba költözött magas vérnyomása, koleszterinszintje és szívinfarktusai megszűntek. Ezek okozója az állandó görcsök voltak a gyomor tájékán. Rengeteg gyógyszert szedett és rengeteg könnyet hullajtott fájdalmai miatt. Rengeteg pénzt költött orvosokra. Hogy lehet ilyen betegségeket gyógyítani, amelyek rendes gyógyszerekkel nem gyógyíthatók, de rengeteg szenvedést okoznak és megbénítanak, boldogtalanná tesznek? Elsődleges dolog, hogy nem szabad feladni. Második dolog, hogy mindig észben tartsuk, hogy az ember a természet része, és szintetikus gyógyszerekkel tömni valakit épp olyan mint gázzal locsolni a növényeket. Nem kétséges, hogy nagyszerű mikrobákat valami halálossal kiirtani. De ez a háború az emberi szervezetben zajlik, és vannak mellékhatásai. A betegségeket okozó mikrobák kiirtásával elpusztul a gyomor alapvető mikroflórája is. Ha gyulladás keletkezik, a legyengült immun- rendszer nem törődik a vészjelzésekkel, és gyógyszerre vár. A legyengült rendszert nehéz ismét talpra állítani. Az is külön nehézség, hogy a fel nem szívódott gyógyszerektől, amelyek allergiát is okozhatnak, megszabaduljon a szervezet. Harmincnegyven éve, amikor a kemikáliák korszaka elkezdődött, telítve gyógyszerekkel, fertőtlenítőkkel, műanyaggal és kémiai termékekkel, senki nem láthatta előre, hogy mindez halott földhöz, szennyezett levegőhöz vezet, és ahhoz, hogy minden második ember allergiától szenved majd. Ugyanaz történt a termőfölddel, mint az emberrel. A termőföld, az élő struktúra kémiai fertőtlenítőkkel lett feltöltve. Először megtisztult, majd már nem reagált a fertőtlenítésre, majd elvesztette természetes struktúráját és halott homokká vált, mint ahogy Hollandiában is megtörtént. Most emlékezzünk, hogy az ember a természet része. Isten teremtménye, amelyben minden, teste, lelke, gondolatai, spirituális és fizikai élete egymással összefügg. És itt jön az a felfogás, hogy testet és lelket együtt kell gyógyítani olyan természetes módszerekkel, amelyek kiállták az idő próbáját. (X) Folytatjuk Párizs: régi sérelmek, új IjaJo^jjj Ha megbetegszem... Dr. Shlomo Sade Ha megbetegszem Nem megyek orvoshoz A barátaimhoz megyek Ne gondold, hogy őrült vagyok Magamra terítek egy takarót Elhúzom ablakom függönyeit Hagyom, hogy az éjszakai csillagok rám ragyogjanak (Yaroslav Smelyakov) Sok beteg ember kiábrándult és belefáradt az orvosokba, lehet hogy a költő szavait ismétlik. Sokunk, akik évek óta szedünk gyógyszereket kezdetben odahaza, majd új reménnyel érkezve itt Amerikában, végül beletörődött abba, hogy komoly betegségeket nehéz vagy lehetetlen gyógyszerekkel meggyógyítani. Nem olyan betegségekre gondolok mint a torok- gyulladás vagy a légcsőhurut, amely esetekben erős gyógyszer szükséges a láz csillapítására. De még ilyen esetekben is vannak olyan emberek, akik allergiásak az antibiotikumokra. Sok Egy gyógyult beteg: Naomi Cambell és Dr. Shlomo Sade wbt---------------iiii'ii 'iiii1 ------------------------------S
