Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-11-11 / 228. szám
2005. NOVEMBER 11. Gyerekeknek MAGYAR SZÓ —A HÍD 25- Hát az igazán nagyon jó lesz.- Na, ha annyira meg akarsz tanulni repülni, akkor fogózzál bele a farkamba! A róka ügyesen belefogózott a farkába, s megindult vele a sas felfelé. Repült, repült, repült, s mikor elbágyadt, azt kérdi a rókától:- Te róka koma, látod-e még a földet? Lenézett a róka, s azt mondja:- Még látom.- Na, akkor tartsd a farkamat, akkor még ne ereszd el. Még repült a rókával felfelé, felfelé, felfelé. Egy darab idő múlva kérdi megint:- Nahát, most látod a földet? Azt mondja a róka:- Még most is látom. Hát a róka nehéz volt, a sas csak nehezen tudott repülni. De azért csak nekirugaszkodott, s repült, repült, repült. Harmadszor is megkérdezte:- Na, róka koma, hát még most is látod a földet? Azt mondja a róka:- Most már nem látom.- Na, ha nem látod, akkor ereszd el a farkamat! S akkor a róka eleresztette a sasnak a farkát, s akkor jött lefele, amilyen nehéz volt a róka, olyan sebességgel. Mikor már ért le, örvendezett a róka:- Hogy tudok én repülni! Mikor már látta a földet, hát látta, hogy a földön egy szenescsutak van. Azt mondja neki nagy büszkén:- Állj félre, te szenescsutak, mert re- ád esem s agyonütlek! Hát a csutak hogy álljon félre? Nem tud az félreállni. S a róka reá esett, s ott is maradt abban a helyben. A sas leszál- lott, s jól kikacagta a rókát. Azután felszállott s elrepült, s máig is él, ha meg nem halt.VÉGE 1. Egy tölgynek tizenkét ága, Minden ágán van egy fészek, Minden fészekben hét tojás, Minden tojásban huszonnégy fióka, S ezek hatvan lépés után meghalnak. Megfejtés: Az év tizenkét hónapja, a hétnek hét napja, a napnak huszonnégy órája, az órának hatvan perce van, tehát a fiókák azért halnak meg hatv an lépés után, mert 60 perc után elmúlik egy óra. 2. Éviék több osztálykiránduláson is voltak már. Azokon a magyarországi településeken jártak, melyek anagrammái az alábbi felsorolásban szerepelnek. A betűk megfelelő sorrendbe rakásával Te is megtudhatod hol, de azt is, melyik a következő úticél, ha a települések kezdőbetűit függőlegesen összeolvasod. ÁVC EEGR FIKOÓS AÁKNZ . CÉPS H* AAJKR DÉR CIKLMOS Megfejtés: Veszprém Egyed Emese Alomvessző Kiskoromra nem emlékszem... Eszembe jut most egészen! Rajzos leckém csupa maszat... Kitisztult egy álom alatt; festék illatát éreztem, kenyérbél volt tenyeremben; tejút szele szárította, hold ezüst keretbe fogta. Nagykoromra kacsingatok - Alomvessző ér, nagy vagyok, világűrben kóricáló, Karácsonyra hazajáró utas vagyok, tudományom csuda dolgokra használom, s közben hét nyelven beszélek, hetvenhét életet élek! (Játékkezdő álom vessző! Nappal érint titkokat, súg, elűzi gondomat. Hogyha este álmosnak lát, változtatja varázslását: hív, mint játszótársát.) KÁNYÁDI SÁNDOR Gyermekkor Hóharmaton mezítláb jártam, ólmos esőben bőrig áztam; éjjel az erdőn, félelmemben, hol sírtam, hol meg énekeltem. S mindez úgy tűnik most. hogy emlék, mintha egy tisztás szélén mennék fütyörészve, hol alkonyatkor őzek ittak ezüst patakból. Szerkesztette: Kertész Gabriella Mm—m-rrf-í—r -Ivn ír T1 umIcinke-picinke Népmesék óvodásoknak A RÓKA REPÜLÉSE GYEREKEKNEK * Egyszer volt, hol nem volt, még h?i tedhét országon is túl, volt egy ravasz, büszke róka. Az a róka, ahogy ott járo- gatott künn a mezőn s az erdő mellett, meglátott egy sasmadarat, hogy az hogy repül. Elnézte untig, untig, amíg a sas leereszkedett. Mikor megközelítette a rókát, hát a róka megszólította:- Te sas koma, mit fizessek neked, hogy taníts meg engem is repülni? Hát a sas is furfangos volt. Leszállott közel hozzá, s azt mondja neki:- Nem kell fizess semmit - azt mondja -, ha olyan kíváncsi vagy, én ingyen is megtanítalak repülni. Őri István Medve Kom kalandjai Méz, méz, törökméz cifra népség cifra helyén, Medve Koma, hová mész? *1* mulattatok vidám-henyén? Erdő mélyén, fa odvábán rejtezik a finom méz! Medve Koma morcán hallgat vizes kendő orrt takargat Körbejárom, megdézsmálom szemöldökét összevonja maradékot zsákba hányom bölcs intelmét előadja: szedem lábam, haza futok várnak már a kicsi bocsok. Erdő mélyén, fák odvábán mérges népség lakik - láttam! Falánk volt a Medve Koma Zúgnak, dongnék, agyon csípnek piros orral cammog haza orrom tanú - neki hisztek! dohog, morog, gyomra korog méregtől a szeme forog. Falu szélén, tanyaházban ajtója-sincs nagy pajtában Haza térve, Medve Mama telis-teli mézes bődön Medve Komát csak faggatja: alszik csendben lenn a földön. Édes párom, Medve Koma! merre jártál az éjszaka? Azt kell fogni, azt elhozni, lábat szedni, elosonni Ravasz róka barlangjában, itthon aztán vígan élünk, boroshordók árnyékában? mézet eszünk, amíg élünk!
