Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-11-11 / 228. szám
20 MAGYAR SZÓ —A HÍD KÖZÉLET 2005. NOVEMBER 11. New Orleans saját szemmel Papp László Negyedik alkalommal mentem New Orleansba. Connecticutból New Jersey-n, Virginia-n át haladtunk az 55-ös országúton délnek. Először Mississippi államban találkoztunk a Katerina hurrikán következményeivel. Tucatnyi munkacsoport szorgoskodott a kidöntött hatalmasfák eltakarításán. Ahogy megérkeztünk New Orleans határához a 10-es számú úton éppen megnyitották a városba vezető hidat. A kettős híd számos íve a folyóba zuhant és az egyik szárból kiemelt lapokkal pótolták ki a másik foghíjait, hogy a forgalom végre hat hét után azon megindulhasson. Egy egész más város fogadott bennünket mint ami emlékeinkben élt. Az optimista és a pesszimista vitatkozik a villám eshetőségéről. Még soha nem csapott ide - mondja az optimista - miért ütne belénk most? Nem úgy - a pesszimista szerint, - ha eddig nem ide ütött, akkor bizonyára rajtunk a sor. New Orleans esetében a kormány bizonyult optimistának. Úgyszólván mindenki más a pesszimista véleményt osztotta. Újságok, folyóiratok éveken át cikkeztek egy esetleges katasztrófáról. A National Geographic Magazine két részletes elemzésben vetette fel azt a lehetőséget, hogy egy árvíz, vagy hurrikán akár el is söpörheti New Orleanst a föld szinéről. És még akkor nem is beszéltünk az általános felmelegedés által előállható tengerszint emelkedésről. A város három víztömeg által körülzárt háromszögben fekszik. A mexikói öböl, a Mississippi folyó és a Pont- chartrain tó övezi. Míg az eredeti terület, amely nagyjából megfelel a mai francia negyednek, aránylag magasan fekszik, a később feltöltött külső részek mind a vízszint alatt vannak. Ezeket töltések tetejére épített vízzáró falak védik az áradástól. A mocsaras területek lecsapolását biztosító csatornákat az évek során ír bevándorló munkásokkal ásatták. Nem rabszolgák végezték ezt a munkát, hiszen azok túl értékesek voltak erre. Az európai napszámosok viszont fillérekért embertelen körülmények között dolgoztak, sok ezren el is pusztultak itt. Az áldozatok emlékét egy kelta kereszt őrzi az egyik kanális mellett. Profitra éhes kapitalistákat hibáztathatunk azért, hogy ilyen sebezhető helyen építkeztek - kérdezhetnénk? Nem, sokkal inkább az államszocializmust - mondja magyar barátom - hiszen ha nem adnának állam által garantált biztosítást az árvízzal veszélyeztetett területeken, akkor nem építkeznének ott. így viszont közpénzen újra és újra fel lehet építeni az elsodort házakat. Floridában egy évtizedig tartott amíg mindent újraépítettek az 1992-es hurrikán után. Most a Katerina tízszer annyi házat rombolt össze. Dr. Gergátz István, a Magyar Köztársaság Lousianai tiszteletbeli konzulja hívására mentem vele New Orleansba segíteni és építészi szemmel felmérni a károk helyre- állításának lehetőségét, ő feleségével, Bika Juliannával augusztus 28-án, egy nappal a vihar beütése előtt hagyta el a várost. A polgármester fel- szóllítására mindenki, aki autóval rendelkezett, hosszú sorban araszolva rendben eltávozott. Sajnos azt a százezres tömeget, amelynek nem volt erre lehetősége senki sem vette gondjaiba. Az autóbuszok végül eláztak az árban, a nincstelenek meg a Superdome stadionba zsúfolva, vagy a háztetőkön várták a megváltást. Gergátzék, csakúgy mint legtöbben, éppen csak pár napra való legszükségesebbet vittek magukkal, arra számítva, hogy hamarosan visszatérhetnek. A vihar által megtépázott háztetők kijavítása, a kidöntött fák pótlása után rövidesen megindulhat az élet - gondolták. Sajnos nem így történt. A hurrikán ugyan tovazúdult, de két nap múlva a vízár három helyen áttörte a gátakat és a város 80 százalékát elöntötte. A helyek fekvésétől függően félmétertől három méter magasságig minden víz alá került. A Lakeview kerület, ahol Gergátzék laktak, alig kétszáz méterre van a 17-ik utcai gáttöréstől, a viszonylag legmélyebb területen. így a három szintes sorházuk egész földszintje víz alá került. Persze a felső emeletek sem "úsz- ták" meg szárazon, mert a tető is megrongálódott. Ha ez a jómódú rész, és a mellette levő sportkikötő hatalmas károkat szenvedett, talán még nagyobb volt a pusztítás az Industrial Canal gátszakadása következtében tönkretett "kilencedik kerület" néven ismert szegények, telepén. Itt a földszintes házakból gyakorlatilag semmi sem maradt meg. Súlyosan megrongálódott a "Jackson Barak" néven ismert katonai tábor és múzeum is, ahol 1956 után a magyar menekülteket fogadták. A Bika Juliánná által vezetett Lousianai Magyar Egyesület itt tervezte felállítani jövőre az 56-os emlékművet, de kérdéses, hogy erre most már lesz-e lehetőség. A harmadik gáttörés a London Sugárútról a belváros egyes részeit öntötte el, ez zárta el a külvilágtól a Superdome menekültjeit is egy jó ideig. A mérnökök véleménye csaknem egységesen a gátak megépítését hibáztatja az áttörésért. A vízzáró falak alapjait gyenge, tőzeges altalajba sülyesztet- ték, amelyeket az ár alámosott és így a falakat egyes helyeken bedöntötte. Ezt a felelős Corps of Engineers időben felismerte ugyan és a federális köl- ségvetésben évről évre kért a javításra pénzt, azt azonban a kormány mindig elvetette. Most aztán tízszer annyiba fog kerülni a helyreállítás. Ha nem csak javításra lesz szükség, hanem az egész gátrendszer újjáépítésére, a munka hosszú éveket is igénybe vehet. Az évek során New Orleans nagyjából elvesztette azt a rangot, amit kezdetektől élvezett. A "dél királynője" és az amerikai afrikaiak kulturális mekkája helyett a hazárd játékosok és bűnözők tanyája lett, ahol napirenden voltak a kábítószerből származó gyilkossági esetek. Mégis, New Orleans kétszer annyi műemlékkel rendelkezik, mint bármelyik más amerikai város, nagyszerű történelmi építészete, gyönyörű parkjai, sugárútjai, eredeti kultúrája olyan érték, amely pótolhatatlan. Éppen ezért, szívszorító látvány volt a házak falán látni a visszahúzódó víz által hagyott nyomot, a házaknál magasabbra tornyosodó törmeléket, a kicsavart fákat, az elázott környezetet. A sugárutak közepén 150 ezer elázott, használhatatlan autó vár elszállításra. A járdákon sorba állítva sorakoznak a minden lakásból kitett hűtő-szekrények. Nem csak ott, ahol a víz elárasztotta azokat, hanem mindenütt, hiszen a legalább három hetes áramszünet az egész városban mindegyiket tönkretette. Hegyeket alkot a kidöntött fák kupaca. A 100 ezer lerombolt házból 500 ezer teherautó rakomány, mintegy 22 millió tonna törmelék vár elszállításra. Ez tizenötször annyi, mint amit New Yorkban a Világ Kereskedelmi Központ romja tett ki. A mintegy százra tehető magyar lakosság fele nem tért vissza a városba. Elsősorban a fiatalok távoztak, hiszen az egyetemek mind másutt rendezkedtek be, legalább egy évre. Akiket nem kötött család, vagy ingatlan, könnyebben felszedték a sátorfát. Persze nem egy meg is bánta a gyors elhatározást. "Elsiettük a döntést" - mondta Gyulay Kati, aki a 100 mérföldre levő Lafayettből jött vissza a hétvégére, hiszen csak a városban lehet igazán "bulizni". Dr. Gergátz is azt hitte, hogy másutt kell állást keresnie, hiszen minden városi kórház bezárt. Az ő kórháza és klinikája, az Ochsner Clinic ugyan szintén bezárta a városi rendelőit, a külvárosi központ azonban újra működik, igy másfél hónap után ismét dolgozhat munkahelyén. Ott dolgozik az egykori olimpikon vívó Kalmár János, röntgenorvos is. A francia negyedben lakó Éábry Pál házát - némi tetőkártól eltekintve - megkímélte a vihar. A kitelepítés alatt a magyar családokat távolabbi ismerősök fogadták be. Volt úgy, hogy Dallasban 14 személy is meghúzódott egy fedél alatt. A közeli Árpádhon magyar település ugyan nincs az árterületen, de a vihar így is sok kárt tett az épületekben. A Nyugati Magyar Hírlap felhívására több szervezet megkezdte a gyűjtést számuka. Az Amerikai Magyar Szövetség már el is juttatta az első 2000 dollárt a Hungarian Settlement Historical Society címére. New Orleans tragédiájában szerepet játszott a kormányzat tehetetlensége, az intézményes hanyagság, de a kapzsiság is. A helyreállítással megbízott cégeket versenytárgyalás nélkül választották ki. Az utcasarkokon tucatszámra vannak a jó pénzért kínálkozó vállakozók hirdetései. Többek között az ügyvédek ajánlatai is, akik bárkit hajlandók perelni a károkért. A "mentőautót kergető" piócák. "Sajnos már nem lehet a kormányzatban bízni, hogy megóvjon bennünket a Katerinához hasonló katasztrófáktól" - irta David Helvarg, az "Ocean and Costal Conservation Guide" szerkesztője. Valóban, ha a közület nem tud rendet teremteni, talán majd a következő hurrikán, vagy természeti csapás lesz az, amely átrendezi a dolgokat.... Mindennek ellenére az élet lassan visszaköltözik New Orleansba. A napi forgalom megélénkült, ha éjtszaka csendesek is az utcák, a Bourbon Stree- ten világítanak a fények és visszajöttek a bárok vendégei. Persze a rendőrök mindenütt látványosan jelen vannak. Azok pótlására, akik kiléptek a szolgálatból mindenhonnan jöttek segítők. Látni New York State Police egységeket, majdnem minden állambeli rendszámú szerelő gépkocsit, sőt még külföldieket is. Még négy hónap, és a farsangi turisták majd újra ott lesznek New Orleansban, legalább is ahol valami megmaradt belőle.
