Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)
2005-11-04 / 227. szám
Elemző 2005. NOVEMBER 4. 16 MAGYAR SZÓ - A HÍD Hangulatjavítás Rockenbauer Nóra Csak Schröder morgott még egy "látványosat", de 6 úgyis távozik a kancellári posztról. A mai jó hangulat határozott előrelépés a júniusi csúcshoz képest - mondta a az EU-csúcsot lezáró sajtótájékoztatóra feldobott hangulatban érkező Tony Blair. Jó kedve érthető volt, hiszen júniusban elsősorban a brit ellenállás miatt fulladtak kudarcba a költségvetési tárgyalások, és az akkor szitkozódva távozó politikusok közül többen azóta sem igen álltak vele szóba. Ráadásul a Blair által júniusban megígért reformoknak azóta se látta nyomát senki. Igaz, az Európai Bizottság egy hete letett az asztalra egy ötletcsomagot - állítólag Blair tollából -, de abból csak a globalizáció okozta sokkhatásokat enyhíteni hivatott, félmilliárd eurós alap keltett nagyobb figyelmet. A németek a szívükhöz kaptak, mert újabb cechet kellene állniuk, a svédeket és a hollandokat pedig a rájuk eső többletbefizetéseknél is jobban aggasztja, hogy a pénzből esedeg az EU csődbe jutott vállalatokat mentene meg. A többi ötlet nem hozott sok újat. A kutatás-fejlesztés témakörének előtérbe helyezése beleillik a versenyképességre nagyobb figyelmet és támogatást szánó brit elképzelésekbe. A közös energiapolitika terve, elsősorban az európai hálózatok megerősítésének, kiegészítésének, a közös tartalék képzésének ötlete már rég az illetékes főigazgatóság asztalán fekszik. Az északi olajlelőhelyekre vonatkozó szabályozások miatt London eddig ugyan ellenezte a közös politikát, de a kifogyóban lévő brit olajkincs és a lehetőség, hogy egy gesztussal a franciák kedvére tegyenek, jobb belátásra bírta őket. Az illegális bevándorlás megakadályozását szolgáló szorosabb együttműködés félig már szintén valóság. Az EU egy ideje a határain kívüli táborok kialakítására és a kitoloncolás egyszerűsítésére készül, egységesíti a menedékkérelmek elbírálását, és már most visszaküldi az illegális belépőt abba az országba, ahol először átlépte az EU határát. Az ellen még Párizs sem tiltakozna, hogy azok az államok, amelyeknek több illegális bevándorlóval kell megküzdeniük, kapnának egy kis többlettámogatást, Londonnak pedig ez kifejezetten jól jön. A javaslat amúgy egy bátor elemet mégis tartalmaz: elismeri, hogy az öregedő társadalom problémáinak enyhítésére szükség van a legális bevándorlókra. Azt pedig végképp elfogadhatatlannak tartja, hogy miközben az EU kívülről befogadna friss munkaerőt, az új tagállamok előtt továbbra sem nyissa meg teljesen munkaerőpiacát. A britek saját piacuk felszabadításával és az így szerzett tapasztalatokkal hiteles képviseAgresszorok György Zsombor Khomeini ajatollah, Irán egykori teljhatalmú, s véres kezű ura bő két évtizeddel ezelőtt szalonképesnek aligha nevezhető kijelentést tett. "Izraelt le kell törölni a térképről" - szólt a forradalmi jelszó, amely azóta is elengedhetetlen fordulata minden komolyabb teheráni szónoklatnak. Mahmúd Ahmadinezsád, a perzsák lakta ázsiai ország nemrég megválasztott, a nyugati sajtóban egyöntetűen keményvonalasnak nevezett elnöke tehát nem tett mást a zsidó állam elpusztítására buzdító szónoklatával, mint követte a "nagy elődök" által kijelölt utat. A kérdés ezek után csak az, miért keltett az ijesztően hangzó, de megszokott kijelentés ekkora felháborodást világszerte, s miért lett Irán a nagyvilág szemében néhány hét leforgása alatt veszélyesebb, mint az elmúlt években bármikor. A válasz valószínűleg a globális folyamatok Szerkesztette: Czika Tihamér rendszerében keresendő, melynek bármily furcsa, de az iráni atomprogram is szerves része. A közeli Pakisztán, Afganisztán, Irak, Jordánia, Szaúd-Arábia és az Öböl-államok Nyugat-barátsága nem írható le egyszerű képletekkel. Tény azonban, hogy az olajkereskedelem, a terrorizmus elleni harc, s persze a bagdadi és kabuli rezsimet elsöprő katonai beavatkozás révén az említett országok végső soron a Nyugat szövetségeseinek nevezhetők. (Fontos hangsúlyozni, hogy ez az államvezetésre, s nem a lakosságra vonatkozik.) Washington nagy bánatára azonban két ország, Szíria és Irán kimaradt a sorból. Azt immár az óceán túlpartján is érzik, hogy újabb katonai kaBlair filozofálna, míg Róma ég Október 26. Tony Blair filozófiai vitára hívta az EU többi vezetőjét csütörtökre a Hampton Court palotába. A tárgy Európa jövője - de közben nincs közös költségvetés, éledeznek a protekcionizmus és idegengyűlölet démonai és általában: sodródik az egész szervezet. Az informális, a szokásoktól eltérően csak egynapos csúcstalálkozót Tony Blair brit kormányfő, az Európai Tanács soros elnöke hívta össze, azzal a céllal, hogy új lökést adjon a sodródó szervezetnek, amely az elmúlt időszakban csapást csapás után szenvedett el: az uniós alkotmány elutasítása Franciaországban és Hollandiában, a költségvetési tárgyalások zátonyra futása, a gazdaság évek óta tartó stagnálása és az, hogy az unió látszólag képtelen az alapvető reformokra. Mit tehet Blair? Nem sokat. Először is nem nil hiteles. Blair együk legfontosabb szövetségese, az újabban remek ötletekkel előálló Barroso európai bizottsági elnök meg lóg a levegőben - Brüsszel önmagában gyenge, a tagállamok támogatása nélkül kevésre képes. Blair különösen a keleteurópaiakat idegesítette fel: számukra létérdek, hogy legyen költségvetés, méghozzá legkésőbb az év végén, különben hatalmas összegeket buknak, (lndex.hu) lői az új tagok követelésének. A foglalkoztatottság javítása érdekében megpróbálnák még a mostaninál jobban össze- egyeztethetővé tenni a gyereknevelést és a munkavállalást, és támogatnák a nyugdíjkorhatáron túli munkát is. Ez is a szociális Európa-csomag része. Mivel e témák csak kisebb részben osztják meg a tagállamokat, és az igazán zűrös ügyek, az agrárium, illetve a büdzsé kérdései nem kerültek fel a mostani csúcs napirendjére, nem csoda, ha derűsebb volt a hangulat. Csak Schröder morgott még egy "látványosat", de ő úgyis távozik a kancellári posztról. Arról persze, hogy e tervekre honnan lenne pénz, inkább hallgattak, miközben mindenki tudja, hogy leginkább az agár- és a felzárkóztatási támogatásoktól lehetne elvonni. Ezért is hívta fel a figyelmet Gyurcsány Ferenc arra, hogy ha újabb forrásokat igénylő politikákat akar az EU bevezetni, azokat már nem a központi landorakciókba pillanatnyilag képtelenség volna belekezdeni. Diplomáciai és kommunikációs fronton azonban annál több csatát lehet megvívni. Az első és legfontosabb stratégia továbbra sem más, mint hogy az említett két országot gonosz, és főként veszélyes színben tüntessék fel az egyre idegesebb nyugati közvélemény szemében. Irán pedig csak adja a lovat alájuk, hiszen bármilyen meglepő, de érdekei pont ezt diktálják. Ha enged, végleg elesett volna a nukleáris energia és persze az atomfegyver előállításának lehetőségétől, a politikai vezetés pedig elvesztette volna tekintélyét a lakosság körében - mindez kétséges kereskedelmi előnyökért. Amerika kezében az iráni atombomba a legfőbb kommunikációs fegyver, s nincs ez másként fordítva sem, bármenynyire is próbálják ennek ellenkezőjét elhitetni. A nukleáris kapacitás jelenleg ugyanis szerencsére nem több, mint a diplomáciai tekintélyt növelő eszköz. Ráadásul nem Irán, hanem Izrael az, amely semmibe véve a törvényes államhatárokat, harci gépeivel külföldi objektumokat büdzséből kellene finanszírozni. Chirac pedig azt jelentette be, hogy nem enged a 2002-es agrármegállapodásból. E nélkül viszont nehéz elképzelni bármiféle megállapodást A "kibékülés" mindenesetre legalább lehetővé teszi, hogy ismét beszéljenek a költségvetésről, amelynek elfogadása érdekében mind nagyobb nyomás nehezedik Blairre. Már nemcsak Barroso és az új tagok mondják, hogy a brit EU-elnök- ség sikere a büdzsé elfogadásán múlik, azt az utolsó kormányfői éveit töltő Tony Blair politikai hagyatéka fontos részének tekinti a londoni sajtó is. Nem vitás, az olykor főnixként mindenkit megdöbbentő politikai föltámadásokat bemutató Blair talán a halottnak tűnő brit EU- elnökségbe is képes új életet lehelni. Ehhez azonban a mostani csúcson mutatot- taknál sokkal többre, talán valóban természetfeletti erőre lesz szükség. (Megjelent: Magyar Hírlap, 2005 október 28.) támadott meg, vagy lőtt le lelkiismeret- furdalás nélkül akár polgári repülőket is. Az arab országok (kivéve Egyiptomot és Jordániát), valamint Teherán viszont magát Izraelt nem fogadja el törvényesnek, a palesztinok szenvedését és az agresszív tel-avivi külpolitikát látva pedig gyarapszik azoknak a száma, akik első körben szintén inkább a zsidó államnak parancsolnának megálljt. A szakértők többsége tényként kezeli, hogy Izrael rendelkezik nukleáris fegyverekkel - mégha nem is hajlandó deklarálni ezt -, de atomhatalom Kína, Pakisztán és India is. A képzeletben már szintén lerohant Szíria valós "elestének" megakadályozása a síiták jelenléte miatt is elemi érdeke Iránnak, így aztán meglehet, hogy Ahmadinezsád a biztonságos Teheránból - keménységével felhívva magára a figyelmet - Damaszkuszi is "tehermentesíteni" akarja. íródjon azonban akárhogy a világpolitika forgatókönyve, a kultúrák közti - szinte reménytelen - megbékélést biztosan nem szolgálják az agresszorok szemünk előtt zajló akciójelenetei. (Megjelent: Magyar Nemzet, 2005. október 29) Izrael kizáratná Iránt az ENSZ-ból Október 28. Izrael hivatalosan kérte Irán kizárását az ENSZ-ből, valamint a Biztonsági Tanács sürgős összehívását az ügyben, amiért Mahmúd Ahmedizsenád iráni elnök Teheránban a nyilvánosság előtt szorgalmazta, hogy "töröljék le Izraelt a térképről". Az iráni elnök - iráni elnöktől nem precedens nélküli módon, de hosszú éve óta először - nyíltan szólított fel a zsidó állam elpusztítására, és szavait megismételte egy teheráni tömeggyűlésen is, ahol több százezer iráni tüntetett Izrael ellen. Jórészt retorikai fordulatnak kell tekinteni az Izrael elpusztítására tett iráni felhívást, ennek ellenére a világ jól teszi, ha a lehető legerélyesebb üzenetben adja tudtul, hogy nem tűri az ilyen felhívásokat. (lndex.hu) Ahmadinezsád: ismételt “beintés” Izraelnek^
