Amerikai Magyar Szó, 2005. október-december (103. évfolyam, 223-232. szám)

2005-10-28 / 226. szám

16 MAGYAR SZÓ —A HÍD Elemző 200S. OKTÓBER 28. Szónoksági viszonyok RÉVÉSZ SÁNDOR Nincs annál ostobább kérdés, hogy 'S6 céljai megvalósultak-e vagy sem. És nincsenek ostobább válaszok azoknál, amelyeket erre a kérdésre adni lehet. Egy forradalom cél­jai sohasem valósulnak meg, mert megvalósulni reális célok szoktak, a forradalmak céljai pedig ideálisak. Heves illúziók nélkül forradalomhoz szükséges hó nem keletkezik. Az illúzió a forradalom üzemanyaga. A forradalmi illúzió lecsupaszított sé­mája az, hogy az (e világi) poklot az (e vi­lági) paradicsomtól csupán az (e világi) zsarnokság választja el. Csak azon kell áttörni. A forradalom győzhet, az illúzió nem, mert az e világi élet alakításának lehető­ségei - bár változók és változtathatók -, de nagyon is korlátozottak. A forrada­lom bukhat, az illúzió nem, mert a vá­gyak és értékek, melyekre vonatkozik, nem válnak érvénytelenné attól, hogy el­érhetetlenek. Csak azokkal lehet értelmesen dispu­táim forradalomról, akik számára a for­radalmat fölhajtó vágyak és értékek ér­vényesek és fontosak - nem hiszik, hogy elérhetők, de hiszik, hogy közelíthetők. Ez a pozíció ad helyet elemző mérlege­lésnek, az egymást megszorító célok és értékek, utak és eszközök, árak és hoza- dékok latolgatása. (...) A pátosz szétcsap minket és össze­csap. Szétcsap: mi vagyunk a forrada­lom örökösei, Ti meg az árulóké; mi va­gyunk a szabadság fiai, Ti meg a zsar­nokságé. Összecsap: '56 mindannyiun­ké, '56 céljai egybefogják a nemzetet. A pátosz jól szolgál tehát a forradalom pártpolitikai hasznosításában, lehetővé teszi, hogy önmagunkat az egésszel, el­lenfeleinket a semmivel azonosítsuk, vi­szont kizárja különbségeink megjeleníté­sét a forradalomhoz való viszonyunk­Premier Bukarestben Neumann Ottó Őszintén be kell vallani továbbá, hogy a jó ügy diadalát nem segíti, amikor a Székelyföldön, a tömbmagyarság körében az utcákon tájékozódni kívánó román ember anyanyelvén feltett kérdéseire csak gúnyos vállrándítás a válasz Nemzetárulásról üvöltöző csoportok zavarhatják meg Bukarestben a román és a magyar kormány közös tanácskozását és az ahhoz kapcsolódó rendezvényeket, ha az interneten megjelent toborzó felhí­vások nem maradnak visszhang nélkül. Magyar tüntetőkről van szó - Erdélyből és az anyaországból egyaránt -, akik a Bolyai egyetem újraindítását követelik. De a székelyföldi autonómia megadása is a demonstráció jelmondatai közé ke­rülhet. Két olyan téma, amely nem sze­repel a közös kormányülés napirendjén: ezért kiáltják világgá a magyar szélsősé­gesek, hogy a budapesti hatalom me­rényletet követ el a nemzet ellen. Látvá­nyos fordulat lenne, ha a román radiká­lisok - főként a Nagy-Románia Párt hí­vei - is utcára vonulnának, hisz szerintük meg a bukaresti kormány árusítja ki or­szágát a határok revíziójára játszó ma­gyaroknak. C. V. Tudor követői a ma­gyar cégek mind masszívabb romániai jelenlétében fedezik fel hazájuk szuvere­nitásának megsértését. És kétségtelen: elképzelhetetlen, hogy a közös ülésen a két nemzeti fejlesztési terv összehango­lásakor bármelyik fél a folyamat megfé­kezését jelezné kívánatosnak. Mindent összevetve tehát a magyar és a román kormány erőteljesnek látszó együttműködési hajlama dührohamokat Szerkesztette: Czika Tihamér gerjeszt a radikális erőkben a határ mindkét oldalán. Már sokadik alkalom­mal derül ki, hogy a romániai magyar­gyűlölők a két ország közötti közeledést a magyar szélsőségekkel összhangban próbálják megtorpedózni. A magyarázat nyilvánvaló: politikai programjuk ki­ürülne, ha közös dolgainkat békés egyet­értésben oldaná meg a két kormány. Persze a teljes összhang "veszélye" nem "fenyegeti" a mai bukaresti összejö­vetelt. Az észak-erdélyi autópálya építé­sével kapcsolatban például újabb és újabb pénzügyi akadályok bukkannak fel, holott ez az út összehasonlíthatatla­nul fontosabb az erdélyi magyarság gaz­dasági konszolidációja szempontjából, mint a Bukarestből elsődlegesen támo­gatott déli sztráda. És nem lesz egyszerű a megegyezés arról sem, fmanszírozzák- e román költségvetési forrásokból is az erdélyi magyar magánegyetemet, a Sapientiát. Egyértelmű, hogy a legin­kább problémásnak mondható ügyek így vagy úgy az erdélyi magyar közösség helyzetével kapcsolhatók össze. A román politikai elit józanabb része mára már felfogta, hogy a kisebbség súlyos elége­detlensége bonyolíthatja az ország euró­pai integrációját, és lassan-lassan próbál megfelelni a kívánalmaknak. Jóval bo­nyolultabb azonban az ottani közvéle­mény támogatását kicsikarni - nem vé­letlen, hogy a Nagy-Románia Párt még mindig jelentős tömegbázissal rendelke­Átpolitizált 56-os megemlékezések Budapesten Október 23. A szabadság, a függetlenség, a demokrácia vágta, ha csak 12 napra is, de legyőzte a zsarnokságot, az összekapaszkodás erősebb volt a félelemnél" - mondta Gyurcsány Ferenc esti, opera­házi beszédében.A miniszterelnök rövid beszédében többször is szomorúságának adott hangot amiatt, hogy - bár lenne okunk a büszkeségre - mégis a széthúzás, a kioktatás, a kiátkozás jellemző. "A nemzeti ünnep nem élhet politikai nagygyűléseken" - mondta. Gyurcsány szerint Nagy Imre, Tóth Ilona és a többi 56-os hős "nem ezért" áldozták életüket. Lendületes, zenés show-t rendezett a Fidesz az '56-os for­radalom emlékére a Műegyetem rakparton. A tömeg Orbán Viktor színrelépésekor volt a leghangos­abb. Orbán - nem ejtve ki Gyurcsány Ferenc vagy az MSZP nevét - az '56-os és a mai eseményeket állítja párhuzamba. "Akkor azt akarták, választott államférfi álljon az ország élén, ne politikai kalandor [...] hiába az őket ajnározó sajtó, a hátuk mögött álló pénzemberek" - a hívek értik a tréfát. "Most már ebből elég volt. Elég volt... Elég volt..." - rugaszkodik neki a következő mondatnak Orbán, de a tömeg skandálni kezdi a megkezdett mondatot. (Index.hu) ban. El tudja valaki képzelni, hogy Ma­gyarországon egy szónok valami olyas­mit mondjon, hogy a forradalmat termé­szetesen annyiféleképpen látjuk, ahány- félék vagyunk, én, a konzervatív/libe- rális/szocialista természetesen másképp látom, mint konzervatív/liberális/szo- cialista politikai ellenfeleim, s noha meg vagyok győződve róla, hogy én látom jobban, nem vitatom, hogy politikai el­lenfeleim is forradalomnak látják? A hagyományos történelmi ünnep az önigazolás alá rendeli tárgyát. Légyen az '56 vagy a honfoglalás. Az ünnepi beszéd egyirányú, autoriter kommunikáció. Sok ember összegyűlik, hogy azt hallja, amit hallani akar. Az autoritás szónokol, és tudja, mit akarnak tőle hallani. Az egész arra szolgál, hogy megerősítse a te­kintélyeket, a hozzájuk való hűséget, és megrögzítse meggyőződéseinket úgy, ahogy vannak. Nem az a cél, hogy a tárgyról való ismereteink bővüljenek, mélyüljenek, és a tárgyról való gondol­kodásunk gazdagodjék, hanem éppen el­lenkezőleg, hogy minél változatlanabbak maradjunk, minél kevésbé nyitottak új ismeretekre, új érvekre, új kihívásokra. Nemcsak '56 ünnepe válik üressé, ha­nem minden történelmi ünnep. Éppen annyira, amennyire beleragad a hagyo­mányos ünnepélyességbe, amennyire hagyományos marad formájában és re­torikájában. A hagyományos történelmi ünnep az ünneplőről szól, nem a törté­nelemről. Akit a forradalom érdekel, húzódjon ki a szónoklatok hallóköréből, kerülje a tömeget, olvassa, hallgassa, nézze, amit a forradalomról lehet, keresse nyitott és kíváncsi emberek társaságát. (Megjelent: Népszabadság, 2005. október 22.) Gyurcsány: Magyarország nem akarja Erdélyt Október 20. Magyarország nem akarja Erdélyt, mert tudja, milyenek az aktuális politikai realitások, s hogy a Trianonban elvesztett területek visszaszerzésére irányuló XX. századi politika csak szenvedéseket okozott - jelentette ki Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök csütörtökön a román televízióban. A magyar kormányfő Calin Popescu Tariceanu román miniszterelnökkel együtt szerepelt a román televízió politikai talkshow műsorában a román és a magyar kormány történelminek nevezett együttes ülése után. Majd hangsúlyozta: a magyar népnek és a budapesti kormány politikájának ninc­senek soviniszta tendenciái. Rámutatva, hogy a XX. században a román és a magyar királyi állam köl­csönösen sebeket ejtettek, de ma már ezek túlhaladottak, a magyar kormányfő kijelentette: a két ország kapcsolataiban jobban ki kell használni a jelent és a jövőt, magunk mögött kell hagynunk a múltat, mert abban találhatók a nézeteltérések obi (MTI) zik. (...) őszintén be kell vallani továbbá, hogy a jó ügy diadalát nem segíti, ami­kor a Székelyföldön, a tömbmagyarság körében az utcákon tájékozódni kívánó román ember anyanyelvén feltett kérdé­seire csak gúnyos vállrándítás a válasz. Márpedig a bukaresti sajtó gyakran ver nagydobra ilyen eseteket. A közös kormányülésen elfogadott döntések viszont igenis befolyásolhatják a román közvéleményt. A Csíkszeredán létesítendő konzulátusnak meglesz a gyulai párja, mind több új határátkelőt nyitnak meg, együttesen tervezik meg a Duna szabályozását - ezek mind olyan témakörök, amelyek lassanként elhitetik a lakossággal, hogy a magyarok nem Ro­mánia megcsonkítására készülnek, és az összhangban végzett munka kölcsönös előnyöket produkálhat. "Nem ünnep­ségre készülünk" - mondta Gyurcsány Ferenc a mai összejövetelt beharangoz­va. Ez csak olyan szempontból igaz, hogy a harminckét miniszter valódi problémák megoldására gyülekezik. Et­től ugyanis ez még ünnepélyes és fontos premier. (Megjelent: Magyar Hírlap, 2005 október 19.) Orbán felszólal: párhuzamok ..a........................................ » j Tariceanu és Gyurcsány: ez máris történelem N--r----——-----—™ .----ii

Next

/
Oldalképek
Tartalom