Amerikai Magyar Szó, 2005. július-szeptember (103. évfolyam, 209-222. szám)

2005-07-08 / 210. szám

2005. július 8.______________________________________________________Kultúra_________________________________________magyar szó—a híd 15 Földessy Dénes Huntington ijesztő véleménye: "A nagy amerikai sikertörténet jövője bi­zonytalan." O ugyanis nemcsak a törté­nelmi múlt, hanem a jelen és a jövő mozgató rugóit is kitapintotta, és egyre hihetőbb: igaza lehet! Ennél már csak Oszama bin Laden borzolgatja jobban az idegeinket. Szerinte az Egyesült Ál­lamok nem csak azért ellensége az isz­lámnak, mert itt a világon legerősebb kapitalizmus, hanem mert lakossága az európaiaknál is mélyebben keresztény. Döbbenetes! Ezzel még nem vádolták Amerikát. A kérdéskör természetesen rendkí­vül széles, ebből a kultúra tekintetében a nyelvről érdemes beszélni. Ha a kö­zérthető történelem végett egy háziasz- szony szavaival fogalmazunk: "Jönnek a spanyolok!" Lássuk csak! A spanyol nyelvűek alatt ezúttal el­sősorban a mexikóiak értendők, akik megtörik a híres-hírhedt "népek olvasz­tó tégelyét". Nem olvadnak be, sőt, je­lentős részük angolul sem hajlandó megtanulni. Beszéljenek a számok: Szomszéd államban élnek, a kitolon­colás nem nagy bajuk, visszaindulnak újra. A 70-es években 0.6, a 80-asokban 1.6 millió, a 90-esekben már 2.2 millió mexikói vándorolt be, s ezek még csak a törvényes bevándorlók. Arányuk 2000-ben már elsöprő volt: akkor kínai 1.4 millió, Fülöp-szigeti 1.2 millió, in­diai 1 millió, s kubai 0.9 millió kapott bevándorlási engedélyt, de a mexikóiak már akkor 7.8 milliónyian! így 2000-ben már az Egyesült Álla­mok összes külföldön született népes­ségének 27 százaléka mexikói volt. Ha velük együtt az összes Dél-Amerikából való spanyol nyelvű lakost is számítjuk, akkor együtt, már 2000-ben, az USA népességének 12, majd 2002-ben már 21 százalékát adták, s létszámban ezzel megelőzték a feketéket. Becslések sze­rint 2040-re akár az Államok összné­pességének 25 százalékát is elérhetik. Ehhez járulnak az ismeretlen számú törvénytelen bevándorlók, akiknek az országhatáron csak a harmadát sikerült elfogni: 1980-ban 12, 1990-ben 13 mil­lió embert. Utóbbiak 58 százaléka me­xikói volt. Végül még egy számsor: a népszapo­rulat, a "termékenységi ráta" az Egye­sült Államok átlagában 1.8, külön a fe­ketéké 2.1, míg külön számítva a spa­nyol ajkúaké 3.0. Az Economist sze­rint: "Ha 1-2 évtized múlva a spanyol ajkúak nagy tömege eléri a termékeny­ségi kort, Amerika spanyol népessége az egekbe tör." A számok mellett azonban más té­nyek is meghatározóak. Először is a történelem: az Államok mai területéből csaknem egész Texas, Uj-Mexikó, Ari­zona, Kalifornia, Nevada, és Utah álla­mok Mexikóé voltak, ezeket az ameri­kaiak 1835-1848. között háborúval fog­lalták el, s csatolták az USA-hoz. A me­xikóiak egy része nem felejt és történel­mi igényt tart rájuk, ők azóta is afféle "elszakított területüknek" nevezik eze­ket az államokat. De New Yorkban van már kínai zöldséges, aki megtanult spanyolul. Vannak kizárólag spanyol nyelvű kö­zépiskolák is. Ä Georgia állambeli Dotaville kisváros szupermarketjében a forgalom nagyobb lett, mert kizárólag spanyolul beszélőket vesznek fel eladó­nak. Bush elnök 2001. május 5-én azzal köszöntötte- Mexikó ünnepét, hogy az amerikai néphez intézett heti elnöki rá­dióüzenetét a jövőben angolul és spa­nyolul is elmondja. Sőt, 2002-ben a te­xasi kormányzójelöltségen induló Sanshez és Morales csak spanyolul folytatták nyilvános vitájukat. Huntington szerint: "Ha ez foly­tatódik....a kétnyelvű, két kultúrájú Amerika alapvetően más lesz, mint a több mint 300 évet élt egynyelvű és jobbára angolszász-protestáns kultúrá­val rendelkező Amerika." Mégis ellent kell mondani Huntingtonnak. Hiszen korábbi nagy művében épp ő állította fel a törésvo­nal-elméletet, miszerint az eltérő vallá- sú, kultúrájú népek közötti földrajzi ha­tárvonal - "a törésvonal" - mentén tör­vényszerű a gyilkos háborúk ki-kitöré­se, mint például a Balkánon, s Izrael­ben. De a római katolikus vallású és kultúrájú spanyol tömegek és a zöm­mel protestáns amerikai angolok között nincs oly mély törésvonal, mint az ara­bok és az amerikaiak gondolkodása, er­kölcse és vallása között. Hiszen a nagy vallási választóvonal két mentén nem Jézus Krisztus és Mohamed áll szem­ben, hanem a római pápa például a protestáns vallásalapító Kálvin Jánossal vagy Luther Mártonnal. Nincs még másról szó, mint hogy - tetszik, nem tetszik - a történelem vál­tozik, a világ forog. A kétnyelvűség a nemzeti identitástudat sérelmén s az ál­lami pénzigényen (tanárképzés) kívül, nem túl nagy baj. KÖNYV Szerettem őt Anna Gamalda regénye Az irodalomélvezet egyik nyílt tit­ka: beleszeretünk az író nyelvezetébe is. Anna Gamalda ezt az olvasói sze­relmet a regény elején ezzel a mon­dattal lobbantotta fel: "Megcsókolta a mosolyát." Innét a regény magával sodor, s a prózába oltott költészet fel­felragyog belőle. Az irodalom azon­ban olvasók élménytörténete is. Elő­ször Gamalda kicsit az 1957-ben megjelent, ugyancsak francia Francoise Sagan: Jóreggelt búbánat című kisregényére emlékeztet. De az csak gátlástalan kamaszlány-vagány- ság volt, míg a Szerettem őt - írói re­mek. A lelki folyamathoz a pontos szövegszerkezettől a szóhangulatig, a nagy kifejező erejű kicsi félmondato­kig, minden meggyőző telitalálat. Eredeti történet az após és annak frissen elhagyott asszonymenye köré felrajzolt két, párhuzamos drámai eseményről. Az öregúr fia másik nő­ért elhagyja két kisgyerekes feleségét, s utána az öreg feltárja az elhagyott fi­atal feleség, a menye előtt saját szerel­mi múltját: ő nem hagyta ott a család­ját egy halhatatlan szerelemért sem. Ettől lett boldogtalan. A két cselekményszál múlt és jelen átokszerű egymásba rímelése. A tilos szerelmek kétféle megoldása tükör­drámaként feszít. A kétféle választás két magatartásmodell s a regény kér­dése: melyik az erkölcsösebb, felelő- sebb, bátrabb, emberibb, okosabb? Az öregúr múltjában Gamalda egy nő, a szerető valóban igazi, tiszta, ki­vételesen és végzetesen nagy szerel­mét ábrázolja teljes hitellel, amelyhez azonban az akkor 42, jelenleg már 65 éves férfi emberileg nem bizonyult erősnek, hanem gyávának. A regény hőse Mathilde, az öreg e régi szerel­me: amikor szakít, s a valóban sírig tartó érzés fizikai kapcsolatának és a találkozásoknak véget vet, Gamalda írásművészetének hatására úgy érez­zük, a világirodalom egyik legszebb szakítását éltük át olvasás közben. A kérdés azonban nyitott marad: a feleséghez vagy a szeretőhöz való hű­ség erkölcsös-e? A megoldhatatlan drámát Anna Gamalda a gyakori em­beri sors mottóként idézésével írja meg: "A leggyönyörűbb szerelmek beteljesületlenek." (FD) Magvető Kiadó Kotta Amerikába megy Koltai Róbert Világszám! című filmjét júliustól műsorra tűzi a chicagói Wilmette Filmszínház. Koltai Róbert elmondta: szeretné, ha a Világszám! a nyolcmilliós Chicagóból "elindulna Amerikába", máshol is vetítenék. Szerinte van erre esély, mert egy éve éppen a Wilmette moziban debütált a később Amerika-szerte sikerrel játszott Szomorú vasárnap című német-magyar kop­rodukció, Rolf Schübel alkotása. A nem amerikai, feliratos alkotásokat vetítő chicagói filmszínház tulajdono­sa akkor hallott a magyar vígjátékról, amikor az márciusban elnyerte a chica­gói EU-fllmfesztivál közönségdíját. Miután kazettán megnézte, a bemutatás mellett döntött; szerinte "ebben a filmben minden benne van, ami érdekes le­het, van története, együtt jelenik meg érzelem, humor és dráma" - nyilatkozta a rendező. A bemutatót július 22-én tartják; az előzetest már öt hete két kópiával vetí­tik. A bemutatóra Koltai Róbert és a film egyik női főszereplője, Tóth Orso­lya kiutazik az amerikai nagyvárosba.A remélt amerikai siker "erkölcsileg és anyagilag helyrerántaná" a produkciót menedzselő Filmsziget Kft.-t - mondta Koltai Róbert. Szerinte az is siker volna, ha akár négy hétig műsoron marad­na a film a kétszáz férőhelyes moziban, (kultura.hu) ü História, vallás és Mexikó KÉTNYELVŰ VILÁG? Beszéljünk az újhazáról. A jövőjéről. Sámuel P. Huntington, a Harward Egyetem világhírű történész professzor véleménye nyugtalanítja ugyanis Amerika és a föld­kerekség "fehér embereit”. Azokat, akik,vagy akiknek ősei, eredetileg Európából szár­maztak, jobbára keresztények, és a francia forradalomban megfogalmazott tár- sadalmi-eszmei-erkölcsi élet hívd.

Next

/
Oldalképek
Tartalom